Gréti & Gergi

Senki se mondta neki, nem is tudom hol hallhatta. De így hív minket:) Édes apa, édes anya. Így, pici szünettel. Van amikor még azt is mondja, hogy szeretlek édes anyuci vagy apuci. Na én ettől kész vagyok. Könnyes lesz rögtön a szemem. Olyan jó, szívmelengető érzés ezt hallani! Olyankor arra gondolok, hogy nem szeretném, hogy ez a korszaka elmújon. Ez az édes, szeretni  való korszak. A rajzolgatásokkal, gyurmázással, verstanulással. "Ez mi", "az mi" és "miért" kérdésekkel együtt.

Aztán elkezd hisztizni. Jön a nem és máris másképp gondolom. Alig várom, hogy vége legyen ennek a korszaknak:))

Majd rájövök, hogy mindig volt valami ami miatt nehéz volt, de mindig csak a szépre koncetráltunk. Hát most is azt tesszük inkább.

Az új szavak, a becézgetések, az ölelések. A napról-napra feléledő, újra és újra friss infokat igénylő tudásvágy. Na meg az édes apa meg az édes anya.

Hamarosan 2 éves lesz a mi drága kis csodababánk:)))

Ma volt neki tartva egy kis előszületésnapi buli. Sanyiék is mag a Gabi is most ért rá.

El lett halmozva a hisztipalánta ajándékokkal. Gabi is meg Sanyiék is kitettek magukért.

Gabi már délelőtt itt volt és itt is ebédelt. Sanyiék a Mersével csak délután jöttek. Grétim nagyon örült nekik. Mersének hordta oda megmutatni a játékait. Mutatott mindent de játszani nem nagyon engedte velük. Hol a Sanyinak magyarázott hol a Gabinak. Élvezte a nyüzsgést. A sok ajándékot. Mersét. Puszilgatta, ment arra amerre Mersét az apukája vitte:))

A meglepetés tőlünk egy torta volt. Az ajándékok majd csak 9.-én kerülnek elő.

A tortát meg sikerült úgy megcsinálnom, hogy nem vette észre. Igazi meglepetés volt számára. Csak nézett nagy szemekkel, hirtelen meg sem tudott szólalni. Aztán ügyesen elfújta a gyertyát, megkóstolta a tejszínhabot majd elkérte a tetejéről az egyik marcipánfigurát és elégedetten elkezdte enni. Majd boldogan bontogatta ki az ajándékokat:))

Nem

A leggyakrabban használt szava at utóbbi 1 héten. Mindenre élből, gondolkodás nélkül mondja. Mellé még hisztizik is, kiabál, rúgdos, dobálja magát, sír, veszekszik. Felváltva. Szintemindenért. Ha fáradt azért. Ha kipihent azért. Ma hajnal 3-5-ig csinálta ezt mert úgy döntött Ő nem akar a szobájában aludni!!! Addig csinálta míg le nem hoztam a nappaliba. Akkor megnyugodott. Kellett egy kis idő számára, hogy lehiggadjon és alvásba szenderüljön. Ez 5 után kicsivel sikerült. Aztán aludt 8:15-ig. Amiből ha levonom a 2 óra hisztit máris 6:15 lesz.

De ma például szintén volt egy nagy jelenete a picúrnak. Én balga anya altatni szerettem volna délben. Aha, ahogy azt Móriczka elképzelete! Kiabálás, rugdosás, sírás. Ez lett belőle. Lehoztam és leültem a számítógép elé. Nem tettem le. Hozzám bújt. Magyarázott majd kis idő múlva elaludt. Nagyon jót aludt. De akkor miért kellett az a fránya hiszti????

Egész jól haladunk. Még szokta emlegetni, kérni. Eszébe jut naponta több alkalommal, de legalább az órákig tartó hisztik megszüntek. Nagyon nehéz volt megállni, hogy ne menjek el venni neki cumit. De sikerült és már nem is kell venni neki.

Ami viszont kicsit elszomorít az az, hogy a leszokás alatt mellőzi a bilit:) Nem hajlandó ráülni. Kiabálja, hogy nem, nem és kéri a pelust. Ha meglátja a bugyit a kezemben sírva rohan el vagy rúgkapál. A pelenkát viszont rögtön veszi le magáról ahogy van benne valami. Így közel olyan sokat használunk mint mikor újszülött volt. Majd csak visszatér minden a régi kerékvágásba. Újra fog bilizni, a cumit végleg elfelejti és Ő lesz a világ legjobb kisgyermeke:)))

Csodacsibém fantáziája határtalan. Ráérez mi az amivel ki tud akasztani és máris csinálja. Teljes erőbedobással:)

-Tegnap felmászott a konyhapult tetejére és ott riszálta a popóját.

-Megpróbálta elterelni a figyelmemet és kilopni a tepsiből Titinek a sültkolbászt:)

-A hintaágy vázát lazán mászókának használja. Fel-le ugrál, lóg, egyensúlyoz.

-A gáz bevezető csővvel az udvaron ugyanezt csinálja. De akkor legalább fogja a kezem.

- Ha nem ér el kint valamit és lusta bejönni a kis székéért akkor odatolja a bébitaxiját és arra áll fel.

Egész nap pörög, az alvással küzdünk. Nem akar lemaradni/kimaradni semmiből. Ha bent vagyunk a konyhában pakol. Jobban tudja, hogy mi hol van mint én. A hűtőt is lazán kezeli. Nyitja csukja veszi ki a joghurtot, túrórudit, felvágottat. Épp mire éhezett meg. A szobában meg a játékai vannak mindenhol. Látszólag szétdobálva de szerinte művészi rendben. Rengeteget rajzol. Mondja is, hogy mit csak épp mi nem látjuk annak:)) Ő meg van győződve arról, hogy pont egy csigát rajzolt le vagy épp almát esetleg papucsot:)) Festeni is szeretne nagyon csak azt ritkán csináljuk. Valahogy nem szeretném, hogy mindenhol festék legyen a lakásban.

Bújócskázik, mesét néz. Előveszi a fényképalbumokat és mindenkiről mesélnem kell mert érdekli. Ha takarítok Ő is rögtön fogja a seprűt, a felmosót.

Most épp a könyvespolchoz hozta a kis székét és ráállt. A könyveimet próbálja levenni.

Na ezt nem hagyhatom!!!!

Nagyon rosszul aludt. Ismét. Pedig már azt hittem jobb lesz. De nem :(

Sírva kérte a cumit. Dobálta magát. Ha nem látot keresett, pedig ott aludt velünk a hálószobában.

Az apja is keveset aludt mert folyton rugdosta őt, rámászott. Olyankor Z. fogta és odarakta mellém, rám.

3/4 6-kor pedig frissen és kipihenten kelt.

Ma találtam ezt a receptet. Illetve hasonlót és én kicsit átvariáltam. Egyszerű, könnyű és nagyon hamar megvan. Családnak bejött:))

» 1 3/4 bögre liszt
» 3/4 teáskanál sütőpor
» 1/4 teáskanál só
» 1/4 teáskanál őrölt fahéj
» 3/4 bögre cukor
» 2 felvert tojás
» 1/2 bögre olaj
» 1 teáskanál vaníliaaroma
» 1/2 bögre durvára vágott dió
» 1 1/2 bögre apróra vágott alma

Egy tálban összekeverjük a lisztet, sütőport, sót, fahájat, cukrot, diót. Egy másik tálban a tojást, olajat, vaniliaaromát. Összeöntjük és összeállítjuk az almát is hozzátesszük.. Ha nem elég lágy (mint a piskóta tészta ) akkor kevés tejet kell hozzá önteni. Kivajazott formába tesszük, készre sütjük.

A csütörtök éjszaka már jobb volt. Fel-fel sírt ugyan álmában de fel nem ébredt.

Pénteken a nyűglődés is kevesebb volt talán. De azért akadt. Hisztizett az alvás miatt, az evés miatt, a játék miatt. Mindenért. A legkedveltebb szava mostanság, amit egész nap, még álmában is hajtogat az a nem! Mindenre ezt válaszolja. Élből ellenkezik. Haragszik rám, ezt érezteti, viszont nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy hiányzom neki. Mivel haragszik kevesebbet bújik. Ezt úgy próbálja megoldani, hogy feküdjek mellé de ne érjek hozzá. Ő megérint a kezével de nem bújik szorosan hozzám. Aztán egy kis idő múlva közelebb és közelebb fészkelődik végül szorosan hozzám bújva elalszik. A cumit egyre ritkábban kéri. Inkább csak este, fürdés után. De akkor mondjuk neki, hogy nincs és kezdi megérteni. Mondja Titi vitte.

Viszont cumi nélkül korábban kel. Már megszoktuk a 1/2 7-7-es keléseket, erre Ő napok óta 1/2 6-6 körül kel. Utána persze az álmosság miatt is nyűglődik. Plussz még az az átok cumi is hiányzik. De már 3 éjszaka volt nélküle. Egyre ritkábban jut eszébe.

Azt hiszem az első nehéz napok végetérnek szép lassan. Lehet, hogy lesz még egy fellángolás, hogy kéri de akkor már talán könnyebb lesz. Talán nem fogja zokogva kérni. Talán nem fog engem utálni azért mert nincs. Ez még a jövő titka.

Elkiabáltam. Míg írtam a bejegyzést csinci Z.-vel fent játszott volna. Azért csak volna mert extra nagy hisztit levágott, hogy én nem vagyok fent. Most itt ül lent a kis székén, joghurtot eszik, nagyon álmos és nyűgös. Sír, magyaráz felváltva. De legalább az apja is látja milyen nehezek a napok szerda óta.

Az éjjel elég nehéz volt. Sokszor felsírt, a cumit kereste.

Reggel 6-kor már nem is aludt vissza. Utána kezdődött a nyűglődés. Sírt, hisztizett, bújt felváltva. Kérte tőlem a cumit. De hát nem tudok adni mert nincs. Akkor Ő enni akart. kapott nem volt jó, kiborította a szőnyegre a joghurtot. Inni kér, nem jó miért nem kakaó. Megcsinálom, kiönti a lefolyóba. Nem finom felkiáltással. Szörpit kér. Kap. Kiönti, Rizst végre eszik de tovább nyűglődik. Rugdos, sír, veszekszik. Majd megint bújik, puszilgat és könyörög a cumiért. Nem hajlandó aludni. Pedig nagyon-nagyon álmos. Küzdünk. Sikerül. Alszik. Pedig Ő nem tudja a gondolatom. Még 5 percet hagytam volna nyűglődni és mentem volna vele a tescoba venni azt az átkozott cumit.

De le kell szoknia. Nem szeretném, hogy 6 évesen még a szájába lógjon. Most talán még könnyebb elvenni tőle. Talán hamar elfelejti.

Nehéz ám egyedül végigcsinálni, a szívem szakad meg a hisztipankámért. Hívja, keresi az apját. Aki persze nincs. Ma se, meg holnap se, meg holnapután se. Jelenleg nem a családja vagyunk csak a kisérői akik reggel elviszik a HÉV-ig és onnan indul dolgozni. Tudom, hogy azért teszi, hogy meg tudjuk csináltatni a fütést, hogy kicsit fellélegezzünk és kicsit könnyebb legyen. De a héten 30 percnél több időt nem töltött a lányával, na meg velem sem és ez így lesz még hetekig, talán hónapokig.

Már egy ideje érlelgetjük a gondolatot. Hisz már nagylány. Nincs szüksége a cumira. A 4 napos hétvégén szerettük volna elvenni tőle, de annyira pörgősre sikeredett mind a 4 nap és estére mindig olyan nagyon fáradtan kérte. Nem volt szívünk elvenni tőle. Most Ő maga tüntette el. Pótcumi nincs és már nem is veszünk (mondom most aztán meglátom mennyire szenved)

Ma délután kb. 5-től este fél 10-ig hisztizett. Semmi sem volt jó. Nagyon nehezen aludt el. Kíváncsi vagyok milyen lesz az éjszaka. Ha felébred vajon mennyi idő múlva alszik vissza a CUMI nélkül? Vissza fog-e aludni egyáltalán vagy folytatja a délutáni-esti hisztit?

Naná, hogy az apja kimaradt az egészből. Még most sincs itthon. Már szerda van, de szinte nem is találkozott eddig a lánnyal. Tegnap este megvártuk a fürdéssel, ez sokáig csak Z. feladata volt. Hát a haramia végigsírta és engem követelt.