Gréti & Gergi

Rengeteg alma van a kertben. Annyi, hogy nem is tudunk vele mit kezdeni. Permetezve nem volt így teljesen bio de ezt a kukacok is tudják. Sajnos sokba bele is másztak. Potyog le a fáról. Mi meg nem győzzük felhasználni.

Sütöm az almás sütit, csinálom az almalevet, almalekvárt. Már húst is sütöttem almával (csak zárójelben jegyzem meg, hogy Isteni lett. Egyszerű de finom recept. Fel is került a rendszeresen elkészítendő ételek listájára) Majd minden napra jut valami almás étel. A szomszédasszonynak is rendszeresen adok. Múlthéten küldtem haza anyukámnak vagy 30 kilót. De még mindig sok.

Most hétvégén leszedem a fáról. Átválogatom. Ami szép egészséges azt rekeszbe rakom és Z. leviszi a pincébe a többi meg gyorsfelhasználás.

Na de ennyit?!

De nagyon-nagyon nehéz. Méghozzá a csütörtök éjszaka. Azzal indult, hogy nehezen aludt el a haramia. Mindent kipróbáltunk. Kedvenc mese, bújás apához, anyához. Szigor és ajtórácsukás. Semmi de semmi nem hatott. Veszekedett, sírt, hisztizett és rugdosott. Nagy nehezen kiütötte Őt az álommanó. Naná, hogy lent a nappaliban. Alvás közben kicsréltük rajta a pelust mer már nagyon tele volt de még arra sem ébredt fel. Gondoltam felviszem a szobájába. Aha............. Felébredt. Újabb hiszti, üvöltés, rugdosás, ajtórácsukás, könyörgés, anyucika, anyucika................ Lehoztam a nappliba és visszaludt, mindezt éjfél után jóval. Elég nyugtalanul aludt és röviden Ugyanis reggel 5:45-kor úgy döntött Ő felkel és meg is tette. Indította a napot. Kipihenten, újúlt erővel alig 6 órás alvás után.

Csak tudnám honnan van ennyi energiája.

Szerdán reggel csörgött a telefon. Éva hívott, hogy náluk van a Nagyim és ha nem zavar akkor kijönne a házhoz körülnézni. Márha elmegyek érte. Boldogan mentünk:))Mivel a belvárosba kellett érte menni és ott hétköznap délelőtt lehetetlen parkolni Hév-vel mentünk. Csepelig autóval, majd vonat és villamos. Gyorsabban odaértünk mint autóval. Gréti nagyon-nagyon várta a Dédikéjét. Folyton mondogatta: Dédi jövü, Dédi jövü:)))

Szegény nagyi eléggé elfáradt mire kiértünk a házhoz, mégiscsak 84 éves. Míg én gyorsan megfőztem az ebédet lepihent egy kicsit. Kaja után pedig hisztizsákom körbemutatta neki a házat. Mondtam neki, hogy óvatosan a Dédivel mert Ő már nem bírja a tempót és figyelt is rá a drága. Mikor felhívta az emeletre a szobájába leültette Őt az ágyra és úgy mutogatta a játékait. A csillagokat és a napocskát, az angyalkáját. Semmit se hagyott ki. Olyan édesek voltak:) Grétim magyarázott a nagyim meg hallgatta és játszott vele.

Este elvittük nagynénémékhez Budára. Olyan furcsán zavaró volt ott. Egy éve halt meg az unokaöcsém és egyszerűen nem tudok nekik mit mondani. Beszélgettünk. Nem volt csend, de csak az általános dolgok kerültek szóba. A szívem összeszorult. Mindenhol Attila képe, gyertyák, gyász.

De csincikém legalább mosolyt csalt Éva arcára. Már csak emiatt is megérte felmenni hozzájuk.

Az meg hogy itt volt a nagyi látogatóban igazi váratlan meglepetés volt. Nagyon jó meglepetés.

Még a múlthéten készültünk hozzájuk de sajnos Báló megbetegedett így halasztva lett.

Na de a tegnapi nap végre elmentünk. Kocsiba ültünk csinikémmel, én vezettem törppicúr a Thomasos könyvet hallgatta és így mentünk Gödre.

Kissé kalandosan sikerült bejutni Veráékhoz:)) A családja elvitte az összes kapukulcsot és így nem tudta kinyitni azt. Na de ilyen miatt nem akadunk ám ki:) Cicus és csomagokat átadtam a kerítésen, én meg átmásztam egy kisebb létra segítségével:)) Az ízületes vállaimnak nem tett túl jót, de ez a legkevesebb.

A gyerekek nagyon jót játszottak. Látszik, hogy összeszokott páros:)) Azért volt önzőség is egy kicsit de nem volt vészes. Hamar meg lehetett velük beszélni. Délben elsétáltunk Míráért az óvodába. A két haramia motorozott. Az összes pocsolyát megtalálták az úton:))

Két óra után indultunk vissza, kaptunk rengeteg ruhát meg habtapit kölcsön. Még a Míráé volt mind. Most pár hónapig csincikém fogja használni.

Az autóban Grétus rögtön bealudt, én meg hazafelé elnéztem egy lehajtót, és nem jó helyen kanyarodtam rá az 5-ösre, hogy onnan jöjjek át újra a 0-ra. Így picit kerültünk. Nem volt vészes csak bementünk Pestre is:)

Már megint, pedig nagyon figyelünk rá. Sokszor kenjük, ha pisi vagy kaki van a pelusban rögtön levesszük. Vagy egyszerűen nem is adunk rá és egész nap pucin van. De sajnos mégis kicsattog a bőre. Megint:( ráadásul nagyon csúnyán. Sírt, hogy fáj neki, nem is tudott rendesen menni. Kicsit terpeszbe tartotta a lábait, gondolom úgy kevésbé ért a fájó részhez a pelus. Miután észrevettük a bajt rögtön levettük róla a pelenkát és nem is kapott jó sokáig másikat. Bepúdereztük és igyekeztünk segíteni neki. Csibém nagyon nyűgös volt, semmi sem volt jó neki:( Még a cumit is kérte pedig már lassan 1 hónapja, hogy sikeresen leszokott róla. Talán emiatt is aludt el vasárnap este olyan nagyon későn:( Hétfőn már jobban ébredt, nem fájlalta mára meg már a pirossága is csökkent.

Pár új ismerőst meghívtunk egy kis kapcsolatot elmélyítő grill partira. Én még szombaton bepácoltam a húst vasárnap korán reggel meg elkészítettem a salátákat, sütit sütöttem (sikerült jól elszúrnom:(, nem volt kedvem almát reszelni ezért almalekvárt raktam bele ami eléggé eláztatta a tésztát na meg szétfolyt:( azért dicsérték), még a vegetáriánus Mérykére is gondoltam és neki zöldséget fűszereztem és fóliáztam le grillezni.

A pontosság nem nagy erényük az tény. 10 körül volt megbeszélve erre cirka 3 órát késtek. Grétim nem volt hajlandó aludni nehogy lemaradjon valamiről. A faszenet Z nem tudta meggyújtani. Minden összejött:)) De azért jól sikerült. Jót beszélgettünk, ebéd helyett uzsonnáztunk:))) Mindenkinek ízlett minden, úgy váltunk el, hogy lesz ismétlés:)) Haramia hisztizsák pörgött ezerrel. Mindenkivel játszott, csiklandozott minket. Büszkén és boldogan ette a nagy zacskó csokigolyót amit Anitáéktól kapott. A kutyáit is szórakoztatta, na meg ők is minket. Grétikém 5 után dőlt ki a sorból, addig bírta reggel 6:15 -től. Egy órát hagytuk csak aludni de így is este csak fél 11-kor ért ide az álommanó.

Még csütörtökön elvittük Titit állatorvoshoz szurira és akkor én megkértem a dokit, ha tud nagyobb testű kölyök kutyát szóljon mert szeretnénk Enti mellé egy házőrző kutyát akit nem nevetnek ki a mérete miatt. Ő már pénteken telefonált is, hogy van egy fiatal pár akik több kicsi kutyust elajándékoznának. Szombaton felhívtuk őket majd délután elmentünk megnézni a csöppségeket. Három pici volt. Egy barna, egy foltos meg egy fekete. A foltos és a fekete között dilemmáztunk. Mindkettő elbűvölően cuki volt. Igazi kis házi kedvencek. Rengeteg puszit kaptunk tőlük. Körberajongtak minket. Végül is a feketeség mellett döntöttünk. Ő egy kicsit megfontoltabb, nyugodtabb vérmérségletű kutyusnak tűnik. Nos a csöppség már most majdnem kétszer akkora mint Entitásunk:))) Nagyon nyugodt, higgadt jószág aki Grétikénk szeretetrohamait is jól viseli. A nevén gondolkoztunk egy kicsit. Nem szerettünk volna neki szokványos tucatnevet, na meg azt is szerettük volna ha illik hozzá a név. Z előjött a Pitagorásszal aztán meg Kopernikusszal és erre mondtam a Kepler. Én nyertem:))) De Ő tényleg olyan álmodozó, sokszor az eget kémlelő édes kis kutyuska. Talán a Titi örült neki a legjobban. Rögtön rohant oda hozzá, körbeszagolta, hívta játszani. Megmutatta Kepinek az udvart, szabályosan körberajongta:)) Esténként együtt alszanak egy nagy dobozban összebújva. Osztoznak a benne lévő takarón. Hatalmasakat játszanak együtt kettesben de örömmel üdvözlik csincikém is ha kimegy az udvarra. Így most három kutyusom van gyakorlatilag. A Titike, a Kepi meg a szomszéd kutyája a Rexi. Őt mi etetjük, hogy ne haljon éhen. A gazdája úgy gondolja, hogy levegővel táplálkozik. Nos mi tudjuk, hogy nem!

A hosszú nyári szünet után végre újra indult az úszás a régi helyen. Kőbányán a tanuszodában. Igaz, hogy nincs közel de a két oktató, Karcsi bácsi és Kriszta néni miatt, na meg főleg Grétikém miatt úgy döntöttünk nem keresünk másik, közelebbi uszodát.

Kicsit nehezményezte csinikénk a szabályokat. A jót könnyű megszokni, márpedig a strandon nem voltak feladatok. Illetve csak egy. Érezze jól magát :)) Na ennek most megittuk a levét. Sírt, hogy nem akar merülni, nem akar háton lebegni, nem akar gyakorlatilag semmi mást csinálni mint ugrálni. Na de ebbe mi nem egyeztünk bele. Az óra végére már kezdett visszarázódni a feladatok közé. Mondjuk el is fáradt kellőképpen. Nem várta meg a végén a játékot hanem már hamarabb kérte a törölközőt és jött ki a vízből. Gyors szauna majd öltözés és indulás.

Azért az látszott rajta, hogy nagyon élvezte a vizet. Örült, hogy találkozott Lucával, Szofival és a többiekkel. Na meg maga az, hogy ott volt velünk Apa. Igaz, hogy sokat bújt hozzám de nagyon örült Z-nek:))

2007.09.09 15:35. Ekkor született. Olyan gyorsan eltelt ez a 24 hónap.

A tegnap esténk nagyon szép volt. Gyertyafényes vacsora, közös játék, ajándékok, éneklés. Mi hárman. A kis családunk.

Csodacsibe egész nap érezte, hogy valami más. Én igyekeztem a konyhában elkészülni mindennel időre, apa pedig sietett haza a munkából. Hozott minicsininek 1 szál virágot amit boldogan hordozott a kis haramia:) Legújabb mániáját figyelembe véve kapott 2 darab Thomasos-zenés könyvet + még egy fa kisvasutat. Nagy sikere volt az ajándékoknak:)) Boldogan játszott velük. A vasútnál nagyon tetszett neki az alagút. A mesekönyv meg.............. Na az nagy sláger lett. Este még alvás előtt is elő kellett venni és nyomogatni:)) Reggel pedig gyakorlatilag az első gondolata volt a Thomasos könyve.:))

Nagyon csodás érzés volt tegnap köszönteni Őt a születésnapján. Az az 5 év míg vártunk olyan nagyon lassan telt. Ez a két év meg elröpült. De gondolom az összes többi is gyorsan fog elillanni:))