Még csütörtökön elvittük Titit állatorvoshoz szurira és akkor én megkértem a dokit, ha tud nagyobb testű kölyök kutyát szóljon mert szeretnénk Enti mellé egy házőrző kutyát akit nem nevetnek ki a mérete miatt. Ő már pénteken telefonált is, hogy van egy fiatal pár akik több kicsi kutyust elajándékoznának. Szombaton felhívtuk őket majd délután elmentünk megnézni a csöppségeket. Három pici volt. Egy barna, egy foltos meg egy fekete. A foltos és a fekete között dilemmáztunk. Mindkettő elbűvölően cuki volt. Igazi kis házi kedvencek. Rengeteg puszit kaptunk tőlük. Körberajongtak minket. Végül is a feketeség mellett döntöttünk. Ő egy kicsit megfontoltabb, nyugodtabb vérmérségletű kutyusnak tűnik. Nos a csöppség már most majdnem kétszer akkora mint Entitásunk:))) Nagyon nyugodt, higgadt jószág aki Grétikénk szeretetrohamait is jól viseli. A nevén gondolkoztunk egy kicsit. Nem szerettünk volna neki szokványos tucatnevet, na meg azt is szerettük volna ha illik hozzá a név. Z előjött a Pitagorásszal aztán meg Kopernikusszal és erre mondtam a Kepler. Én nyertem:))) De Ő tényleg olyan álmodozó, sokszor az eget kémlelő édes kis kutyuska. Talán a Titi örült neki a legjobban. Rögtön rohant oda hozzá, körbeszagolta, hívta játszani. Megmutatta Kepinek az udvart, szabályosan körberajongta:)) Esténként együtt alszanak egy nagy dobozban összebújva. Osztoznak a benne lévő takarón. Hatalmasakat játszanak együtt kettesben de örömmel üdvözlik csincikém is ha kimegy az udvarra. Így most három kutyusom van gyakorlatilag. A Titike, a Kepi meg a szomszéd kutyája a Rexi. Őt mi etetjük, hogy ne haljon éhen. A gazdája úgy gondolja, hogy levegővel táplálkozik. Nos mi tudjuk, hogy nem!
