De nagyon-nagyon nehéz. Méghozzá a csütörtök éjszaka. Azzal indult, hogy nehezen aludt el a haramia. Mindent kipróbáltunk. Kedvenc mese, bújás apához, anyához. Szigor és ajtórácsukás. Semmi de semmi nem hatott. Veszekedett, sírt, hisztizett és rugdosott. Nagy nehezen kiütötte Őt az álommanó. Naná, hogy lent a nappaliban. Alvás közben kicsréltük rajta a pelust mer már nagyon tele volt de még arra sem ébredt fel. Gondoltam felviszem a szobájába. Aha............. Felébredt. Újabb hiszti, üvöltés, rugdosás, ajtórácsukás, könyörgés, anyucika, anyucika................ Lehoztam a nappliba és visszaludt, mindezt éjfél után jóval. Elég nyugtalanul aludt és röviden Ugyanis reggel 5:45-kor úgy döntött Ő felkel és meg is tette. Indította a napot. Kipihenten, újúlt erővel alig 6 órás alvás után.
Csak tudnám honnan van ennyi energiája.
