Szerdán reggel csörgött a telefon. Éva hívott, hogy náluk van a Nagyim és ha nem zavar akkor kijönne a házhoz körülnézni. Márha elmegyek érte. Boldogan mentünk:))Mivel a belvárosba kellett érte menni és ott hétköznap délelőtt lehetetlen parkolni Hév-vel mentünk. Csepelig autóval, majd vonat és villamos. Gyorsabban odaértünk mint autóval. Gréti nagyon-nagyon várta a Dédikéjét. Folyton mondogatta: Dédi jövü, Dédi jövü:)))
Szegény nagyi eléggé elfáradt mire kiértünk a házhoz, mégiscsak 84 éves. Míg én gyorsan megfőztem az ebédet lepihent egy kicsit. Kaja után pedig hisztizsákom körbemutatta neki a házat. Mondtam neki, hogy óvatosan a Dédivel mert Ő már nem bírja a tempót és figyelt is rá a drága. Mikor felhívta az emeletre a szobájába leültette Őt az ágyra és úgy mutogatta a játékait. A csillagokat és a napocskát, az angyalkáját. Semmit se hagyott ki. Olyan édesek voltak:) Grétim magyarázott a nagyim meg hallgatta és játszott vele.
Este elvittük nagynénémékhez Budára. Olyan furcsán zavaró volt ott. Egy éve halt meg az unokaöcsém és egyszerűen nem tudok nekik mit mondani. Beszélgettünk. Nem volt csend, de csak az általános dolgok kerültek szóba. A szívem összeszorult. Mindenhol Attila képe, gyertyák, gyász.
De csincikém legalább mosolyt csalt Éva arcára. Már csak emiatt is megérte felmenni hozzájuk.
Az meg hogy itt volt a nagyi látogatóban igazi váratlan meglepetés volt. Nagyon jó meglepetés.
