Gréti & Gergi

Grétikémnek legalábbis.

Imádja Gergőt. Most már egyre bátrabban fogja meg, néha túl bátran:). Sokat puszilgatja, szeretgeti. Gondoskodva betakarja ha kell. Bármiben segít nekünk ami a kistesójával kapcsolatos. Az esti fürdetést semmi pénzért nem hagyja ki. Ő mossa a lábiját Gerinek, apa meg aszisztál és persze fürdet:)) Én max néző lehetek:))

Amivel nem tud megbírkózni, hogy Gergővel osztoznia kell rajtam. Az még nehezen megy. De azért igyekszik ám. Szépen elmagyarázva megérti a dolgokat csak néha mégis nehéz neki.

Nem tudja hogy viselkedjen, Ő csak játszana de Gergőkét ezzel bántja.

Ami csinikénknek természetesen jó már az Gergőcinek még nem lehet-

Ezt a legnehezebb megértetni a lánnyal.

Rendszeresen betakarja a hercegünk buksiját mikor alszik, mondván Ő úgy szeret aludni. Na de magának úgy igazítja azt a takarót vagy párnát, hogy kellő mennyiségű levegőt kap. Gergőci pedig ezt ugye nem tudja megtenni:(

Ilyenkor jön a beszélgetés, amit szerintem már nagyon un a drága.

De ez van, ezt kell szeretni:)

a két gyerek.

Grétikém első perctől kezdve imádta a nyüzsgést maga körül. Egyáltalán nem zavarta/ zavarja. Sőt! Igényli. Imádja a társaságot, a pörgést. Ha tehetné majd minden nap menne valamerre. Nem sokáig marad meg egy helyen.

Ezzel szemben hercegem a csendet szereti. A változatlanságot. Ha már vendégek vannak már nem úgy alszik vagy egyáltalán nem alszik. Pedig próbálom ám "edzeni", egyenlőre nagyon kevés sikerrel.

Z. nem akarta elhinni, hogy ez így van. Szerinte én lihegem túl a dolgot de ma szembesült az igazammal. Hiába volt hercegünk nagy-nagyon álmos nem aludt 10 percnél többet amikor itt voltak Sanyiék és Marika néniék látogatóban. Nézelődött egy darabig majd kérte inkább a cicit, hátha az segít neki. Azzal se ment ám rögtön. 12 óra elmúlt mire sikerült elaltatni. Reggel 1/2 7-től volt ébren. Azért ez egy 5 hetes babának nagyon kevés ám.

Furcsa, hogy ennyire különbözőek:) Két gyermekem van akik teljesen másak. Ami Grétikémnél bevált és imádta azt Gergőcinél naná, hogy nem úgy van/lesz:))

Gréti imádja a ritmusos, pörgős zenéket. Gergő a lassú, lágy dallamokat értékeli.

Gréti rengeteget sírt a pocakja miatt kicsinek. Gergőnek is fáj a pocakja de csak a levégső esten sír, inkább némán küzd vele.

Gréti 1 hetes korától átaludta az éjszakákat. Gergő minden hajnalba 2 öra körül ( néha kicsit később) kér enni.

Még sorolhatnám:) De minek?

Szerdán délelőtt voltunk az általunk és Grétike által kiválasztott csanába és beiratkoztunk.

Nagyon jó helyet sikerült találni.

Szeptemberben fognak nyitni. Két Andi nevű hölgy csinálja. Az egyikük pedagógus a másikuk pedig gyógypedagógus. Teljes lelkesedéssel kezdtek hozzá és alakítgatják az egészet:)

Grétikénk nagyon szimpatizál velük. Rögtön felóldódott a társaságukban, ellentétben a többi csana ovónénijével.

Reméljük jó döntés volt és megéri majd heti három alkalommal rohanni vele fél 8 után és rohanni érte fél 4 után.

Ez is nagyrészt az én feladatom lesz. Most már csak abban reménykedem, hogy Gergőci is szépen fog alkalmazkodni cicus új igényeihez és szépen be fog símulni minden.

Olyan fura, hogy már oviba megy. Hipp-hopp eltelt az idő és már 3 éves. Ő már nagyon várja:))Jó nézni, hogy milyen lelkes. Még azt is zokszó nélkül tudomásul vette, hogy napok kérdése és átszabjuk a napirendjét. Este 8-kor már csörögni fog a pizsoma, hisz ki kell pihennie majd magát az ovihoz. Másképp nem fogja bírni az egész napos pörgést:))

Még múlthéten megkaptuk a határozatot.

A fellebezésünkek is elutasították, nem mehet csinikénk állami óvodába :( Helyhiányra hivatkoznak.

Kellően kiakadtunk mindketten. Felháborítónak tartom az elutasítást, mert ha nem születik Gergőke akkor vissza kell mennem dolgozni. De így hogyan tehetném?????

Nagy kegyesen ajánlották, hogy vigyük a gyermeket csanába (családi napközi), belefizetnek havonta x összeget. (az x összeg nem sok ám, rászorultságtól függően 500-1500 ft naponta, a napi csana meg 3000-5000 ft naponta, elég nagy a különbség a kettő között)

Nos a csana havonta, úgy hogy csak heti 2 napot jár, 24000-40000 ft. Az ovi maximum 8000 ft lett volna. De ha minden nap menne akkor 50000-70000 ft kiadás havonta.

Tehát az én keresetem az arra megy el, hogy a gyermekem közösségbe járjon. És mi lesz ha Gergőt is bölcsibe kell íratni???? Merthogy csak 2 éves koráig lehetek vele itthon aztán vissza kell mennem dolgozni. De helye nincs a gyermeknek sehol. Oldja meg a kedves szülő. Mert minden önkormányzati dolgozónak van ismerőse akinek a gyermeke fontosabb mint a miénk. Mert az önkormányzat minden hülyeségre ad pénzt, de arra nem, hogy bővitsék az óvodákat, bölcsödéket. Hajrá. Köszönjük szépen a döntést a gyermekünk, az életünk, a pénzünk felett. Sokkal szívesebben fizetném ezeket az összegeket egy számlára. A gyermekeim számlájára, amit majd egyszer, sok év múlva, indulásként megkaphatnának. De ezt nem lehet, mert nem mi döntünk, hanem helyettünk döntenek. Önző és gazdag emberek akiknek ez nem számít. Akiknek a gyermeke biztos, hogy állami oviba jár, mert ahogy meglátják a kérelmező nevét nem merik elutasítani. Pedig Ők biztos ki tudnák könnyebben fizetni a csanát vagy a magánovit. Hisz rengeteg pénzt visznek haza havonta a családi kasszába. Az állampolgárok pénzét, akiket oly könnyedén elutasít és vállat von a következmények felett.

Az nekem/ nekünk nem vigasz, hogy a városban 300!!!! gyermek felvételét utasították el! Ez inkább az önkormányzat szegénységi bizonyítványa. Mert a helyi adókat fizessük be pontosan, 10 nap késésre már küldi a felszólítást, de Ő nem tesz semmit azért, hogy a városban élő gyermekek és szüleik elégedettek legyenek. Az már pénzbe kerülne és akkor kevesebb maradna a zsebükben.

Mondtam Z-nek, hogy jövő tavasszal elvégzem a szükséges tanfolyamokat és itt a faluban nyitunk egy csanát. Az önkormányzat ad támogatást a létrehozásához, a játékok beszerzéséhez, ágyak és egyéb kiegészítők kifizetéséhez. Mire vissza kell mennem dolgozni addigra ki birunk nyitni és így megvan a munkám is illetve pár gyermeknek az elhelyezése is.

A legjobb az volna ha magánovodát tudnánk nyitni, épület is van hozzá a közelben (egy cukrászda ami évek óta üresen áll), nagy zöld területtel és több helységgel. De az már sok átalakítást igényel és azt nem tudom milyen szinten támogatná anyagilag a Szigetszentmiklósi önkormányzat.

Lehet megpróbálok utánajárni, felmérni a lehetőségeket, hogy lenne-e rá igény.

Kicsi kis csodalányunk nagyon féltékeny.

Nem szereti ha megfogom Gerit, ha vége a szopinak akkor rögtön tegyem le és máris vele foglalkozzam. Ha valami miatt mégis a kezembe van Pöti, meg kell magyaráznom miért és persze rögtön csini is jön és bújik. Eddig csak az övé voltam, most meg osztozni kell rajtam. Legalábbis Ő úgy érzi. Pedig igyekszem ám nagyon sokat Grétizni. Festünk, rajzolunk, sétálunk, együtt főzünk, sütünk. A kedvéért még legozni is szoktam:) Vannak közös kimozdulásaink, olyankor Z Gergőzik. Oké, messzire még nem merészkedtünk de azért elmegyek vele motorozni, vásárolni. A játszóházban is voltunk már. Akkor igaz jött a Geri is, de annyira örült az Ani néninek, hogy egyáltalán nem zavarta, sőt örült neki.

Az apjával nem akadékoskodik. Azt viszonylag könnyedén veszi, ha Z Gergőzik. Csak nekem nem lehet.

Hát kellően furcsa számomra, hogy csak lopva szeretgethetem a kisfiamat. De Grétikémet se szeretném elhanyagolni, nem szeretném ha túl nagy törés lenne az életében azáltal, hogy megszületett a kistestvére.

Ott tartok, hogy örülök a hajnali szopiknak mert akkor lelkiismeret furdalás nélkül ölelhetem, szeretgethetem Pötikét.

Egyetlen dolgot hagy, hogy hajnalban mellettem landoljon Gergő is. A kora hajnali szopik után sajnos nehezen alszik vissza és én meg annyira fáradt vagyok, hogy egyszerűbb magam mellé venni és úgy visszaaltatni (pirul) Egyik oldalamon csinci, másik oldalamon a szőke herceg. Így ébredünk reggelente. És ez nem zavarja valamilyen oknál fogva Grétikét. Talány miért nem.

Majdcsak megoldódik ez is, mint már annyi minden :)

.....kezdem ténylegesen felfogni, hogy 2 gyermekes anyuka vagyok:))

 Hajnal van. Túl egy szopin, sikeresen visszaaltattam Gergőt. Persze magam mellett az ágyon, merthogy fájt a pocakja. 

Most bal oldalamon az én kis csinibabám jobb oldalamon pedig a szőke hercegem:)). Helyem persze nem sok van de lassan már ezt is megszokom.

Imádom Őket:)

Tegnap voltunk hármasban vásárolni. Olyan boldogan néztem a két kis picurt. Igen, a kettőt. Mert annak ellenére, hogy Grétike lassan 3 éves mégy Ő is olyan kis picike. Olyan nagyon szüksége van ránk. Persze szerinte nem, Ő már nagylány. De bizony sokkal jobban igényel mindkettőnket Pöti megszületése óta.

Büszke vagyok rájuk, csodás dolog szeretni, nevelni őket:)

de kinek nem az.

Napok óta be vagyunk zárva a négy fal közé. Csak a kora reggeli és a késő esti órákban engedem ki az udvarra Grétikét. Ő persze menne ki napközben is. A medencébe pancsolni, homokozni, futkározni. Na de féltem. Olyan kicsi még és pillanat alatt felforrhat. A játszótársai, Simonék, sincsennek kint napközben. Így talán könnyebben megérti a szobafogságot.

Látványosan unatkozik bent. Pedig igyekszem lekötni. Pöti csak akkor van kézben ha sír a pocakja miatt. Egyébként a lenti ágyában nézelődik én meg Grétázom. Legózunk, rajzolunk, olvasunk. na de hol van ez a kinti rohangáláshoz. Esetleg jó kis csavargáshoz...........

Állítólag vasárnapra enyhül a meleg. Jó volna. Tudnánk menni sétálni, lemennénk a Duna partra. Ott van játszótér is. Meg jót lehet rohangálni:))

Gergőkét is megviseli ez az idő. Teli van melegkiütéssel. Naponta többször lefürdetem langyos vízzel. Imádja:)). Édesen nyekereg a csapból folyó víz alatt. Utána pedig hálás szemekkel néz rám:)

Minket, mindkettőnket. De főleg az apját.

Gergőkét imádja. Sokat puszilgatja, simogatja. Ha nem látja akkor rögtön keresi. Sokat segít körülötte. Pelenkázásnál, fürdetésnél, szórakoztatásnál. Talán túlzásba is viszi kicsit:) Egy tizedmásodpercre nem lehet Őket kettesben hagyni:) De hát ezért vagyok itthon, hogy rájuk figyeljek.

Velünk más a helyzet. Mi a tányér szélén vagyunk. Z nem érhet hozzá, zavarja el, kiabál vele. Már akkor ordít ha Z ránéz. Engem szavakkal bánt inkább. Nincs nap, hogy ne mondaná azt, hogy utállak téged anyu. Olyankor mindig azt válaszolom, hogy én akkor is szeretem, mert Ő nagyon fontos nekem. De az utállak ellenére retteg, hogy elmegyek megint napokra. Ma pl elszaladtam hajnalban vásárolni és jött velem. Pedig fáradt volt. De  félelme nagyobb volt, hogy esetleg eltűnök hosszabb időre.

Majdcsak túlleszünk ezen az időszakon. Meg kell szoknia Grétinek, hogy egykéből hirtelen nagytestvér lett. Hogy anyu és apu Gergőt is szereti. Megérteni, hogy a szeretetünk iránta nem múlt el. Sőt!!! Sokkal, sokkal erősebb lett.

Tudtuk, hogy kemény időszak jön, de a képzeletünk alulmúlta a valóságot

Egy csodásan furcsa nap.

Ez a nap volt a végső határidő. Az orvosom úgy döntött nem várhatunk tovább.

Az éjszaka a várt jóslóak helyett hasmenés jött, pedig reménykedtem, hátha nem kell mégsem indítani. Nem jött be. A reggelünk izgalommal telve indult. Grétuska lelkesen várta a kis barátnője anyukáját, hogy elvigyék egy csodás medencepartira. Mi pedig tudtuk, hogy ez az a nap. Amit olyan régóta várunk. Mesi 1/2 11 körül jött cicusomért. Furcsa volt Őt úgy ölelnem, hogy tudtam, a követlező találkozó a kórházban lesz és akkor már a kisöccse is velünk lesz teljes testi valójában. Megkönnyeztem. Na jó sírtam.

Miután elmentek gyors zuhany, öltözés, pakolás az autóba. Majd hatalmas sóhaj keretében indulás. Időben odaértünk. Bejelentkeztem a földszinten. Kérdezték milyen vizsgálatra jöttem. Mondtam szülni :). A hölgy rögtön kérdezte hány perces fájások vannak és már hívta is volna az ápolót, hogy jöjjön. Nagy sóhajjal mondtam, hogy sajna nem kell, indítani fognak.

Fel a nyolcdikra, én gyalog Z lifttel. Felvetettem magam az osztályra és már jött is értem Ildikó a szülésznőm, és mentünk a szülőszobába. Ott adatok felvétele szintén, nst, méhszájvizsgálat, beöntés, majd várakozás az orvosra és egy üres szobára, hogy indítani tundjanak.

Közben jött az üzenet barátnőmtől, hogy szerencsésen hazaértek és a két csaj máris szenzációsan érzi magát:)) ráadásul csatlakozott hozzájuk Gegike is:))

Nekem ólómlábakon vánszorgott csak az idő. Naívan azt képzeltem, hogy sokkal gyorsabban fogják követni egymást az események. Végre 1/4 3 után megkaptuk a szobát. Az egyik legjobbat :)

1/2 3-kor bekötötte Ildikó az infuziót és indulhatott a menet. Elmúlt 3 óra mire jöttek az első érezhető összehúzódások. Nem igazán voltak vészesek. Olvastam, beszélgettünk. Jött az orvos és megállapította, hogy túl jól vagyok. Növelték a dózist. Kis idő múlva burokrepesztés. A víz meconiumos volt és rengeteg. Csak folyt és folyt............ Ezután már labdán vajudtam. Jött már komolyabb fájás de légzéssel könnyedén túl lehetett rajta lenni.

Közben Z beszélt Mesiékkel. Csinikémék szuperül érzik magukat. Zeng a ház. Enni nem evett (mostanában fényevő) de szerencsére egyáltalán nem hiányolt bennünket. Önfeledten játszott:)))

Végre irány a kád. A méhszáj 3 ujjnyi. Most már erősebbek a fájások és sűrűbbek. A kádban szuper volt:) Sokat tompítottak. 1/4 7-kor szóltam, hogy kiszállok a vízből. Szerintem itt az idő. Megvizsgált Ildikó. Szerinte még nem. A méhszáj csak kicsit több mint 3 ujjnyi. Nagy nehezen felmásztam Z segítségével az ágyra. Jött 3 nagyon erős fájás. Kiabáltam Ildikónak, hogy: értse meg, nyomnom KELL!!! Pöti MOST akar kibújni! Odajött, hogy megvizsgáljon aztán már kiálltott is az orvosom és újszülöttes után. Nekem volt igazam. Méhszáj eltünt, Pöti pedig nagyon ki akart már jönni. Nyomhattam. Kicsi fiú nem könnyítette meg a helyzetet. A keze a fejecskéje mellett volt. A 36-os fejkörfogat mellé még hozzácsapódott a kéz vastagsága is. Ráadásul a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór. Elkaptam ahogy összenéztek. Az orvos és a szülésznő. Most mi legyen. Feje félig kint, elakadt a keze miatt. Gyors vágás lent majd határozott utasítás. Nyomni! Most! Én meg nyomtam. Fájás nélkül. Az már menet közben jött. Na az embertelenül nehéz volt de a kicsikémért mindent. Kicsúszott! Végre:)))))) De évezredeknek tűnő másodpercekig nem sírt fel. Le kellett venni a nyakáról a köldökzsinórt, kitisztítani az orrát. Aztán végre meghallottuk a nyekergését. Z elvágta a köldökzsinórt és  végre megkaptam az én drágakicsi fiamat:)) Lila volt és meggyötört de a mi kicsi fiunk.

2010. 07.02. 18:29

Szász Gergely Zoltán megérkezett

Kicsit nehezebb szülés volt mint Grétikémé de nem volt vészes. A varráshoz készített elő Ildikó és már mondtam neki, hogy bármikor bevállalnám a harmadikat:))

Telefon a családnak, barátoknak. De elsőként, az újdonsült nővérkének:)) Első kérdése az volt, hogy hol bújt ki az öcsikém? Apukája szombaton megbeszélte vele.

A kórházi napok szőrnyűek voltak. Nem lettem a csecsemősök kedvence. Évek óta kialakult rendet bolygattam meg náluk. De nem érdekel. Már itthon vagyunk. Négyesben.

Lassan kezdem felfogni.

Kétgyermekes anyuka vagyok. Két csodálatos gyermeké.

Mégha néha kicsit nehéz is, de imádom Őket:))

mert idő az nem sok van.