Egy csodásan furcsa nap.
Ez a nap volt a végső határidő. Az orvosom úgy döntött nem várhatunk tovább.
Az éjszaka a várt jóslóak helyett hasmenés jött, pedig reménykedtem, hátha nem kell mégsem indítani. Nem jött be. A reggelünk izgalommal telve indult. Grétuska lelkesen várta a kis barátnője anyukáját, hogy elvigyék egy csodás medencepartira. Mi pedig tudtuk, hogy ez az a nap. Amit olyan régóta várunk. Mesi 1/2 11 körül jött cicusomért. Furcsa volt Őt úgy ölelnem, hogy tudtam, a követlező találkozó a kórházban lesz és akkor már a kisöccse is velünk lesz teljes testi valójában. Megkönnyeztem. Na jó sírtam.
Miután elmentek gyors zuhany, öltözés, pakolás az autóba. Majd hatalmas sóhaj keretében indulás. Időben odaértünk. Bejelentkeztem a földszinten. Kérdezték milyen vizsgálatra jöttem. Mondtam szülni :). A hölgy rögtön kérdezte hány perces fájások vannak és már hívta is volna az ápolót, hogy jöjjön. Nagy sóhajjal mondtam, hogy sajna nem kell, indítani fognak.
Fel a nyolcdikra, én gyalog Z lifttel. Felvetettem magam az osztályra és már jött is értem Ildikó a szülésznőm, és mentünk a szülőszobába. Ott adatok felvétele szintén, nst, méhszájvizsgálat, beöntés, majd várakozás az orvosra és egy üres szobára, hogy indítani tundjanak.
Közben jött az üzenet barátnőmtől, hogy szerencsésen hazaértek és a két csaj máris szenzációsan érzi magát:)) ráadásul csatlakozott hozzájuk Gegike is:))
Nekem ólómlábakon vánszorgott csak az idő. Naívan azt képzeltem, hogy sokkal gyorsabban fogják követni egymást az események. Végre 1/4 3 után megkaptuk a szobát. Az egyik legjobbat :)
1/2 3-kor bekötötte Ildikó az infuziót és indulhatott a menet. Elmúlt 3 óra mire jöttek az első érezhető összehúzódások. Nem igazán voltak vészesek. Olvastam, beszélgettünk. Jött az orvos és megállapította, hogy túl jól vagyok. Növelték a dózist. Kis idő múlva burokrepesztés. A víz meconiumos volt és rengeteg. Csak folyt és folyt............ Ezután már labdán vajudtam. Jött már komolyabb fájás de légzéssel könnyedén túl lehetett rajta lenni.
Közben Z beszélt Mesiékkel. Csinikémék szuperül érzik magukat. Zeng a ház. Enni nem evett (mostanában fényevő) de szerencsére egyáltalán nem hiányolt bennünket. Önfeledten játszott:)))
Végre irány a kád. A méhszáj 3 ujjnyi. Most már erősebbek a fájások és sűrűbbek. A kádban szuper volt:) Sokat tompítottak. 1/4 7-kor szóltam, hogy kiszállok a vízből. Szerintem itt az idő. Megvizsgált Ildikó. Szerinte még nem. A méhszáj csak kicsit több mint 3 ujjnyi. Nagy nehezen felmásztam Z segítségével az ágyra. Jött 3 nagyon erős fájás. Kiabáltam Ildikónak, hogy: értse meg, nyomnom KELL!!! Pöti MOST akar kibújni! Odajött, hogy megvizsgáljon aztán már kiálltott is az orvosom és újszülöttes után. Nekem volt igazam. Méhszáj eltünt, Pöti pedig nagyon ki akart már jönni. Nyomhattam. Kicsi fiú nem könnyítette meg a helyzetet. A keze a fejecskéje mellett volt. A 36-os fejkörfogat mellé még hozzácsapódott a kéz vastagsága is. Ráadásul a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór. Elkaptam ahogy összenéztek. Az orvos és a szülésznő. Most mi legyen. Feje félig kint, elakadt a keze miatt. Gyors vágás lent majd határozott utasítás. Nyomni! Most! Én meg nyomtam. Fájás nélkül. Az már menet közben jött. Na az embertelenül nehéz volt de a kicsikémért mindent. Kicsúszott! Végre:)))))) De évezredeknek tűnő másodpercekig nem sírt fel. Le kellett venni a nyakáról a köldökzsinórt, kitisztítani az orrát. Aztán végre meghallottuk a nyekergését. Z elvágta a köldökzsinórt és végre megkaptam az én drágakicsi fiamat:)) Lila volt és meggyötört de a mi kicsi fiunk.
2010. 07.02. 18:29
Szász Gergely Zoltán megérkezett
Kicsit nehezebb szülés volt mint Grétikémé de nem volt vészes. A varráshoz készített elő Ildikó és már mondtam neki, hogy bármikor bevállalnám a harmadikat:))
Telefon a családnak, barátoknak. De elsőként, az újdonsült nővérkének:)) Első kérdése az volt, hogy hol bújt ki az öcsikém? Apukája szombaton megbeszélte vele.
A kórházi napok szőrnyűek voltak. Nem lettem a csecsemősök kedvence. Évek óta kialakult rendet bolygattam meg náluk. De nem érdekel. Már itthon vagyunk. Négyesben.
Lassan kezdem felfogni.
Kétgyermekes anyuka vagyok. Két csodálatos gyermeké.
Mégha néha kicsit nehéz is, de imádom Őket:))
