Gréti & Gergi

2010 július 2 18:29

Hosszú várakozás után, végre megszületett a mi drága kisfiunk.

Már nagyon-nagyon vártunk drága kicsikém.

Isten hozott közénk Szász Gergely Zoltán.

Hát ennyit a június 20-ról.

Arra a napra voltam kiírva.

Most már július van.

11 napja mindig reménykedve ébredünk reggelente, hogy talán ez a MI napunk. Végre megismerhetjük Pötikénket. De nem. Ő egyenlőre nagyon jól érzi magát odabent.

Már nem sokáig.

Holnap. Július 2.-án, pénteken megindítja az orvosom a szülést.

Hisz már így is a mai a 11. nap a túlhordásból.

Remélem nem lesz gond és holnap este már átölelhetjük Pötit.

Tegnap Vera barátnőmék voltak itt nálunk:))

Cicusunknak igazi meglepi volt. Egy hiszti kellős közepén volt mikor megérkeztek. Mondtam neki, hogy jöjjön már ki velem meglesni ki jelzett a telefonomon. Na volt ám öröm ismét:) Vette fel rögtön a papucsát, persze hápogósan, és rohant eléjük. Próbálta elterelni a kapuból Titit és Kepit, mert emlékezett rá. hogy Báló és Míra tart tőlük.

A forgatókönyv a szerdaihoz volt hasonló. Volt játék, veszekedés, harapdálás, hiszti, nevetés. Felválltva. De azért nagyon jól érezték magukat:) Grétike meg talán lassan megtanulja, hogy attól semmi baja nem lesz a játékainak ha mások is játszanak vele. Elég önző sajnos mostanában.

Olyan nagyon jó volt, hogy eljöttek Veráék. Így legalább nem voltam egyedül és fordultam magamba, mert újra csak pár jósló fájást éreztem és mire kezdtem volna reménykedni, hogy hátha.................. Na addigra elmúlt.

Hm. Na sebaj. Repülő az égen, gyerek meg a pocakban nem maradt még:) Előbb utóbb csak kibújik ez a drágaság:)

Nem hiszem, hogy túl szórakoztató társaság voltam de szuperül éreztem magam. Megbeszéltük a forgatókönyvet, ha esetleg beindul a szülés, hogy is legyen. Hisz vagy Veráék, vagy Mesiék vigyáznak majd cicusra. Na meg Meli barátnőmék is a listán vannak ha úgy adódik.

Míra ízelítőt adott abból, milyen is lesz Gréti 3 év múlva. Egy gyönyörűséges hisztis kis csaj, aki örömét leli abban ha a kicsiket princelheti:)) Igazi nővér:))

5 előtt elmentek, mert még be akartak menni a kórházba Vera édesapjához látogatóba. Sajnos nem értek oda. 2 órát ültek a dugóban:(

Drága barátnőm nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok.

Neked is meg Mesiéknek is. Örülök, hogy egymásra találtunk:)))

Az utóbbi napok undok időjárása miatt szobaprogram volt. Ami valjuk be egy idő után roppant unalmas tud lenni. Hiába rajzolunk, festünk, gyurmázunk, mondókázunk azért kint sokkal jobban telik az idő.

Na tegnap végre sütött a nap és még meglepetés vendégei is voltak csincikének:))

Mesi barátnőm jött el Zsozsival és Gegivel. Volt ám nagy öröm:)

Az érkezésük előtt 2 perccel mondtam csak Grétinek a meglepit. Mikor meglátta, hogy kik jöttek hozzá majd kiugrott a bőréből. Rohant eléjük kinyitni a kaput. Hívta Őket rögtön játszani. Volt kacagás, veszekedésm hiszti, sírás, bünti na meg játék és játék.

Hatalmasat tomboltak végre. Kint és bent egyaránt. Az evés, alvás nem is igazán jutott eszébe egyik gyereknek sem. Ők játszottak mi meg aszisztáltunk, ugrottunk ha kellett. Vagyis inkább Mesi ugrott én meg tápászkodtam (pirul)

Este 7 után mentek el. Hatalmas hiszti után. Merthogy Zsozsi maradt volna még na meg Gréti is szerette volna ha maradnak a kis barátai.

Utána cicus hisztizett a fáradtságtól. Gyors fürdés, szúnyogírtás a hálókban és már altattam is. Nem volt 8 óra mikor elaludt és csak egyszer ébredt éjszaka és reggel 7-kor kelt:))

Holnapra is lesz neki meglepi. Akkor Bálóék jönnek. Vagy csak játszani vagy azért mert szülök és Ők vigyáznak csinikénkre:))

.......de a mi kis drága Pötikénk nem szeretne még megszületni.

Pedig nagyon reménykedtem ám, hogy Őt nem fogom túlhordani úgy mint cicusom. De hát ez van. Ezt kell elfogadnunk. Ha úgyérzi, hogy itt az idő majd kibújik Ő.

Szerencsére az orvosom nem az a "befekszik anyuka a kórházba és indítjuk" fajta.

Tegnap voltunk nála. Pénteken szülésznő és ha netán a hétvégén se szülünk akkor kedden találkozok vele és megbeszéljük a továbbiakat. A befektetéssel és indítással még várunk. Júliusig. Addig meg csak kibújik már ez a drága kis legény:)

Pedig ha tudná, hogy milyen nagyon várjuk itt kint. A nővérkéje folyamatosan mondogatja neki, hogy bújjon már ki végre:)) Hétfőn mentünk be Z-ért a HÉV-hez és egyszercsak megszólalt Gréti: anyuci menjünk be a kórházba és szüljük meg Pötikét és Őt is vigyük haza:))

A hétfő elég nehéz volt számomra. Most már sokkal jobb. Elfogadtam, hogy ismételten nem én irányítok és ez van. Azért furcsa, hogy kellően megdöbbennek a környezetemben. Hogy merek még boltba menni? Egyedül mentem az orvoshoz, de hisz bármikor beindulhat a szülés, nem félek? Miért vezetek még? Egyáltalán, vezetek még????

Nem igazán értik meg, hogy ez egy állapot és nem betegség:)) Hogy nem mehetek úgy boltba, hogy mögöttem az orvosom és a szülésznőm mindenre felkészülve. Hogy Z-nek dolgoznia kell és nem ér rá mellettem ücsörögni és arra a mondatomra várni, hogy irány a kórház drágám, szülünk:)) Hogy Grétikével játszani kell, főzni miatta és nem elkenődni. A Grétikével való foglalkozás a legédesebb:)) Naponta többször átölel, azt suttogja a fülembe, hogy nagyon szeret. Puszilgatja a pocakom. Énekel neki, verset mond :)) 100%-ban ott van mellettem. Igazi nagytestvér módjára viselkedik:)) Nagyon büszke vagyok rá.

Sokkal könnyebb ám a mostani túlhordás. Most jobban elfoglalom magam. Grétinél csak vártam, hogy teljenek a napok most meg gyorsan elröpülnek. Reggeli, ebéd, vacsi. Közte szórakoztatás mert a változatosság kedvéért esik az eső folyton és szobaprogramra vagyunk itélve. Ha alszik akkor vasalni kell, vagy Z-nek segíteni amiben tudok. Hipp-hopp délután van. Lassan indulunk apáért és már este, fürdés, altatás. majd indul újra a nap.

Ma egy kicsit más. Végre süt a nap:))) na meg ma sütit kell sütni, mert csibén már elvonási tünetek találhatók. Folyton emlegeti, hogy süssünk valamit anyuci. Na meg takarítani kell, és ha szárad a kert egy kicsit akkor gazolni mert az eső miatt több a gaz mint a zöldség.

Szóval várunk türelemmel és közben tesszük a dolgunkat. Remélem hamarosan megláthatju Pötike arcát:)

Undok egy idő van megint. Csak esik és esik 9 óta. Már festegettünk, olvastunk na meg gyúrmáztunk is.

Teljesen egyedül, minden segítség nélkül csinált egy sünit:) Nagyon ügyes. Oké nem egy profi alkotás de egy 33 hónapos kicsi lány minden fantáziája és ügyessége benne van :)))

A héten párszor voltunk bent Csepelen és érdekes módon mindig útbaesetta sétáló utca. Ami tele van vagyis volt galambokkal. Grétim boldogan üldözi őket. Meglátja, hogy csipegetnek és már rohan is, hogy elkergesse őket.

Ez több okból is jó ám:)

1; Így már kora reggel megvan a kilómétere, kissé lefárad.

2; A munkába siető embrek közül szinte senki se hagyja mosoly nélkül. Először kómás, fáradt tekintettel mennek aztán mikor látják a boldog lelkesedést és hallják a kacagását csininek már fülig ér a szájuk:))

3; Kicsit jobb az étvágya a drágámnak. Merthogy alig eszik ám valamit. Pedig a kedvére próbálok tenni, általában azt főzőm amit Ő kér.

4; Az én napom is jobbá teszi. Imádom nézni Őt amikor önfeledten rohangál:))

Boltban vagyunk. A csokipultnál válogatunk. Fogok 2 darab sportszeletet. Most tiltott ugyan, de Pöti az nst-n nem mozog másképp (kell valami indok a bűnözésre) Grétike egyszercsak megszólal:

-Anyuci, vegyél még kettőt apucinak és aztán kölcsönkéred:))))

********

Vettem neki sok-sok lufit. Imádja. Hát akkor örüljön. Egy nyűgösebb napon több darabot felfújtam neki. Az egyiket felkötötte a pocakjára és úgy járt kelt egy darabig.

- Anyuci, tehes vagyok:)) - egyszercsak levette- nézd anyu, én már megszültem a Pötit. Neked nem kell:)))

..hogy hamarosan már nem Ő lesz az egyetlen. Tudja hogy hamarosan megszületik Pötike, várja is nagyon. De ugyanakkor tart is tőle.

Sokat mondjuk neki, tudja, hogy apával sokfelé fog menni, új játszótér, tropicarium, Duna parti séta stb...... Tudja, hogy minden nap be fognak jönni hozzánk a kórházba.

Mégis.

Eszméletlen, hogy milyen szinten anyás. Csakis én kellek neki. Ha már kikerülök a látószögből akkor baj van. Ha Z hozzám búj, akkor baj van. Tegnap dokinál voltunk. Miután végeztünk elvittem játszóházba Ani nénihez. Nagyon szeret ott. Órákig eljátszana. Jók a játékok és kedveli nagyon Ani nénit is. Be is ment lelkesen én meg ott hagytam játszani és addig gyorsan megvettem pár dolgot. Gyógyszertár, papírbolt.......

Vissza kellett mennem. Csibe kerek 3 percet játszott el egyedül. Aztán elbújt a nagy csúszda alá és ott szomorkodott. Engem keresett, engem hívott folyton. Próbálta Őt felvidítani Ani néni. Mesét olvasott neki. Rajzolni próbáltak. Vonatpályát építeni. Semmi sem volt jó. Fel lettem hívva. Vettünk péksütit és sétáltunk addig míg apa meg nem érkezett. Utána szaladgált lelkesen de engem, minket szemmel tartva.

Vettünk cipőt Z-nek majd jöttünk vissza a házhoz.

Remélem ez változni fog. Remélem nem lesz belőle harag az irányomban mert pár napra eltűnök és egy pici csomaggal állítok majd haza. Ráadásul az a csomag sokat fog sírni, sokat kell majd etetni, tisztába tenni.

Remélem nem fog sérülni a kis érzékeny lelke és remélem, hogy kellően erős leszek és mosolyogva fogom Őt átsegíteni az összes nehézségen.

Zoli ma csinálta. Egészen friss:) Épp cseresznyét vadászok