..hogy hamarosan már nem Ő lesz az egyetlen. Tudja hogy hamarosan megszületik Pötike, várja is nagyon. De ugyanakkor tart is tőle.
Sokat mondjuk neki, tudja, hogy apával sokfelé fog menni, új játszótér, tropicarium, Duna parti séta stb...... Tudja, hogy minden nap be fognak jönni hozzánk a kórházba.
Mégis.
Eszméletlen, hogy milyen szinten anyás. Csakis én kellek neki. Ha már kikerülök a látószögből akkor baj van. Ha Z hozzám búj, akkor baj van. Tegnap dokinál voltunk. Miután végeztünk elvittem játszóházba Ani nénihez. Nagyon szeret ott. Órákig eljátszana. Jók a játékok és kedveli nagyon Ani nénit is. Be is ment lelkesen én meg ott hagytam játszani és addig gyorsan megvettem pár dolgot. Gyógyszertár, papírbolt.......
Vissza kellett mennem. Csibe kerek 3 percet játszott el egyedül. Aztán elbújt a nagy csúszda alá és ott szomorkodott. Engem keresett, engem hívott folyton. Próbálta Őt felvidítani Ani néni. Mesét olvasott neki. Rajzolni próbáltak. Vonatpályát építeni. Semmi sem volt jó. Fel lettem hívva. Vettünk péksütit és sétáltunk addig míg apa meg nem érkezett. Utána szaladgált lelkesen de engem, minket szemmel tartva.
Vettünk cipőt Z-nek majd jöttünk vissza a házhoz.
Remélem ez változni fog. Remélem nem lesz belőle harag az irányomban mert pár napra eltűnök és egy pici csomaggal állítok majd haza. Ráadásul az a csomag sokat fog sírni, sokat kell majd etetni, tisztába tenni.
Remélem nem fog sérülni a kis érzékeny lelke és remélem, hogy kellően erős leszek és mosolyogva fogom Őt átsegíteni az összes nehézségen.