Kicsi kis csodalányunk nagyon féltékeny.
Nem szereti ha megfogom Gerit, ha vége a szopinak akkor rögtön tegyem le és máris vele foglalkozzam. Ha valami miatt mégis a kezembe van Pöti, meg kell magyaráznom miért és persze rögtön csini is jön és bújik. Eddig csak az övé voltam, most meg osztozni kell rajtam. Legalábbis Ő úgy érzi. Pedig igyekszem ám nagyon sokat Grétizni. Festünk, rajzolunk, sétálunk, együtt főzünk, sütünk. A kedvéért még legozni is szoktam:) Vannak közös kimozdulásaink, olyankor Z Gergőzik. Oké, messzire még nem merészkedtünk de azért elmegyek vele motorozni, vásárolni. A játszóházban is voltunk már. Akkor igaz jött a Geri is, de annyira örült az Ani néninek, hogy egyáltalán nem zavarta, sőt örült neki.
Az apjával nem akadékoskodik. Azt viszonylag könnyedén veszi, ha Z Gergőzik. Csak nekem nem lehet.
Hát kellően furcsa számomra, hogy csak lopva szeretgethetem a kisfiamat. De Grétikémet se szeretném elhanyagolni, nem szeretném ha túl nagy törés lenne az életében azáltal, hogy megszületett a kistestvére.
Ott tartok, hogy örülök a hajnali szopiknak mert akkor lelkiismeret furdalás nélkül ölelhetem, szeretgethetem Pötikét.
Egyetlen dolgot hagy, hogy hajnalban mellettem landoljon Gergő is. A kora hajnali szopik után sajnos nehezen alszik vissza és én meg annyira fáradt vagyok, hogy egyszerűbb magam mellé venni és úgy visszaaltatni (pirul) Egyik oldalamon csinci, másik oldalamon a szőke herceg. Így ébredünk reggelente. És ez nem zavarja valamilyen oknál fogva Grétikét. Talány miért nem.
Majdcsak megoldódik ez is, mint már annyi minden :)
