Gréti & Gergi

Azért nem csak szökőkút nézés volt ma délelőtt az árkádban hanem hiszti is. Igazi, hasravágós, krokodilkönnyes hiszti. Mindez egy pici kis pálcika miatt amivek fagyit ettünk és Ő dobta el miután úgy gondolta nem kell. Aztán másképp gondolta és vissza akart volna menni érte. Én meg nem engedtem,hogy kivegye a szemetesből. Na ekkor kezdődött a hiszti.

Egy idő után megnyugodott Ő szépen magától de azért elég kellemetlen volt ott állni mellette és nézni amit csinál. Ha most engedek neki akkor mindig ez lesz mert úgy gondolja sírással sok mindent el lehet érni. Próbáltam a figyelmét elterelni de nem hagyta. Miután kisírta magát és rájött, hogy nem hatásos amit csinál, szipogott egy kicsit majd felállt és mehettünk tovább.

Nagyon akaratos és néha nem tudom miként kezeljem, mi lenne a jó számára. Remélem nem fogom elrontani nagyon a dolgot és nem fog emiatt haragudni rám ha már nagy lesz. Próbálom hagyni, hogy kibontakozzon a személyisége, hogy felfedezze maga körül a világot. Hogy megtapasztalja hol vannak a határok.De vannak határok, szabályok. Amiket szeretnék betartani. Én is engedek neki mert tiltásból nem állhat az élet de azért vannak dolgok amikben nem engedek. A mai az ilyen volt.

Ma elmentünk az árkádba 2 db könyvért amit a nővéremtől kaptam és hát ott van szökőkút:)) Kettő is. Mindkettőt meg kellett nézni, leellenőrizni a víz hőmérsékletét:)) Több mint fél órát voltunk csak a kutaknál. Imádja nézni ahogy csobog a víz. Nagyon elbűvöli. Nézi és boldogan mondogatja, hogy szép:))

Már amikor a könyvekért mentünk rohant volna oda de én kértem tőle egy kis türelmet. Végig azt hajtogatta, hogy szokoku, szokoku:)) Még a mozgólépcső sem igazán kötötte le. Annyira édes ahogy örül. Ahogy rohangált egyik kúttól a másikig és közben boldogan sikongatott elgondolkoztam. Milyen jól csinálja Ő, ennek az apró kis dolognak hogy tud örülni. Mennyire boldog tud lenni, fel tud lelkesedni. Csak egy apróság és széppé tette a napját. Úgy kéne nézni sokszor a környezetünket mit ahogy a gyermekek teszik. Sokkal többet nevetnénk, többre tudnánk értékelni az apró dolgokat. Ők annyira másképp látnak mindent, más az értékrend. Gyorsan feledik a rosszat és raktározzák a jót. Nevetnek, sírnak, szótfogadnak, engedetlenek és BOLDOGOK!

Aztán eszembe jutott egy vers. Szabó Lőrinc verse. Évek óta nem hallottam. Talán az általános iskolában került a szemem elé utoljára. Csodacsibe most alszik és vasalás közben is az a vers járt a fejemben így megkerestem. Olyan nagyon jó vers és olyan nagyon jó volt olvasni. Ha felébred hisztipalánta felolvasom neki is.

LÓCI ÓRIÁS LESZ

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hová mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta,
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem,
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek,
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És akkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj, - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Tegnap reggel már korán kimentünk a házhoz. Apát kiraktuk a határúton és mi mentünk tovább. Miután kiértünk felfújta csodacsibének a tavalyi medencéjét. A múlt évben nem rajongott érte, most ott toprgott mellettem míg felfújtam és teleöntöttem vízzel. Miután elkészültem bementem a konyhába a slusszkulcsért, mondván elmegyünk vásárolni míg tiszta a lány. Aha. Ahogy azt anyuci naivan elképzelte:)) Haramiacicababa ruhástól beleült a medencébe. Papucs, zokni, ruha. Semmi sem zavarta:)) Na jó, az rosszul érintette, hogy hideg volt még a víz:)) Gyors átöltözés majd irány a bolt. Miután visszaértünk hatalmasat pacsált. A medencében rengeteg homok landolt:)) Még Arturt is lefürdette aztán meg séttált vele a napon, hogy hamarabb megszáradjon. Homokvárat építettünk:)) Segített takarítani, pakolászni. Délben letettem aludni, majd miután felébredt elmentünk Melindáékhoz kicsit játszani, fagyizni. A vad haramia palánta egy idő után megszelídült és még játszani is tudtak együtt:)) Hazafelé hatalmas dugó volt a 0-on. Inkább kerültünk és csepel felé jöttünk haza. Így is majd 1 óra volt az út de a pálya felé 1,5 km-t 15 perc alatt tettünk csak meg.

Miután hazaértünk elmentünk hármasban az ikeába. Megvettük a függönykarnisokat és még sikerült beszerezni egy dohányzóasztalt is.

Cica már nagyon nyügi volt a végére. csak sírt és bújt. Megértem, hisz korán reggel indultunk és csak este 3/4 8-kor értünk haza.

Fürdés után szorosan hozzámbújt és együtt elaludtunk. Olyan nagyon jó hozzá bújva aludni. Imádom:)))

A legújabb és talán eddigi legszívmelegetőbb szokása:))

Átölel minket, a két csöpp kis kezével a válunkat ütögeti és közben azt mondogatja: szeret :))) Olyan nagyon cuki:)) Imádom:))) Apa is el van tőle olvadva rendesen.

Nem igazán érti/érzi Ő ezt még de mivel tőlünk nagyon sokszor hallja ezt a szép 8 betűs szót így úgy gondolta Ő is mondja. Jól gondolta. Nincs fantasztikusabb érzés annál, mikor az én édes kicsi lányom átölel és azt mondja szerete.

Még karácsonyi ajándékként kaptam tőle először ezt a szót de akárhányszor hallom tőle összeszorul a szívem az örömtől. Most is könnyes a szemem. Sokáig csak nekem mondta. Apája nem tudta kicsalni belőle a "vallomást" Már mondja neki is:)) Reggel úgy engedi el munkába a kicsilány Z-t, hogy átöleli, megpuszilja és mondja neki, hogy szereti:)) Ennél jobb inditó löket a munkába menetelhez szerintem nincs:)

Egyszerűen nincs időm leülni és írni mik történnek. Elrepülnek az órák és már este van, fürdés, altatás majd jön egy újabb pörgős nap.

Szerdán volt a lány névnapja:)) Kedden délután hármasban elmentünk megvenni neki az ajándékát. Kapott tőlünk egy triciklit. Tudom, hogy nagyon rosszul álunk anyagilag. Gyakorlatilag teljesen csődben vagyunk:( DE!!! Cica ezt most tudja használni. Most és nem egy vagy két év múlva. Z. nem örült, hogy megvettük mondván, hogy rengeteg helye lenne annak a pénznek, de aztán látta milyen nagyon örül az ajándéknak cica és megértette miért is kellett ezt most és nem máskor megvenni. Olyan nagyon büszkén ül rajta a kis haramiacicababa, hogy öröm nézni. A kormányzással még vannak gondok de azért szépen alakul az is:))) Ha már lendületben van a tekerés is jobban megy. Önállóan képes menni már akár 2-3 métert:)

Múlthéten kész lett az autó, na jó nem lett teljesen kész de azért használható. Csütörtökön már ki is mentünk csincikével a házhoz. Az asztalos befejezte a konyhabútort én meg a fél konyhát már ki is költöztettem. Még a palacsinta sütőt is kivittem Z. legnagyobb bánatára. Csak akkor sütök legközelebb ha már kint lakunk. Egész sokáig kint voltunk. Én pakoltam cicus játszott. Aludni nem volt hajlandó pedig próbálkoztam az altatással de aztán feladtam. Kijött hozzá a házhoz a kis barátnője, Lilla és együtt olyan édesen homokoztak. Kellett kis idő mire Gréti megértette, hogy ne olyan hevesen közeledjen Lilihez de aztán már együtt homokoztak a diófa alatt egy szál pelusban:)) Mikor hazafelé jöttünk természetesen beájult az autóban de én gonosz módon felébresztettem mikor hazaértünk. Nem akartam, hogy az éjszaka katasztrófális legyen.

Pénteken ballagás volt. Z. unokatestvérének a nagyfia ballagott. Olyan furcsa. Én nem sokkal hamarabb ismertem meg Z-t mint ahogy Erik megszületett. Most meg már elballagott az általános iskolából. Repül az idő. Gréti nagyon jól érezte magát a kerti partin. Rohangált a többi gyerekkel. Játszott velük. Nem esett kétségbe, hogy Ő volt a legkissebb. Sőt:))) Viszont enni nem volt hajlandó. Pénteken túrórudin és joghurton kívűl csak pár nyalásnyi jégkrémet evett. Minden mást elutasított. Pedig próbáltam neki kedvezni, paradicsomos tészta, májas zsemle, felvágottból a kedvenc de semmi sem volt jó. Lehet a front miatt nincs étvágya, nem tudom.

Szombaton reggel mentünk úszni. Mikor mondtuk neki, hogy indulás bement a fürdőszobába, fogta a locsolóját és az egyik kis vizi játékát és közölte: mehetünk:))) Ő azokat is hozni akarta az uszodába. Nem vittük de nélküle is szuperül érezte magát. Nem is tudom mi lesz ha elmennek nyári szünetre. Valószínű minden héten megyek majd vele 1 nap a Csepeli strandra. Miután hazajöttünk apa kiment a házhoz Grétike meg beájult. Mi csak délután mentünk ki de nem maradtunk sokáig. Hazafelé a buszon végig aludt. Majd itthon is fürdés után hamar elaludt.

Vasárnap megint a házhoz mentünk ki a változatosság kedvéért. Ha csak a konyhát és a fürdőszobát nézzük minden okénak tűnik:) Az a baj, hogy a többi még elég gáz. De úgy nem lehet ám takarítani, hogy én megcsinálom aztán 5 perc múlva Z. szétdíbolja az egészet. Mintha semmit sem csináltam volna egész nap. A szerszámait szana szét hagyja. Ott, ahol épp kiesik a kezéből. Én pakolom el a szerszámostáskába, a helyére! Aztán meg velem pattog, hogy hol van meg miért ott. Persze a lányra is átragadt apa nyűgössége:(

Ma reggel meg az orvosnál kezdtünk. Z. beteg. Ugyan az a baja mint nekem volt 2 hete. Csak épp Ő el is hagyja magát mellé. Engem piszkált, hogy hisztizek, meg szerinte nem is voltam beteg csak megjátszottam, Ő meg most meg akar halni:) Pasi a lelkem:) De azért túléli ám:) Csak ma meg holnap itthon regenerálódik. Remélem hamar rendbejön.

Már megint az a fránya fog. Az utolsó, a 20. Nagyon-nagyon megszenved érte a kis cicababánk:(

Tegnap egész nap hasmenése volt. Nagyon figyeltem rá, Ő meg rögtön szólt is ha volt valami a pelusba mégis kimarta neki a sok kaki és pisi a popóját. Nagyon csúnyán kimarta. Délután már nem adtam rá pelust és feltekertem itthon a szőnyeget, hogy ne arra sikerüljön a kis vagy a nagydolog. De ezt hamarabb kellett volna. Már reggel. De én későn gondoltam rá. Kicsi lány sírva pisil, mondja csípi, csípi:( Az éjjel sikítva-sírva ébredt fel amikor pisilt. Alig bírtam lenyugtatni. Csak kapaszkodott belém és panaszkodott.  Levettem róla a pelust és úgy aludt. Kerestem gumi lepedőt (még csecsemőkorából van egy, igaz az kiságyba való) és azt raktam alá meg pelenkázóalátétet. Többször hívott át az éjszaka folyamán. Volt, hogy csak anya, annya ezt ismételgette volt, hogy sírt. A szívem fáj érte. A tehetetlenség érzése nagyon rossz:( Inkább nekem fájna és nem neki. Úgy segítenék rajta de ennél többet nem tudok tenni. Most is pelus nélkül van. Reggel próbálkoztam vele, ráadtam egyet de az első opisinél jött és mutatta meg mondta, hogy fáj. Pucin mászkál (igen, csak mászkál és nem rohangál) néha ledől a kanapéra és látni rajta, hogy szenved. Pedig annyi dolgunk lenne ma. Postára kéne menni, elmenni megvenni az ajándékát holnapra, barátnőmékkel is lenne randi a Nyugatinál. Valószínű mindebből semmi sem lesz. Maradunk itthon egész nap és reménykedünk, hogy javulni fog a helyzet.

Szombat

Csodacsibe maghazudtolva a kelési szokásait csak 7-kor kelt, reggelizett majd irány az uszoda. Karcsi bácsi és Kriszti néni kellően meglepődött, hogy jött apa is. Az úszás megint nagyon jó volt. Cicus ügyesen merült, átúszott a víz alatti karikán, ugrált, úszott lelkesen. Teljesen kimerült. Miután hazaértünk csak lefeküdt és nézte a mesét kómásan. De nem aludt ám el, azt azért nem. Még a végén kimaradt volna valamiből. Felpörgette magát rendesen aztán csak 1 óra körül sikerült elaltatni akkor is mindössze fél órára. Délután apa kiment a házhoz, kivitte a beépíthető cuccokat a konyhába, mi meg elmentünk vásárolni. Fürdőruhát szerettem volna venni törpinek de 2 kis ruha lett belőle. Tudom, hogy van már neki épp elég de nem bírtam ott hagyni. Az egyik rövidnadrág+ poló a másik kis szoknya+ poló. Nagyon jól áll neki mind a kettő és igazi, könnyű nyári darabok. na meg egyet fizet kettőt kap akció volt:)) Miután hazaértünk evett, kakaóscsigát amit én sütöttem majd irány a játszótér. Fél 8-kor úgy kellett hazavonszolni. Sírt, hogy még maradna de már lassított felvételként mászott fel a csúszdára, homokozott. Így összeszedtem, fürdött, megvárta apát aki 9-kor jött meg majd beájult.

Vasárnap

Hajnalban áthívott és összebújva aludtunk 7-ig:)) Ébredés után reggeli majd kiment apával a házhoz a kétszemélyes céges autóval én meg BKV-val utánuk. Nagyon furcsa volt úgy utazni, hogy nem csacsogott mellettem csincike. Hiányzott. Kint extrán összekoszolta magát. Homokozott, pacsált, segített gazolni, takarítani. Felváltva csinált mindent. Mikor mihez volt kedve. Menet közben 1 órára kidőlt hozzám bújva majd folytatta a pörgést. Sikerült összekoszolni a falat apa legnagyobb bosszúságára (velem kiabált mert cica végighúzta a kezét a falon, mintha én bíztattam volna rá) Ki lehet javítani, nem vészes szerintem csak kicsit bosszantó. De hát lesz ott még sok tenyérlenyomat meg firka a falon. Délután elmentünk szavazni a helyi ovodába. naná, hogy kiszúrta az összes játékot. Baba, sütő, szék.............. Szépen mondta mindennek a nevét:)) Este már 9 előtt kidőlt és megint aludt 3/4 7-ig.

Az ekkori kelésekkel jobban ki vagyok békülve mint a 6 órásival. Remélem megörzi ezt a szokását hosszabb távon.

Egyre ügyesebb. Nagyon sok szót mond, ismétel utánunk és egyre érthetőbben teszi. Amit nem hajlandó kimondani, de még csak meg sem próbálja az a nyuszi. Azt furcsa módon mindig "bijá-bijá"-nak emlegeti. Hogy miért így azt csak Ő tudja de az első perctől kezdve így azonosítja.

Tegnap, ahogy itt voltak a kis barátai, tanultak egymástól. Főleg a Mírától halott szavakat próbálgatta. Si-hu-hu helyett megpróbálkozott a vonattal, ügyesen mondja ki a neveket: Míja, Petru, Báji, Bani és most már az én nevem is szép tisztán ki tudja mondani. A motor még mindig dabi, Gábor után:)). A kedvenc új szava na meg étele a tújójudi. Minden nap az a tízórai. Egyszerűen nem unja meg:)) Megy a hűtőhöz és szépen kéri. Naponta képes lenne 5-6 darabot biztos megenni csak én ( az az undok anyu) nem engedem:))

Próbálja összerakni a szavakat. Kétszavas mondatokat alkot. Nem mi mondjuk neki, magától köti össze. Tegnap mentünk ki a busz elé, amivel jöttek a barátai, és ügyesen mondta, hogy Báji busszal. De mondta már azt, hogy Menni séta, Nincs baj. Ragoz és jól használja.

Érti és ügyesen megválaszolja a kérdéseket. Határozottan tudja mit szeretne csak nem mindig találja a szavakat az indokláshoz. Tegnap este fürdés után a szobájában voltunk mind a hárman, cicus bebújt a takaró alá. Mondta neki Zoli, hogy felöltözés után vele összebújhat és együtt elalszanak majd. Kérdezte, hogy jó lesz-e így? Határozottan azt mondta Haramiacica, hogy "nem". Majd a következő kérdésre, hogy ha anyu bújik hozzád az jó lesz-e? A válasz "az jó lesz" volt. Az indoknál csak ezt ismételte, miután tett egy próbát a másik magyarázatra de nem talált a a szavakat.

Itt volt nála Bálintka, Petrus, Míra, Vera és Ágica. Nagyon megörült nekik, igaz eleinte nem jól viselkedett, zavarta, hogy minden gyerek az Ő játékaival játszik és rosszul reagálta le a dolgot de aztán minden oké lett. Igazán jót játszottak. Bálint meg Míra kellően nyúzta Grétit. Majdhogynem edzést tartottak neki milyen is ha testvére van az embernek. Bálint lovagolt rajta, Míra megtanította pár rosszaságra, hogyanis kell egyensúlyozni az ágyrács szélén, miként kell átmászni a kanapé háttámláján. Ugráltak mind a négyen a nagy franciaágyon. Bújócskáztak, fel-le rohangáltak a lépcsőn. Szinte egy percre sem álltak meg. Miután elmentek Gréti gyakorlatilag beájult. Aludt 1,5 órát és fáradtan ébredt. Még a játszótérre ki szeretett volna menni de olyan nagyon bújós volt, hogy inkább itthon maradtunk. Most nézi a tévét, összegyüjtötte az összes játszócumiját azt szorongatja.

Hamarosan jön apa. Őt várja.