Már megint az a fránya fog. Az utolsó, a 20. Nagyon-nagyon megszenved érte a kis cicababánk:(

Tegnap egész nap hasmenése volt. Nagyon figyeltem rá, Ő meg rögtön szólt is ha volt valami a pelusba mégis kimarta neki a sok kaki és pisi a popóját. Nagyon csúnyán kimarta. Délután már nem adtam rá pelust és feltekertem itthon a szőnyeget, hogy ne arra sikerüljön a kis vagy a nagydolog. De ezt hamarabb kellett volna. Már reggel. De én későn gondoltam rá. Kicsi lány sírva pisil, mondja csípi, csípi:( Az éjjel sikítva-sírva ébredt fel amikor pisilt. Alig bírtam lenyugtatni. Csak kapaszkodott belém és panaszkodott.  Levettem róla a pelust és úgy aludt. Kerestem gumi lepedőt (még csecsemőkorából van egy, igaz az kiságyba való) és azt raktam alá meg pelenkázóalátétet. Többször hívott át az éjszaka folyamán. Volt, hogy csak anya, annya ezt ismételgette volt, hogy sírt. A szívem fáj érte. A tehetetlenség érzése nagyon rossz:( Inkább nekem fájna és nem neki. Úgy segítenék rajta de ennél többet nem tudok tenni. Most is pelus nélkül van. Reggel próbálkoztam vele, ráadtam egyet de az első opisinél jött és mutatta meg mondta, hogy fáj. Pucin mászkál (igen, csak mászkál és nem rohangál) néha ledől a kanapéra és látni rajta, hogy szenved. Pedig annyi dolgunk lenne ma. Postára kéne menni, elmenni megvenni az ajándékát holnapra, barátnőmékkel is lenne randi a Nyugatinál. Valószínű mindebből semmi sem lesz. Maradunk itthon egész nap és reménykedünk, hogy javulni fog a helyzet.