Azért nem csak szökőkút nézés volt ma délelőtt az árkádban hanem hiszti is. Igazi, hasravágós, krokodilkönnyes hiszti. Mindez egy pici kis pálcika miatt amivek fagyit ettünk és Ő dobta el miután úgy gondolta nem kell. Aztán másképp gondolta és vissza akart volna menni érte. Én meg nem engedtem,hogy kivegye a szemetesből. Na ekkor kezdődött a hiszti.
Egy idő után megnyugodott Ő szépen magától de azért elég kellemetlen volt ott állni mellette és nézni amit csinál. Ha most engedek neki akkor mindig ez lesz mert úgy gondolja sírással sok mindent el lehet érni. Próbáltam a figyelmét elterelni de nem hagyta. Miután kisírta magát és rájött, hogy nem hatásos amit csinál, szipogott egy kicsit majd felállt és mehettünk tovább.
Nagyon akaratos és néha nem tudom miként kezeljem, mi lenne a jó számára. Remélem nem fogom elrontani nagyon a dolgot és nem fog emiatt haragudni rám ha már nagy lesz. Próbálom hagyni, hogy kibontakozzon a személyisége, hogy felfedezze maga körül a világot. Hogy megtapasztalja hol vannak a határok.De vannak határok, szabályok. Amiket szeretnék betartani. Én is engedek neki mert tiltásból nem állhat az élet de azért vannak dolgok amikben nem engedek. A mai az ilyen volt.
