Gréti & Gergi

Csillogó szemmel mondta ezt ma reggel csincibaba:))

Nagyon-nagyon szeret úszni járni. Várja a szerdákat, ez a kedvenc ovinapja. Mehet megint az uszodába:)). Lelkesen kérdezi, hogy mindent elraktam-e neki. Egyszer sajnos kimaradt a táskából a papucsa és nagyon rosszul esett neki. Már kapott szilikonos úszósapkát, olyat mint ami a többieknek van. Nagyon büszke magára, hogy kiscsoportos létére a nagyokkal jár úszni és bizony Ő is kapja a sok szép dicséretet nem csak a nagyok:)))

Eszméletlen fáradt mikor visszaérnek, általában elalszik a buszon és úgy ébresztgetik az óvonénik, hogy megérkeztek az ovihoz. Engem meg rögtön keres, na meg valami ennivalót mert farkaséhesen kerül elő:))

Ma délután megyünk érte Gergőcivel és persze autóval, hisz olyan fáradt, hogy nem bírná a hazafelé utat sétálva. Kíváncsi vagyok mit fog mesélni.

Még múlthéten kaptam az én drága Ami barátnőmtől ezt a díjat. Csak most jutottam addig, hogy ki is tegyem.

Nagyon szépen köszönöm drága Ami, kedves tőled, hogy rám gondoltál :))

Nem adom tovább senkinek és mégis küldöm mindenkinek:))

Én ülök a földön Gergőci mellettem fekszik, nézi a tévét, tetszik neki, hogy olyan nagy. Néha rámnéz, megvárja, hogy én is ránézzek, édesen és elbűvölően rámmosolyog, kap pár puszit majd elégedett agu-agu-agu mondással újra a tévét nézi.

Nem is tudom ki miatt kezdtük el veszegetni. Az apja vagy a gyerek miatt.

Mindenesetre megbeszéltük, hogy hónapról-hónapra, apránként bővítjük a legokészletét a gyerekeknek. Mivel már a lego duploból nagyon sok van és csincike már kinövi lassan, kisHercegnek meg ami van bőven elég lesz, az 5 éves kortól való Lego cityt kezdtük el gyűjtögetni.

Kicsi lány nagyon ügyes, a nagyoknak való apró legót hipp-hopp összerakja a képek segítségével. Nagyon tetszik neki, lelkesen játszik vele.

Na de az apja.................

Visszatért a gyerekkorába. A lego dobozát nem szabad kidobni, mert egyszer még szükség lehet rá. Azon gondolkozik, hogy miként legyen egy legoszobánk, esetleg egy legosarok is megteszi de biztonságos legyen és ha jönnek hozzánk cicus barátai ne vessék majd rá magukat, mert akkor tuti eltünnek majd alkatrészek. Csipcsrip csak felügyelettel és engedéllyel játszhat vele, mert az KINCS. Így csupa nagybetűvel. Már nézegeti az újabb és újabb járműveket, sorozatszámokat. Mondtam neki, hogy lehet venni kéne majd alapot amire tudunk építeni, kapásból mondta az árát:))

Na így a poszt végére ki is derült, hogy az apja miatt van/lesz legonk. Amivel nagy ritkán majd a gyerekek is játszhatnak, akik ráadásul nagyon jó ürügyet szolgáltatnak arra, hogy meg lehessen venni:)))

A szokásos időben le voltak fürdetve a gyerekek, felmentünk a gyerekszobába. Gergőcinek vacsi mi meg közben csendben beszélgettünk. Grétike nem akart aludni, ugrált, pörgött volna. Apa hirtelen úgy döntött Gergőcit Ő akarja elaltatni.

Gergőci viszont nem értette, hogy mi van. Eddig mindig anya volt mellette most mit keres ott apu? Úgy is döntött, hogy akkor most nincs alvásidő. Szépen elkezdett dumálni, szórakoztatni magát. Ekkor átvettem én de már késő volt. Felpörgött:( Alig bírtam lenyugtatni. Sírt és sírt én meg mindent kipróbáltam, hogy el tudjon végre aludni. Énekeltem neki, simogattam a pocakját, ringattam. Egy kicsit csendesült de sajnos nem tudott elaludni.

Bezzeg az apja meg a nővére. Már rég horpasztottak mikor én még törpHerceget próbáltam altatni.

A varázs zenéje vált be, amit már pocaklakóként is sokszor hallott. Kafkaztától a földlakó. Mikor meghallotta elcsendesedett, a második lejátszásnál már majdnem elaludt és végül a harmadik volt a nyerő. Elaludt végre. 9 helyett 10-kor.

Ráadásul éjszaka fel is sírt párszor. Amikor meg nyugdtan aludt akkor a Grétikének volt valami baja.

De már reggel van.

Cicus kicsit köhög és folyik a nozija. Egyáltalán nem vészes. Szívem szerint nem engedném oviba de Ő menni akar. Ebéd után azért ma eljön.

Gergike meg nagyon-nagyon fáradt. Várja a rutinját. Elhiszem, 1 órával aludt kevesebbet a megszokottnál.

Elköszönünk csincikétől és már aludhat is.

Csincike az éjszaka elég rosszul aludt. Folyton felsírt álmában. Az óvonénit kereste, kérte ne lökdössék, engem keresett vagy csak sikított:(. Szinte végig úgy aludt, hogy kapaszkodott a kezembe. Reggelre meg már a párna szerepét is átvettem. Mikor felébredt, sajnos pont nem voltam mellette, sírt és kétségbeesetten engem követelt. Z le akarta hozni hozzám meg Gergihez de ellökte magától az apját és egyedül jött le. Sírva. Egész reggel bújt, nyugtalan volt.

Szerintem valami lappang benne, de remélem nem lesz igazam. Most oviba van, jókedvvel ment de engem alig akart elengedni búcsúzáskor, kapaszkodott a nyakamba.

Mondtam neki, hogy alvás után megyünk érte Gergőcivel. Azt mondta, jó. Nem kérte, hogy ebéd után hozzam el. Azért ma telefonközelbe leszek, de remélem nem hívnak az oviból.

Még 2010 végén. Eyg kézműves csokicsomagot. A héten meghozta végre a futár. Volt benne chilis-teqilás, fahajas, 40 fűszeres, édes-sós. igazi különlegességek:)))

....de szerintem gyönyörűek:)

Pár napja csináltam róluk ezeket a képeket.

Azóta ezek a kedvencek.

Grétusnak és Gergőnek is nagyon jó pillanatát kaptam el. Egymás mellett feküdtek és csendben játszottak, (ritka pillanat) kisHerceg rajongó tekintete csincikének szól. Rá majdnem mindig ilyen szépen néz. Mondtam is Grétinek, hogy ha majd sok-sok év múlva bemutatja a barátját, csakis olyannal engedem majd el bárhová is, aki legalább ilyen szépen néz rá, mint Gergő:)

Imádom őket:))

Gergőcink rohamtempóban mozgásfejlődik. Eszméletlen, hogy 6,5 hónapos korára miket csinál. Grétuscicus se volt semmi de kisHerceg lepipálja.

Bárhol feláll, bármilyen körülmények között. Ügyesen és gyorsan mászik. Mindenhová elmegy, mindent megnéz, mindent lepakol.

Igen:))

Ilyen hamar eljött az az idő amikor is nekem előpakolnom kell:) A dohányzó asztal alsó polcán már nem lehet semmi. Ha netán mégis van akkor a kis vasgyúró odamegy, lepakolja, körbenéz nem-e maradt ott valami és odébbáll:)).

A kanapé mellett oldalazva, kapaszkodva lépked. A két kanapé találkozásánál próbál úgy átlépni, hogy nem kapaszkodik. Ha fogja a kezünket akkor vigyorogva, büszkén sétáll.

A pelenkázást nagyon nem szereti. Szökik:). Seperc alatt feláll és vigyorogva néz vissza. A szintideje 17,1 másodperc. Hanyatt fekvő helyzetből pocakára fordulni, a kanapéhoz mászni és felállni. Profi benne:).

A szókincs az maradt, nem bővül de még így is erősen a maga korosztálya előtt van vele.

A minap sikerült lefotóznom ahogy felállt. Már hetek óta műveli de valahogy mindig elmaradt a fotó róla. Kilógott a fürdőbe és a zuhany oldalába kapaszkodva felállt majd elégedetten nézelődött.

Még kedden, táncóra után beszéltem az óvonénivel. Szólt, hogy gondok vannak csinicike viselkedésével. Lökdös, rugdos, lelök. A levesbe kutyamód belelefetyel:(

Nagyon elszomorodtam. Már volt verekedős, nehéz időszaka. Azt nagy nehezen túléltük és én naívan azt hittem már nem is jön vissza. Sajnos tévedtem.

Már hazafelé sétálva jött a lelki tréning. Hisz másképp nem hathatok most rá. Én nem vagyok ott napközben és így nem tudom megbüntetni, kivenni a kezéből a játékot vagy épp elvenni előle azt a tányér levest. Elmondtam neki, hogy miként kell viselkedni. Megkérdeztem tőle, hogy azt szeretné-e, hogy utálják Őt a kis csoportársai?! Mert hogy a legjobb úton halad arrafelé. Senki se fog majd vele játszani. Tartani, félni vognak tőle és inkább elkerülik. Mint Ő a Zsófikát, aki folyton meglöki, kigúnyolja Őt és cicust ez nagyon bántja.

Sajnos úgy tűnt, mintha nem is figyelne rám:(. Pedig milliószor elmondtam neki pizzakészítés közben a "leckét". Nem szabad lökdösni, rúgdosni, játékot elvenni senkitől. Kutyamód belelefetyelni a levesbe. Nem érdekel, hogy mások mit csinálnak neki ezeket nem szabad! Szabad viszont szépen játszani, beszélgetni. A Bea néninek és a Detti néninek szót kell fogadni.

Elmondtam Én. Elmondta neki az apja, na de miként hassunk rá? Ekkor mondtam csiripkének, hogy minden nap beszélek az ovónénikkel és ha rosszat hallok akkor szép fokozatosan leszedem a hűtőajtóról a féltve őrzött matricáit. Először csak a  felét. Ha továbbra se javul, akkor a másik felét. Ha még mindig nem akkor a fel nem ragasztottakat is kidobjuk. Este, fürdés közben is elmondattuk vele a helyes viselkedési formát. Meg alvás előtt, meg ébredés után. Meg túrórudi majszolás közben, meg oviba menet.

Csak reménykedtünk benne, hogy sikeres volt a lelki beszéd. Szerdán úszás volt megkerestem Bea nénit. Volt-e gond? Azt mondta nem:) Ugyanez volt a válasz csütörtökön és pénteken is:). Ráadásul pénteken megköszönte az ovónéni, hogy beszélgettünk és úgy tűnik sikeresen hatottunk Grétikére, mert jó irányba változott a viselkedése:) Újra olyan mint régen, mikor kezdte az ovit. Ügyes, igyekvő és nem verkedős, lökdösődő.

Annak ellenére, hogy tegnap nem volt ovi elmondattuk vele a helyes viselkedési formát. Mit lehet, mit nem. Azt hiszem ez most jóideig hozzá fog tartozni a napi ritmushoz. Nem szeretnénk, hogy cicus legyen az ovi réme. Inkább legyen Ő a legokosabb és legügyesebb gyerekek egyike:)))