Még kedden, táncóra után beszéltem az óvonénivel. Szólt, hogy gondok vannak csinicike viselkedésével. Lökdös, rugdos, lelök. A levesbe kutyamód belelefetyel:(
Nagyon elszomorodtam. Már volt verekedős, nehéz időszaka. Azt nagy nehezen túléltük és én naívan azt hittem már nem is jön vissza. Sajnos tévedtem.
Már hazafelé sétálva jött a lelki tréning. Hisz másképp nem hathatok most rá. Én nem vagyok ott napközben és így nem tudom megbüntetni, kivenni a kezéből a játékot vagy épp elvenni előle azt a tányér levest. Elmondtam neki, hogy miként kell viselkedni. Megkérdeztem tőle, hogy azt szeretné-e, hogy utálják Őt a kis csoportársai?! Mert hogy a legjobb úton halad arrafelé. Senki se fog majd vele játszani. Tartani, félni vognak tőle és inkább elkerülik. Mint Ő a Zsófikát, aki folyton meglöki, kigúnyolja Őt és cicust ez nagyon bántja.
Sajnos úgy tűnt, mintha nem is figyelne rám:(. Pedig milliószor elmondtam neki pizzakészítés közben a "leckét". Nem szabad lökdösni, rúgdosni, játékot elvenni senkitől. Kutyamód belelefetyelni a levesbe. Nem érdekel, hogy mások mit csinálnak neki ezeket nem szabad! Szabad viszont szépen játszani, beszélgetni. A Bea néninek és a Detti néninek szót kell fogadni.
Elmondtam Én. Elmondta neki az apja, na de miként hassunk rá? Ekkor mondtam csiripkének, hogy minden nap beszélek az ovónénikkel és ha rosszat hallok akkor szép fokozatosan leszedem a hűtőajtóról a féltve őrzött matricáit. Először csak a felét. Ha továbbra se javul, akkor a másik felét. Ha még mindig nem akkor a fel nem ragasztottakat is kidobjuk. Este, fürdés közben is elmondattuk vele a helyes viselkedési formát. Meg alvás előtt, meg ébredés után. Meg túrórudi majszolás közben, meg oviba menet.
Csak reménykedtünk benne, hogy sikeres volt a lelki beszéd. Szerdán úszás volt megkerestem Bea nénit. Volt-e gond? Azt mondta nem:) Ugyanez volt a válasz csütörtökön és pénteken is:). Ráadásul pénteken megköszönte az ovónéni, hogy beszélgettünk és úgy tűnik sikeresen hatottunk Grétikére, mert jó irányba változott a viselkedése:) Újra olyan mint régen, mikor kezdte az ovit. Ügyes, igyekvő és nem verkedős, lökdösődő.
Annak ellenére, hogy tegnap nem volt ovi elmondattuk vele a helyes viselkedési formát. Mit lehet, mit nem. Azt hiszem ez most jóideig hozzá fog tartozni a napi ritmushoz. Nem szeretnénk, hogy cicus legyen az ovi réme. Inkább legyen Ő a legokosabb és legügyesebb gyerekek egyike:)))
