Gréti & Gergi

Na hát akkor most jön pár tucat kép. karácsonyi, szilveszteri, életképek. Mindenféle:))

Játék itt

Nagyon ügyesn bánik a textillel. Csodás párnái vannak:))

A kedvenc festőm:))

Imádom olvasni az élettörténetét, imádom nézegetni a festményeit. Ha van rá mód elmegyek az Ő képeiből összeállított kiállításokra. Sok-sok éve még Debrecenbe is elmentem, hogy megnézzem a képeit. A triológiát. Már akkor is hatalmas erővel szembesültem és most is...........

Na de kezdem az elején :).

Egész héten azt lehetett hallani, hogy milyen szép, tavaszi idő lesz a hétvégén. Időben elkezdtem puhitani Z-t, hogy menjünk  kirándulni. Két lehetséges cél volt. A medvefarm Veresegyházán és a Budai vár. Az utóbbi mellett megemlítettem, hogy a Nemzeti Galériában van a Munkácsy triológia kiállítva. Az utóbbi mellett döntöttünk, szerencsére Z is szereti Munkácsy képeit:)) Na meg még karácsony előtt megigérte, hogy elvisz a kiállításra. Összekészültünk mind a négyen. Fényképező aksit feltöltöttük, elraktuk és elindultunk. Sétáltunk egy nagyot a várban. Most fel tudtunk menni a halászbástyára, nem kértek érte külön pénzt mint nyáron. Grétike rohangált Gergőci pedig nem akart aludni.

Mikor bementünk a NG-ba legnagyobb meglepetésünkre nem volt hosszú sor, viszonylag kevesen voltak. És hatalmas piros pont a galériának, volt baba-mama szoba:))) Nagyobb gyerekeknek játékokkal, kicsiknak pelenkázóval, szopifotellal. még mikró is volt bent ha épp az ételt meg kell melegíteni a picúrnak:)) Pár éve még a könyvtárba szívességből engedtek be, hogy meg tudjam etetni Grétikét, sehol nem volt a vár környékén baba-mama szoba. Ez a pozitív irányba változás nagyon tetszett, na meg Gerginek is aki már meglehetősen éhes volt:)).

Mikor végre felmentünk a képhez jó volt belépni a terembe. Összeszorult torokkal és könnyes szemmel néztem a képeket. Csodálatosak. Az emberek szinte élnek rajta. A fülembe csengtek a szavak, a zaj. Éreztem a feszültséget ami a képekből áradt.

Újra megbizonyosodtam róla, hogy Munkácsy az egyik legfantasztikusabb magyar festőnk volt és szívből sajnálom, hogy hazájában nem tudott érvényesülni.

Grétikének is tetszettek a képek. Nézte őket a nagy szemeivel, érdeklődve. Folyton kérdezgette apukáját. Egy idő után ráunt és kérte menjünk enni.

Hazafelé ettünk hamburgert és sült krumplit legnagyobb örömére:) Gergőci meg nem aludt, nézelődött a vége felé egy ici-picit nyűgösködött de csupán 15 perce ájult be, mikor is a galériától visszasétáltunk az autóig. Még a kajáldába is ébren volt és boldogan mosolygott az etetőszékben:)

Este kérdeztem cicustól, hogy tetszett-e neki a napi programm és a válasz igen volt. Már várom, hogy nagyobb legyen és tudja értékelni az életrajzi könyveket. Biztos a kezébe adom Munkácsy élettörténetéről írodott regényt:)

Sajnos a téli szünet változást hozott a Gréti-ovi kapcsolatba. Ráadásul nem túl pozitív változást. Mostanáan sír az oviban. Van, hogy csak 1-2 percig a déli alvásból való ébredés után, de volt már rá példa, hogy több mint 15 percig sírt kétségbeesetten és engem követelt. Ketten alig bírták lenyugtatni. Mikor mentem érte még a kis csoporttársai is avval fogadtak, hogy cicusom sírt :( Ha vége a táncnak és én nem várom kint az ajtónál rögtön kétségbeesik és sír, ha úszás után száll le a buszról és nem lát engem, pedig ott vagyok ám, rögtön sír.

A szünet alatt rájött, hogy jó dolog itthon lenni Gergőcivel és velem. Na meg a sok betegség meg ki tudja még mi újra extra anyássá tette. Ami engem nem zavar, sőt :)! Csodás érzés mikor szorosan hozzámbújik, mokir rámnéz a ragyogó szemével és szavak nélkül ott van benne a mondandója: szeretlek anyuci.

De az ovit nem értem. Imád menni, szereti a játszópajtásait, az ovónéniket. Őt is szeretik ott nagyon. Az összes ovónő névről ismeri és nem mennek el mellette simogatás vagy egy kedves szó nélkül. Ő akar bent aludni, nem én eröltetem. Majd minden nap megkérdezzük tőle, hogy mit szeretne, ebéd után vagy alvás után menjek-e érte. A válasz mindig az alvás után. Aztán meg kétségbeesetten sír és engem keres. Az ovónénik meg a barátai pedig Őt vigasztalják.

Remélem elmúlik idővel és nem viseli meg túlságosan a kis lelkét.

....a nővérétől.

Pötikénk ma reggel (6 hónaposan 1 hetesen és 2 naposan) felállt a pihenőszékébe kapaszkodva :))))

Eszméletlenül büszke volt magára, na meg mi is ám rá:)

Fénykép sajnos nem készült. Teljesen elfelejtettem a nagy drukkolásban, hogy fotózhatnék. Na sebaj, majd igyekszem fotózni máskor. Ez most már úgyis rendszeres lesz:).

Most a laptop töltőjét vette célba és én galád módon, mikor végre megszerzi elveszem tőle, nem engedem, hogy rágja. Már kellően felherrgelte magát:)

Sikerült.

Kiszenvedtük.

Végre:)

Kibújt!

Egyszerre kettő:)

A mai nagy alvása alatt.

Reggel még fájdalomcsillapítót kapott.

Délután meg Én akadtam ki, hogy megharapott:))))))

Az Én édes kétfogú, féléves törpHercegem:)))

És nem hagyja, hogy fotózzam:)

Pedig szeretném.

Az apukájának.

Mert csak későn jön haza és így csak holnap látja.

Tegnap az ovival volt úszni csiripcica:)

Még a szülőin mondta az óvodavezető, hogy van ilyen lehetőség de akkor cicus már nem fért bele a csapatba. Most abbahagyták páran és rögtön szóltak nekünk. Mi meg boldogan engedtük.

Nagyon élvezte csiripcica, lelkesen és álmosan szált le a buszról és mondta, hogy "anyuci most már mindig megyek a nagyokkal az usziba":))

Már nagylány, nélkülünk jár:(. De azért a szombati, családi úszizás megmarad, hiszem szeretnénk ha Gergőci is legalább ilyen szinten szeresse a vízet mint Grétike.

Tegnap voltunk védőnéninél. Nem visszük túlzásba a hozzájárkálást. 3 hónapja voltunk. Azt hiszem most nagyon fontos volt mennünk, mert én választhattam időpntot nem pedig Ő diktált.

Megmérte Gergőkét. 8,5 kiló. Pont duplázott fél éves korára. 72 centi, mintha nyújtanánk :))

Ledöbbent, hogy már kúszik és próbálgatja a mászást. Megpróbálta a hasára tenni, hogy mit csinál. TörpHerceg rögtön négykézláb volt és próbált mászni :))

Kérdezte szokott-e gügyögni. Mondom szokott, meg már szavai is vannak. Annya, appa, eta, hamma-hamma. Csak nézett rám. Kérdezte, hogy szoktuk-e figyelmeztetni a kicsit, hogy csak 6 hónapos és mindennel ráér még később is. Válaszoltam, hogy persze, hogy emlegetjük neki de nem igazán hatja meg.

Aztán, hogy valamit mondjon is, közölte, hogy szerinte a jobb válla egy kicsit le van tapadva és tornásztassuk, ne legyen belőle baj. szerinte nem igazán haszbnálja a jobb oldalát. Hmmmm................ Ez kicsit meglepett. Jobb kézzel is nyúl a játékaiért, fogolódik símán jobbra, balra. Terheli szerintem kellően.

Ma, ahogy a doktornőnél voltam kértem nézze meg. Megtette. Szerinte az égvilágon nincs semmi gond. Ugyanolyan mértékben használja mindkét oldalát. Azt mondta, aki ilyen ügyesn négykézlábazik, próbál lépkedni és kúszik ügyesen annak nincs semmi gond a jobb vállával. Szerintem se :)) Úgyhogy ez letudva, és még biztosabb vagyok benne, hogy nem fogunk a jövőben se sokat járkálni a védőnőhöz.

Hát persze, hogy megint az orvosnál :(

Csinike már tegnap délután nyűgös volt. Mondtam is este Z-nek, hogy valami lappang benne. Éjszakánként ráadásul köhögött. Arra vettünk balzsamot a mellkasára és izlani zuzmó szirupot. Könnyebben is aludt az éjjel. Reggel viszont 37,6 volt a hője :(. Extra nyűgös volt, sírdogált, bújt. Ovi lemondva, irány a doktornő.

Ma nagyon kedves volt és normális. Ha mindig ilyen lenne nem gondolkoznék a váltáson. Na de nem ez a lényeg. Megnézte csiripkét. Torokgyulladás és szerencsére nagyon az elején. Megdicsért, hogy hozzá vittem a gyereket és nem az oviba. Kapott köhögéskönnyítőt és tartalékba írt antibiotikumot, ha nagyon belemásznánk. De szerinte, mivel a legelején elkaptuk, a hétvége elég lesz a kúrára. Hétfőn talán már mehet oviba.

Megnézte Gergikét is. Az Ő torka is kezd pirosodni, hajrá :(

Kapjon cicus köhögéskönnyítőjéből Ő is + nála is maradhatnak a homeos bogyóim mint Grétikénél.

Mikor meghallotta, hogy mennyire nincs hangom nekem is írt fel gyógyszert, hogy kicsit könnyebb legyen. Megyek is, beveszem.

Vagy úgy is lehetne írni, hogy Lánya és Apja.

Z kapott egy androidos mobilt amit már régóta szeretett volna. Csodacica hamar rájött a használatára és lelkesen játszott/játszana vele. Profi módon, felnőtteket meghazudtolóan kezeli. Símán vándorol benne programról, programra. Ha túl lassúnak találja a telefont akkor könnyedén bezár épp futó de nem használt programokat. Elképesztő, hogy mennyire természetesnek tartja a kezelését. Sokszor volt/van vita közte és az apja között, hogy épp ki használja a mobilt.

Nos, most hiba csúszott az oly tökéletes szerkezetbe. A tegnapi napon csirip ész nélkül nyomogatta a telefont és sajna meg is lett a következménye. Visszaállította az alapbeállításokra a készüléket. Ezáltal elveszett az összes eddig rátöltött adat. A karácsonyi videók, üzenetek, képek, telefonszámok, letöltött játékok, zenék, stb.................. Húúúúúúúú de kiakadt este Z. Zengett ám a ház. Cicus meg csak pislogott és nem is értette mi a baj. Z a nagy kiabálásba bevont engem is. Mintha nekem oly sok közöm lett volna hozzá. Hisz mióta megvan az a s..r én max 5 percet fogtam a kezemben, akkor is csak azért mert cicus megkért, hogy kivételesen én játszak vele. Na de a lényeg, cicus a kiabálásból semmit sem értett. Viszont mikor én leültem vele és elmondtam neki az Ő kis nyelvén már megértette és sírva ment az apjához bocsánatot kérni.

Z oly nagyon kiakadt, hogy még Gergike esti rutinjára se jött fel :( nyomogatta a telefonját inkább, próbálta helyreállítani a nagyKocka amit a kisKocka elállított.

Kicsit meglepett Z heves reakciója, amikor az én telefonomat nyomogatta és eltüntette az összes telefonszámomat amit tizenX év alatt gyűjöttem össze Én nem kattantam be ennyire. Nem örültem neki az tény. De ezek csak adatok, pótolhatók.

Na de ez az én meglátásom. Az övé más. Sajnos.