A kedvenc festőm:))
Imádom olvasni az élettörténetét, imádom nézegetni a festményeit. Ha van rá mód elmegyek az Ő képeiből összeállított kiállításokra. Sok-sok éve még Debrecenbe is elmentem, hogy megnézzem a képeit. A triológiát. Már akkor is hatalmas erővel szembesültem és most is...........
Na de kezdem az elején :).
Egész héten azt lehetett hallani, hogy milyen szép, tavaszi idő lesz a hétvégén. Időben elkezdtem puhitani Z-t, hogy menjünk kirándulni. Két lehetséges cél volt. A medvefarm Veresegyházán és a Budai vár. Az utóbbi mellett megemlítettem, hogy a Nemzeti Galériában van a Munkácsy triológia kiállítva. Az utóbbi mellett döntöttünk, szerencsére Z is szereti Munkácsy képeit:)) Na meg még karácsony előtt megigérte, hogy elvisz a kiállításra. Összekészültünk mind a négyen. Fényképező aksit feltöltöttük, elraktuk és elindultunk. Sétáltunk egy nagyot a várban. Most fel tudtunk menni a halászbástyára, nem kértek érte külön pénzt mint nyáron. Grétike rohangált Gergőci pedig nem akart aludni.
Mikor bementünk a NG-ba legnagyobb meglepetésünkre nem volt hosszú sor, viszonylag kevesen voltak. És hatalmas piros pont a galériának, volt baba-mama szoba:))) Nagyobb gyerekeknek játékokkal, kicsiknak pelenkázóval, szopifotellal. még mikró is volt bent ha épp az ételt meg kell melegíteni a picúrnak:)) Pár éve még a könyvtárba szívességből engedtek be, hogy meg tudjam etetni Grétikét, sehol nem volt a vár környékén baba-mama szoba. Ez a pozitív irányba változás nagyon tetszett, na meg Gerginek is aki már meglehetősen éhes volt:)).
Mikor végre felmentünk a képhez jó volt belépni a terembe. Összeszorult torokkal és könnyes szemmel néztem a képeket. Csodálatosak. Az emberek szinte élnek rajta. A fülembe csengtek a szavak, a zaj. Éreztem a feszültséget ami a képekből áradt.
Újra megbizonyosodtam róla, hogy Munkácsy az egyik legfantasztikusabb magyar festőnk volt és szívből sajnálom, hogy hazájában nem tudott érvényesülni.
Grétikének is tetszettek a képek. Nézte őket a nagy szemeivel, érdeklődve. Folyton kérdezgette apukáját. Egy idő után ráunt és kérte menjünk enni.
Hazafelé ettünk hamburgert és sült krumplit legnagyobb örömére:) Gergőci meg nem aludt, nézelődött a vége felé egy ici-picit nyűgösködött de csupán 15 perce ájult be, mikor is a galériától visszasétáltunk az autóig. Még a kajáldába is ébren volt és boldogan mosolygott az etetőszékben:)
Este kérdeztem cicustól, hogy tetszett-e neki a napi programm és a válasz igen volt. Már várom, hogy nagyobb legyen és tudja értékelni az életrajzi könyveket. Biztos a kezébe adom Munkácsy élettörténetéről írodott regényt:)
