Gréti & Gergi

Az elmúlt hétvégén mind a két nap kint ebédeltünk a teraszon, a gyönyörű, őszi napsütésben. Olyan jó, hogy még ilyen szép az idő.

Nagyokat tudunk sétálni, biciklizni. A gyerekek kint tudnak lenni az udvaron sokat. És ami a lényeg, nem kellett még elővenni a nagykabátokat, nincs még szükség a bélelt csizmára. Elég rétegesen felöltözni és így olyan de olyan jó :)

Nem tudom meddig tart még ez az ajándék jó idő, de igyekszünk minden nap kihasználni amíg csak lehet :)

A mostani fűtés szezonban még csak három alkalommal kellett begyújtani és ennek ellenére 23-24 fok van a lakásban.

23.-án reggel ismét hatalmas köd volt. Minipasi pici megszakítással 1/2 8-ig aludt, csak kifáradt az elmúlt napok során :)

Reggel szendvicseket gyártottam, összepakoltam, közben még a napi programot is megbeszéltük Z-vel majd elindultunk.

Kifizettük a szobát és elköszöntünk a szállásadóktól, szerintem Ők is sejtik, hogy nagy valószínűséggel fogunk még találkozni :) Autóba ültünk és elindultunk. De nem haza ám, hanem Eisenstadtba, hogy ott is megnézzük az Eszterházy kastélyt. A köd lassan szállt fel, undok párás idő volt reggel. Mikor odaértünk még minden vizes volt. De a kastély már kívülről is szép volt és itt szerencsénk volt, a magyar nyelvű idegenvezetésre értünk oda. Egy kedves fiatal hölgy mutatta meg a kastély termeit. Grétim itta a szavait, mindenre figyelt, minden érdekelte és minden tetszett neki. Gergőke már kevésbé élvezte, inkább unta egy kicsit. Verset mondott közbe, mindent meg akart fogni amit nem lehetett, rohangálni szeretett volna, nyitogatta (volna) a komódot. Hangoskodott a kápolnában....... Szóval kimutatta, hogy Ő fáradt és nyűgös és, hogy ez egyáltalán nem érdekli. A kastélyból persze nem jöhettünk el képeslap nélkül, megint választott csinike :)

Autóba ültünk és irányba vettük Parndorfot, ott is a bevásárló központot. Odaúton Gergely elaludt szerencsére, hagytuk is pihenni. Grétike és én bementünk szétnézni, Z meg kint maradt figyelni, vigyázni a durmoló Gergőt. Hatalmas az a bevásárló központ, mi csak egy részét jártuk be, de így is sok(k) volt nekünk. Egy idő után visszamenetünk a kocsihoz és már családilag mentünk be vásárolni. Én kaptam 2 garbót, 1 mellényt és egy szép szövet kabátot. Mikor Z meglátott benne csillogó szemmel mondta, hogy le se vegyem, ezt megvesszük mert nagyon jól áll :)

Z is kapott ám téli kabátot, átmeneti dzsekit és egy nagyon jó felsőt. A gyerekeknek is vettünk volna szívesen, de a kicsiknek való ruhák nagyon drágák volt sajnos. Sebaj nekik szerencsére van most ruhájuk épp elég :).

Bevásárlás után indultunk hazafelé. Grétike aludt egy keveset, de Gergőci végig ébren volt. Várta, hogy hazaérjünk.

6 után gördültünk be a kapunk. A kutyusok extrán boldogok voltak, a lakás hideg volt és szellőztetni is kellett de azért jó volt újra itthon.

Nagyon-nagyon jó volt ez az 5 nap. Élveztük minden percét, mondjuk a hisztiket kihagyhatták volna a gyerekek, na de egyszer majdcsak leszoknak róla :)

22.-e, megint egy ködös reggel. Elsétáltam kaját venni majd szép lassan összepakoltunk és elindultunk Kőszegre. Érdekes, hogy úgy volt rövidebb az út, ha az osztrák oldalon mentünk, hát úgy mentünk. Legalább a szép tájban is tudtunk gyönyörködni. 10 után nem sokkal már ott voltunk Kőszegen a vár lábánál.

A vár nemrég lett felújítva, uniós segítséggel. Szép lett nagyon. Itt minden másolat volt és a múzeumban lévő tárgyakon kívül bármit meg lehetett fogni, ki lehetett próbálni. Voltak természetesen felügyelők akik figyeltek és vigyáztak a kiállított darabokra de kedvesen megmutatták miként is kellett régen használni, nem morogtak hanem mosolyogtak. Mikor a belépőket megvettük kaptunk képeslapot is, Grétike legnagyobb örömére, szerintem ezennel elkezdte gyűjteni az általa meglátogatott kastélyok képeslapjait :) Jó kis hobbi, majd csinálunk a képeslapoknak egy szép albumot.

Na de visszatérve a keddi napra, a vár udvarán volt még egy marcipánkiállítás. Oda is bementünk, de csak én és a két mini. Z kiélvezte azt a pár perc csendet :) A marcipán múzeumból persze csokival a kezükben jöttek ki, amit pillanatok alatt el is tüntettek.
Még kívántak egy kis édességet így beültünk egy közeli cukrászdába. Na itt én felfüggesztettem a 6 hónapja tartó diétámat és ettem csokis süteményt. Háááát, maradok inkább a cukormentes életmódnál. Lehet sokat vártam tőle, de nem ízlett, fájt is a gyomrom tőle.... Na de a minik nagyon boldogok és elégedettek voltak. Ezután még sétáltunk egyet a főtéren majd kocsiba ültünk és irány Lutzmannsburg. Úgy gondoltuk nem maradhat ki most sem a fürdőzés :) Odaúton mind a két csemete aludt, kellett energiát gyűjteni a nap további részéhez.

3 körül értünk oda és a pénztáros hölgy tanácsára vártunk pár percet a bemenetellel, így "megspóroltunk" pár eurót.

Bent mind a két gyerek hipp-hopp átöltözött majd rohantak a vízbe. Nagyon gyorsan eltelt az idő, csúszdáztak, ugráltak, hullámmedencéhez rohantak :). Már alig álltak a lábukon de újra és újra elhangzott: menjünk csúszdázni :D. Nekünk kicsit csalódás volt, már elmúlt a hely varázsa. Valószínű azért, mert az utóbbi időben több fürdőt kipróbáltunk és meg voltunk vele elégedve. De az is benne van biztos, hogy a fürdő maximálisan bababarát, a mi gyermekeink pedig már nem babák, másféle játékok érdeklik Őket. A babás részen csak enni voltunk, egyik se érezte ott jól magát, mentek a pörgősebb részre :). Este majdnem 8 óra volt mikor kijöttünk a fürdőből, útban a szállás felé rendeltünk egy pizzát vacsorára. Evés után, na meg némi hiszti után el is aludt a csapat. Én megint utoljára és megint csak gyógyszer bevétele után.....

21.-e hétfő reggel. Gyönyörű napsütés volt már reggel korán. Minipasi 6-kor kelt, evett, verset mondott, virgonckodott. 7-kor felébredt a csapat másik fele, gyerekek játszottak, mi meg megbeszéltük az aznapi programot.

9 után indultunk el, vettünk péksütiket (végre találtam egy pékséget, ahol teljes kiőrlésű tönkölylisztből készültek a péksütik és cukormentes lekvár volt a töltelék) és irány fel a kilátókhoz. Elsőnek a Sörházdombi kilátóhoz mentünk fel. Nincs túl magasan és maga a fa torony se nagyon magas viszont nagyon szépen rálátni a városra. Mind a két csemete lelkesen ment fel a 100 lépcsőfokon és nézett körül fent. Na, hát nem hiába szeretjük Sopront és környékét. Csodaszép város.

A kilátó után átmentünk a Taródi-várhoz, a helybeliek sokszor csak Bolond várnak hívják. Egy helyi születésű ember, Taródi István, építette saját kezűleg és saját elképzelés alapján sok-sok éven keresztül. A vár nagyon szép és sajnos nagyon elhanyagolt. Építője 2010-ben elhunyt és az örökösök sajnos még az állagmegóvást se tartják fontosnak, inkább csak lezárják az veszélyes részeket. Amit lehetett körbejártunk, minden szoba csempekályhával fűthető, teli vannak szép bútorokkal de semmi sincs elrendezve, minden csak egymásra van pakolva. Az udvar is szép csak elhanyagolt. van medence, kút. Felmentünk a teraszhoz de sajnos nem mehettünk át a tornyokhoz. Egy hozzáértő ember némi pénz és idő ráfordításával igazi aranybányát csinálhatna belőle. Így is sokan látogatják, támogatják a helyet, hát még ha rendbe tennék és befejeznék úgy, ahogy Taródi István megálmodta.

A várból elmentünk a Károly kilátóhoz, itt már voltunk 2 éve de nem akartuk kihagyni ha már a közelben vagyunk. Jó kis séta volt a ragyogó napsütésben. Gyűjtöttünk tobozokat a koszorúkhoz, a minik kerestek maguknak botot és annak a segítségével mentek fel a kilátóhoz. A kilátásban ismét nem csalódtunk :) Lefelé az út már nyűgös volt, mind a két gyerek végig hisztizte, valahogy sokkal hosszabbnak tűnt lefelé az út mint felfelé......

A kocsiban mind a két gyerek elaludt, Gergőke gyakorlatilag azonnal de csinike se sokkal később. Jobb is volt így, pihentek legalább a következő állomásig, amit reggel én találtam a neten és szinte egyszerre mondtuk Z-vel, hogy igen, ezt nem hagyhatjuk ki. Forchtensteinbe mentünk és megnéztük a Fraknói várat. Fantasztikus látvány, a hegy tetején, szerpentinen mentünk fel, végig pazar kilátással. Mikor odaértünk felébredtek a minik így máris tudtunk bemenni az épületbe. A magyar nyelvű idegenvezetést sajnos lekéstük és a következő nagyon sokára indult volna, így a németre mentünk be, de kaptunk egy füzetet és minden le volt benne írva, ha meg kérdésünk volt akkor feltehettük az idegenvezetőnek aki magyar volt. Mindannyiunknak nagyon tetszett a vár, a fegyvergyűjteménye egyedülálló, minden eredeti, semmi olyan nincs a várban ami másolat lenne. Jó volt végig menni a várban, kicsit beleélni magunkat, hogy milyen is volt régen az élet.... Grétike itt is kért és kapott is egy képeslapot :)

Miután megnéztük a várat és sétáltunk is egy keveset visszaindultunk Sopronba. Elmentünk vacsorázni egy étterembe, a Fehér Rózsába. Már nem először voltunk itt és szerintem nem is utoljára. Jól főznek és a kiszolgálás is szuper :) Mindenki jól lakott :) A vacsorát le mozogtuk ám, sétáltunk még egy nagyot a városban. Szerencsére pont láttuk és hallottuk a tűztoronyban a harangjátékot, gyönyörű színekben pompázott a torony teteje. Jókor voltunk jó helyen :).

Ekkor már nagyon fáradtak és nyűgösek voltak a gyerekek úgyhogy visszamentünk a szállásra és gyors fürdés után beájultak az ágyba. Z is gyorsan elaludt, én sajnos csak azután tudtam, miután hatott a fájdalom csillapító, nagyon fájt a lábam....

20.-a. Vasárnap reggel 7 körül fújtak ébresztőt a minik. Kényelmesen megreggeliztünk, készülődtünk, majd gyors  és átgondolatlan döntés után elindultunk Bécsbe. Azért volt gyors mert mikor kinéztünk az ablakon azt láttuk amit nem akartunk, nagyon nagy köd volt. Márpedig a napra tervezett program köd esetén nem kivitelezhető sajna, kilátóba menni így felesleges, na meg hajókirándulásnak sincs sok értelme nagy ködben. Na emiatt döntöttünk Bécs mellett. Hisz amúgy is menni akartunk :)

Odafelé menet vásárolni szerettünk volna, kabátokat, felsőket. Akkor szembesültünk vele, hogy bizony Bécsben az üzletek vasárnap zárva tartanak (zárójeles, hogy nagyon is helyesen csinálják, így több idő van a magánéletre, családra) Kicsit meglepett minket, de észrevettük a jó oldalt is :) Nem kellett parkolásért fizetni, a Schönbrunni kastély hátsó bejáratához pár méterre sikerült megállnunk. Nagyot sétáltunk a kastélykertben, megint találkoztunk mókusokkal a gyerekek legnagyobb örömére. Gergőke egy ideig szaladt utánuk, aztán amikor egy mókus visszafordult és felé kezdett futni gyorsan felmenekült a nyakamba :)

Séta után bementünk a kastélyba és a rövidebb "túrát" megnéztük. Itt is audioguide segítségével hallottuk az érdekességeket. Grétikeém teljesen elvarázsolta, Gergőke már kevésbé bírta. Még jó, hogy csak a 40 perces programot választottuk. Gyönyörű belülről is a kastély sajnos ott fotózni nem lehetett. Kifelé jövet Grétikém kérésére vettünk egy képeslapot amelyen  a kastély látható :) Nem szokásunk venni semmit sem ilyen helyeken, de olyan szépen kérte, hogy nem tudtunk nemet mondani neki.

Szép lassan visszasétáltunk a kocsiig, a minik már fáradtak és nyűgösek voltak, főleg Gergőci. Ő a kocsiban be is aludt, így Z és csini kettesben sétált egyet a Mariahilfer Straße-n.

Miután felébredt Gergely kerestünk egy éttermet, sajnos nem sok volt nyitva a közelben, ami nyitva volt az nagyon drága is, így elveinket félretéve egy mekibe ültük be a gyerekekkel. Szó se róla, Ők nagyon örültek neki, pláne, hogy ha már lúd legyen kövér alapon, gyerek menüt kaptak, ajándékkal. Én egy salátát ettem csirkehússal, hááááát, továbbra sem leszek mcDonalds rajongó.........

Evés után elindultunk, Z nem árulta el merre, prátert kellett keresni a gps-en, ekkor még én sem tudtam mi az.

Hát hatalmas öröm volt mikor odaértünk. Práter, a bécsi vidámpark. Bementünk és felültünk az óriáskerékre :) Most mosolygok de ott nagyon féltem. Nagyon magasra ment fel és még ki is lengett, én meg nem szeretem a magasat.... De azért kibírtam valahogy. Mindkét mini imádta, élvezték, hogy háromszor is körbement, gyönyörködtek a pazar kilátásban. Z fotózott közben, így utólag én is láttam, hogy milyen szép felülről a város.

Felültünk még dodzsemre, Grétike Z-vel én Gergőkével, újra gyerekek lettünk és örömmel vezettük egymásnak az autókat :)

Sötétedett, mennünk kellett, na meg nem a leg bizalomgerjesztőbb emberek voltak ott.

Este még rendeltünk egy pizzát és azt vacsiztak Z-ék, majd kidőlt a csapat :)

Hát újra Sopronban :) Nekünk Sopron AZ a város, ahová boldogan visszamegyünk, ahol mindig találunk valamit amit előtte nem és egyszerűen csak szeretjük.

19.-én szombaton kora reggel keltem, megcsináltam a péksütiket a családnak, összepakoltunk és indultunk.

Pannonhalmi apátságnál kezdtünk. És igen :) Harmadik nekifutásra sikerült. Végre be tudtunk menni és megnézni. Egész könnyű leírni egy szóval: gyönyörű! Sétáltunk az apátság körül, megnéztük a templomot, voltunk a könyvtárban. Az egész lenyűgöző volt, még csinike is értékelte, minipasi pedig végig rohangálta :) Grétikét egyre jobban érdekli és leköti a történelem, a múlt szépségei. Az apátságban nem idegenvezetőnk volt, hanem kaptunk egy audioguide lejátszót és bizony Ő is hallani akart mindent. Mi miért épült, ki építette, ki használta, miként írták, kötötték régen a könyveket. Minden érdekelte és figyelt :) Gergőkém is ügyes volt de érződött, hogy Őt még más érdekli, nem igazán kötötte le, a templomba első nekifutásra nem is tudtunk bemenni, mert imaóra volt és Gergőkém nem tudott volna néma csendben lenni 15 percen keresztül. Na de addig megnéztük a könyvtárat. Na ott már voltak számára is érdekes dolgok. hatalmas földgömb - nagyobb volt mint Ő - szobrok és persze rengeteg könyv. Már elmúlt két óra mikor végignéztünk mindent.

Visszasétáltunk a kocsihoz és irány Sopron, a szállásunk. Ugyan oda mentünk ahol tavaly is megszálltunk. Egyszerű és kényelmes szoba, pont arra amire nekünk kell, legyen hol ágyba ájulni egy élményekkel teli nap után. Miután kipakoltunk bementünk a városba. Jó nagyot sétáltunk, sokat változott a tér, végre befejezték a tűztorony felújítását, a várfal tövében is lehet sétálni, a  várfalon is körbe. Este már majd 9 volt mire visszamentünk a szállásra. És nem csak a tér változott hanem Gergelyünk is ám. Tavaly egy ilyen séta alkalmával nagyon hamar felkérte magát a nyakamba és Ő onnan nézelődött, hát most ez változott. Nagyon sokat sétált Ő is! Már csak a nap végén kérte fel magát de akkor is csak pár percekre. Pihent egy kicsit majd újra nekiindult.

és megint csinikéé.

Kányádi Sándor

November

Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régtől nem kelepel
kéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.

Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák s a varjak.

Fésűs Éva

Sündisznócska

28.-án, szombaton elárultuk a miniknek, hogy a 29.-ére tervezett programunk az állatkert meglátogatása. Kitörő örömmel fogadták. Este még hamarabb el is aludtak, hátha gyorsabban telik az idő. Reggel pedig fél 7 előtt keltek.

6:43-kor elhangzott az első sürgető kérdés: "Mikor indulunk már az állatkertbe?" :) Hát az még odébb volt. Szendvicseket készítettem, váltóruhát pakoltam. 9 után ültünk autóba, 10-kor kicseréltük a kocsit Gabival az Ő régi lakásánál majd irány az állatkert.

11 körül értünk oda és boldogan indultunk neki, a varázshegy belsejével kezdtünk, nemrég fejezték be, csodálatos lett. Sok érdekes kiállítás, rájasimogató, rovarok....Órákat töltöttünk bent :)

Megnéztük a kis elefántot, láttuk a kis zsiráfot, voltunk a lepkeházban, a növényházban, az állatsimogatóban. Csak mentünk és mentünk :) El is fáradt mindenki kellően.

Késő délután jöttünk ki az állatkertből. Még elmentünk Gabihoz ahol visszacseréltük az autókat és találkoztunk Sanyiékkal majd este 8 körül értünk haza. Gergőke az autóban elaludt és bírta reggelig. Gréti is elaludt még a kocsiban, de a saját lábán jött be, nyafizott kb 2 percet majd visszaaludt és szintén reggelig durmolt.

Jó kis családi nap volt :)

A tegnapi nap nem az én napom volt. Valahogy semmi sem úgy jött össze, ahogy szerettem volna. A műhelyben nem tudtam fűrészelni, a szál folyton elszakadt, pedig ugyan úgy fűztem mint máskor.

A legrosszabb mégis az volt, hogy kedveskedni akartam a gyerekeknek és főzni friss almalevet de sajnos rosszul sült el. Amikor a levet engedtem üvegbe annak az alja egyszer csak levált és az 1 liter forrásban lévő almalé a bal lábamon landolt. Hiába tartottam rögtön hideg víz alá, hiába fújtam be Irixel, nem segített. Fájt és hólyagos lett. Hát mit ne mondjak, élmény volt ilyen lábbal eltekerni a gyerekekért :)

Grétim itthon tünemény volt, hozta a borogatást a lábamra, figyelt rám nagyon :)

Este is körbeugrált, ráadásul azt mondta, hogy ha kell akkor éjszaka is ébresszem fel, örömmel jön és segít nekem bármiben. Megkönnyeztem a kis drágám :)

Imádom Őt, a kis gondoskodó tüneményes kicsi kis lányom :)

Grétike újra megkapta Panni babát a hétvégére. A tanulásnak mindig megvan a jutalma, most épp Panni baba volt. Grétikém mondta a legszebben a verseket az oviban, Ő tudta mindet leghamarabb :) Megérte itthon gyakorolni vele.

A babát vitte mindenhová magával. Enni, aludni, bulizni, biciklizni.

Ha kellett átöltöztette és esténként meg vele aludt :)

Kíváncsi vagyok, hogy fog-e még jönni hozzánk ez a baba. Már nem sokáig lesz ovis Grétike....