21.-e hétfő reggel. Gyönyörű napsütés volt már reggel korán. Minipasi 6-kor kelt, evett, verset mondott, virgonckodott. 7-kor felébredt a csapat másik fele, gyerekek játszottak, mi meg megbeszéltük az aznapi programot.
9 után indultunk el, vettünk péksütiket (végre találtam egy pékséget, ahol teljes kiőrlésű tönkölylisztből készültek a péksütik és cukormentes lekvár volt a töltelék) és irány fel a kilátókhoz. Elsőnek a Sörházdombi kilátóhoz mentünk fel. Nincs túl magasan és maga a fa torony se nagyon magas viszont nagyon szépen rálátni a városra. Mind a két csemete lelkesen ment fel a 100 lépcsőfokon és nézett körül fent. Na, hát nem hiába szeretjük Sopront és környékét. Csodaszép város.
A kilátó után átmentünk a Taródi-várhoz, a helybeliek sokszor csak Bolond várnak hívják. Egy helyi születésű ember, Taródi István, építette saját kezűleg és saját elképzelés alapján sok-sok éven keresztül. A vár nagyon szép és sajnos nagyon elhanyagolt. Építője 2010-ben elhunyt és az örökösök sajnos még az állagmegóvást se tartják fontosnak, inkább csak lezárják az veszélyes részeket. Amit lehetett körbejártunk, minden szoba csempekályhával fűthető, teli vannak szép bútorokkal de semmi sincs elrendezve, minden csak egymásra van pakolva. Az udvar is szép csak elhanyagolt. van medence, kút. Felmentünk a teraszhoz de sajnos nem mehettünk át a tornyokhoz. Egy hozzáértő ember némi pénz és idő ráfordításával igazi aranybányát csinálhatna belőle. Így is sokan látogatják, támogatják a helyet, hát még ha rendbe tennék és befejeznék úgy, ahogy Taródi István megálmodta.
A várból elmentünk a Károly kilátóhoz, itt már voltunk 2 éve de nem akartuk kihagyni ha már a közelben vagyunk. Jó kis séta volt a ragyogó napsütésben. Gyűjtöttünk tobozokat a koszorúkhoz, a minik kerestek maguknak botot és annak a segítségével mentek fel a kilátóhoz. A kilátásban ismét nem csalódtunk :) Lefelé az út már nyűgös volt, mind a két gyerek végig hisztizte, valahogy sokkal hosszabbnak tűnt lefelé az út mint felfelé......
A kocsiban mind a két gyerek elaludt, Gergőke gyakorlatilag azonnal de csinike se sokkal később. Jobb is volt így, pihentek legalább a következő állomásig, amit reggel én találtam a neten és szinte egyszerre mondtuk Z-vel, hogy igen, ezt nem hagyhatjuk ki. Forchtensteinbe mentünk és megnéztük a Fraknói várat. Fantasztikus látvány, a hegy tetején, szerpentinen mentünk fel, végig pazar kilátással. Mikor odaértünk felébredtek a minik így máris tudtunk bemenni az épületbe. A magyar nyelvű idegenvezetést sajnos lekéstük és a következő nagyon sokára indult volna, így a németre mentünk be, de kaptunk egy füzetet és minden le volt benne írva, ha meg kérdésünk volt akkor feltehettük az idegenvezetőnek aki magyar volt. Mindannyiunknak nagyon tetszett a vár, a fegyvergyűjteménye egyedülálló, minden eredeti, semmi olyan nincs a várban ami másolat lenne. Jó volt végig menni a várban, kicsit beleélni magunkat, hogy milyen is volt régen az élet.... Grétike itt is kért és kapott is egy képeslapot :)
Miután megnéztük a várat és sétáltunk is egy keveset visszaindultunk Sopronba. Elmentünk vacsorázni egy étterembe, a Fehér Rózsába. Már nem először voltunk itt és szerintem nem is utoljára. Jól főznek és a kiszolgálás is szuper :) Mindenki jól lakott :) A vacsorát le mozogtuk ám, sétáltunk még egy nagyot a városban. Szerencsére pont láttuk és hallottuk a tűztoronyban a harangjátékot, gyönyörű színekben pompázott a torony teteje. Jókor voltunk jó helyen :).
Ekkor már nagyon fáradtak és nyűgösek voltak a gyerekek úgyhogy visszamentünk a szállásra és gyors fürdés után beájultak az ágyba. Z is gyorsan elaludt, én sajnos csak azután tudtam, miután hatott a fájdalom csillapító, nagyon fájt a lábam....
