23.-án reggel ismét hatalmas köd volt. Minipasi pici megszakítással 1/2 8-ig aludt, csak kifáradt az elmúlt napok során :)
Reggel szendvicseket gyártottam, összepakoltam, közben még a napi programot is megbeszéltük Z-vel majd elindultunk.
Kifizettük a szobát és elköszöntünk a szállásadóktól, szerintem Ők is sejtik, hogy nagy valószínűséggel fogunk még találkozni :) Autóba ültünk és elindultunk. De nem haza ám, hanem Eisenstadtba, hogy ott is megnézzük az Eszterházy kastélyt. A köd lassan szállt fel, undok párás idő volt reggel. Mikor odaértünk még minden vizes volt. De a kastély már kívülről is szép volt és itt szerencsénk volt, a magyar nyelvű idegenvezetésre értünk oda. Egy kedves fiatal hölgy mutatta meg a kastély termeit. Grétim itta a szavait, mindenre figyelt, minden érdekelte és minden tetszett neki. Gergőke már kevésbé élvezte, inkább unta egy kicsit. Verset mondott közbe, mindent meg akart fogni amit nem lehetett, rohangálni szeretett volna, nyitogatta (volna) a komódot. Hangoskodott a kápolnában....... Szóval kimutatta, hogy Ő fáradt és nyűgös és, hogy ez egyáltalán nem érdekli. A kastélyból persze nem jöhettünk el képeslap nélkül, megint választott csinike :)
Autóba ültünk és irányba vettük Parndorfot, ott is a bevásárló központot. Odaúton Gergely elaludt szerencsére, hagytuk is pihenni. Grétike és én bementünk szétnézni, Z meg kint maradt figyelni, vigyázni a durmoló Gergőt. Hatalmas az a bevásárló központ, mi csak egy részét jártuk be, de így is sok(k) volt nekünk. Egy idő után visszamenetünk a kocsihoz és már családilag mentünk be vásárolni. Én kaptam 2 garbót, 1 mellényt és egy szép szövet kabátot. Mikor Z meglátott benne csillogó szemmel mondta, hogy le se vegyem, ezt megvesszük mert nagyon jól áll :)
Z is kapott ám téli kabátot, átmeneti dzsekit és egy nagyon jó felsőt. A gyerekeknek is vettünk volna szívesen, de a kicsiknek való ruhák nagyon drágák volt sajnos. Sebaj nekik szerencsére van most ruhájuk épp elég :).
Bevásárlás után indultunk hazafelé. Grétike aludt egy keveset, de Gergőci végig ébren volt. Várta, hogy hazaérjünk.
6 után gördültünk be a kapunk. A kutyusok extrán boldogok voltak, a lakás hideg volt és szellőztetni is kellett de azért jó volt újra itthon.
Nagyon-nagyon jó volt ez az 5 nap. Élveztük minden percét, mondjuk a hisztiket kihagyhatták volna a gyerekek, na de egyszer majdcsak leszoknak róla :)
