Gréti & Gergi

Egész jól aludt csodacsibe az éjszaka. Kipihenten és rosszalkodásra készen ébredt reggel 1/4 7-kor:) Úgy volt, hogy megyünk ma a bölcsibe, Marika nénihez. De máshogy alakult. Beszéltem Gyöngyi barátnőmmel telefonon és inkább úgy döntöttem, hogy megyünk hozzájuk. Barnizzon Grétike:)) Mikor ráadtam a kabátot, sapkát elrohant, hogy Ő nem veszi fel a kiscsizmát. Mondtam neki, jó akkor én egyedül megyek Barnihoz. Ahogy meghallotta a kisbarátja nevét, rögtön ült le a lépcsőre és hagyta, hogy ráadjam a cipőt majd türelmetlenül topogott az ajtóban, hogy induljunk már. Jót játszottak. Elröpült az a két óra. Délben jöttünk haza és már a kocsiban elaludt, pedig 5 percre sem laknak tőlünk.

Ébredés után evett aztán indultunk miklósra Melindáékhoz. Lilla kicsit nyűgös volt de azért így is jól érezte magát csincike. Alig akart hazajönni. A végére már Lilla is oldódott és még mosolyt is csaltunk az arcára. Sőt, még puszit is osztogatott. Igaz csak Grétike kapott belőle, de neki aztán bőven jutott. Na meg adott is:)) Hazafelé már úgy kellett szórakoztatnom a kicsilány, nehogy elaludjon. Nagyon elfáradt a mai napra. Itthon csak elnyúlt a szőnyegen és elég elmélyülten figyelte a játékait:) Ahogy hazaért az apja is már fogta is a kezünket, hogy menjünk fel fürdeni. Ott még egy kis hancúr. Majd itt lent hozzám bújva hamar elaludt.

Olyan édes amikor bújik. Esténként hatalmas sóhajjal "hazatér" hozzám. Ha nem ülök a kanapén akkor jön és fogja a kezem, vezet oda. Majd miután én elhelyezkedek akkor felmászik hozzám. Befészkeli magát, olyan szorosan bújik ahogy csak tud, és elalszik. Pedig ügyesen el tud aludni egyedül is. De számára ez a bújás már hozzátartozik az esti rutinhoz.- Én meg imádom amikor ott szuszog mellettem:)) Hálát adok az Istennek, hogy az anyukája lehetek ennek a gyönyörű kicsi lánynak és remélem kapok még legalább egyszer az életben tőle lehetőséget arra, hogy még egy gyönyörűség anyukája lehessek

Tegnap délután nagyon-nagyon fáradt volt Grétike. A fürdést is jóval előrébb hoztuk, mert már ülve el akart aludni. Fent még sikerült húzni egy kicsit az időt. Nagyot hancúroztunk:)) Fürdés után lejöttem vele, kérdeztem szeretne-e bújni. Azt modta nem és határozottan kitépte a kis kezét a kezemből. Ledőlt a puffra és nézett ki a fejéből. Majd rájött, hogy nehéz állva maradnia ezért leült a földre. Majd szintén rájött, hogy a feje nagyon nehéz és azt is lerakta a földre. A lejövetel után körülbelül 3 perccel már aludt is. Felraktam az ágyra, hisz azért ott kényelmesebb mint a földön. Nagyon mélyen aludt. Majd egyszercsak felébredt. 22:33 perckor felsírt és azt istennek nem bírtam visszaaltatni. Hallotta, hogy az apja lent mozog. Le kellett jönni. Lent meg rögtön mutatta, hogy bújjak hozzá. Édesen befészkelte magát de nem aludt, csak csendben figyelt. Egyszerűen nem tudott visszaaludni. Én már nagyon fáradt voltam, apja szintúgy. Csincike meg kezdett volna felpörögni. Felmentünk. Összebújtunk mindhárman a hálószobában, de ez sem volt jó. Az apja viszont hamar elkezdett horkolni. Átvittem a szobájába, énekeltem neki, meséltem neki. Mire nagy nehezen éjjel 1:15-kor elaludt. De elég nyugtalanul aludt. Álmában kapaszkodott belém. Nem engedte, hogy visszamenjek a hálószobába. Reggel pedig 5:45-kor ébredt. Most nagyon fáradt. Látom rajta, hogy közel van az alváshoz. Na de nem cserélheti fel a nappalt az éjszakával. Kíváncsi vagyok milyen lesz ez a nap és a következő éjszaka.

Ma mentem volna vele vásárolni. Leértékelések vannak a C&A-ban és a Zaraban. Elég jelentős árengedménnyel. Vettem volna neki néhány ruhát. Meg tavaszi cipőt is kell nézni mert a hétre már 10-15 fokot mondanak. Csizmát lassan le kéne tenni. Kíváncsi vagyok mennyire fogja tolerálni a csavargást ilyen fáradtan. Lehet jó volna, ha most aludna jó másfél órát és után  mennénk csak. De nem erőltethetem rá. Abból csak hiszti lenne és veszekedés.

Az előző volt a 13. hozzászólásom ebben a hónapban. Holnap már március. Na nehogy már pont 13 hozzászólás legyen ebben az amúgyis szerencsétlen hónapban. Legalább itt ne szerepeljen a 13-as. Legyen inkább 13+1.

Ezzel már meg is van.

Ma úszás után elmentünk a Ikeába venni Grétinek wc szűkítőt. Nagyon jól érezte magát. Csúszdázott, rohangált. Megreggelizett apukájával. A piactérre most a lépcsőn akart lemenni. Olyan ügyesen indult neki, szépen fogta az apja kezét és úgy lépdelt. Aztán egy idő után úgy gondolta, hogy Ő már nagylány és nem akrja fogni apa kezét. Azzal a lendülettel, ahogy kirántotta a csöpp kis tenyerét az apjáéból már gurult is le a lépcsőről:(( Naná, hogy betonlépcső!! Nagyon csúnyán megütötte a homlokát, arcát. A homlokán hatalmas púp lett gyakorlatilag azonnal ami mostanra már kék színben pompázik. Az arcán meg van egy elég nagy horzsolás. Mindhárman megijedtünk. Kiscsibém rögtön elkezdett kétségbe esetten sírni. Alig bírtam megvígasztalni. Előtte még nézelődni akartunk de ezek után rohantunk haza. Csinci a kocsiban elaludt, arra se ébredt, hogy felhoztuk. Apa rögtön hívta az ügyeletet, hogy mit csináljunk. Vigyük be megvizsgáltatni? Mire kell figyelni? Hova kell vinni? Figyelnünk kellett. Aluszékonyság, szédülés, hányás esetén azonnal vigyük be a Heim Pál gyerekkorházba. Szerencsére egyik tünet sem jelentkezett. Délután hozta a szokásos élénk cicaformát:)) Játszott, rohangált, hisztizett. Felváltva:)) De ennek most különösen örültünk:))

Az egészről még annyit, hogy pont azt nem kaptunk az Ikeába amiért mentünk. Wc szűkítő most nem volt. De délután elmentünk egy baba boltba és ott sikerült venni és így legalább megvettük Misikének is az "Isten hozott" ajándékát, egy zenélő forgót:)) na meg badykat meg egy felsőt. A szűkítőt már ki is próbálta. Azt hiszem tetszik neki. Majd 5 percet ült nyugton a wc-n. Ilyet a bilin sose csinált. Azon maximum 0,5 percig tudott megmaradni.

A tegnapi napunkra símán lehet mondani, hogy katasztrófálisra sikeredett:(

Gréti nyűgöske volt, miattunk. Mert mi meg veszekedtünk Z.-vel. Nem akarom részletezni de szörnyű volt a tegnap és a feszültség most is ott van közöttünk. Azt hiszem még jó darabig ott lesz:(

Azért voltak jó pillanatok is. Voltam csincikével szánkózni. Ahogy meglátta a kezemben a szánkót boldogan kezdett sikongatni és türelmetlenül várta, hogy átérjünk a parkba és ráülhessen. Délután is nagyot hancúroztunk, olyan jó hallani a kacagását. Gyönyörű dallam.

Hát eltelt a hétfő. Túl vagyok rajta. Testileg. Most oldalakat írhatnék arról, hogy milyen a magyar egészségügy, hogy mennyire megalázzák az embert. De inkább nem. Vége van egy rövid fejezetnek az életemből, ennyi. Egy csodásan induló de fájó véget érő fejezetnek. Az élet fintora, hogy én mindenem odaadtam volna ha megmarad a babám de két fiatalasszonnyal voltam egy szobába akik még fizettek is azért, hogy elvegyék a babájukat:(( Ők sorolták az érveket, hogy miért jó így nekik. Aztán hozzámszegezték a kérdést, hogy én milyen okból vetetem el. Miért? Mert meghalt. Mert megállt a fejlődésben. Pedig mi akartuk Őt. Nagyon szerettük volna, hogy megszülessen. Elhallhgattak és legalább volt bennük annyi tapintat, hogy másról kezdtek el beszélgetni.

Nagyon hiányozott Gréti és Zoli. Na de én is nekik. Apa csodásan boldogult Grétikével. Játszottak, szánkóztak, aludtak együtt. Cicus azért keresett engem is de nagyon jól érezte magát az apukájával szerencsére. Mikor jöttek értem akkor meg boldogan kérte át magát hozzám. Még meglepit is kaptam. Sütöttek nekem muffint. Nagyon finom volt:))

Gréti bújik nagyon hozzám de azért büntet egy kicsit:( puszit azt nem kapok:( Sírt amikor ma reggel kimentem, hogy lesöpörjem a lépcsőről a havat.... Azt hitte megint elmegyek egész napra. Az éjszaka többször felsírt és nagyon bújt hozzám, kapaszkodott belém. De majd csak helyreáll minden. Ez volt az első alkalom, hogy egész nap apujával volt. Eddig csak pár órára voltak együtt.

Hát ennyi volt:(( Magasról lehet a legnagyobbat esni. Mi pedig a fellegekben voltunk és túl gyorsan zuhantunk. Elment tesóbaba:((( nagyon-nagyon fáj. Nem testileg. Azt kibírom. Hanem a szívem és a lelkem. Olyan nagyon örültünk, hogy Ő minket választott és ennyi volt csupán. 11 hét, a 40 helyett és a boldog évek helyett könnyek.

Csak a hétfőn legyek túl valahogy aztán talán másabb lesz. Most egyzserűen nem tudok róla beszélni. Pedig hívnak a barátaim a családom. De nem megy. Csak Grétikére és Zolira van szükségem. El akarok bújni a világ elől. Nincs szükségem a sajnálatra, a "lesz hamarosan másik baba" mondatokra. Egy kicsit el akarok bújni. Felfogni és megpróbálni megérteni a történteket és nem a miérteket keresni. Magam vádolni. Miért kell nekünk megszenvedni minden gyermekünkért? Miért nem lehetünk egyszerűen csak boldog szülők? Miért kell nekem kétszer is átélni azt, hogy elveszítem a babám, míg másra csak ránéznek és terhes lesz és meg is tudja szülni? Miért?

Azt hittem jobb lesz ha leírom. De csak rosszabb. Jobban fáj, mint fájt eddig.

Ez még a tegnapi naphoz tartozott programként:)) Úgy volt, hogy du. kimegyünk a házhoz meg beszélünk egy asztalossal, hogy mennyiért csinálná meg a konyhabútort de a sok hó miatt, és főleg amiatt, hogy nem nagyon takarították az utakat, nem mentünk. Így maradt a szánkózás:)) Átjöttek Barniék is mert nekik nincs szánkójuk, így a két gyerköccel kivonultunk a parkba.Barni eleinte egy kicsit tartott tőle. Összehúzott szemmel nézte, hogy mi is folyik körülötte. Mi az a fehér hideg izé és mi (anyukák) miért nevetünk és dobáljuk egymásra meg rájuk. Aztán feloldódott. Grétikém rögtön élvezte a havat. Már amikor kiléptünk a házból ráült a szánkóra és alig tudtam meggyőzni, hogy száljon le és csak a parkban üljön rá újra. A két manó vigyorgott mi meg lihegtünk, mert természetesen úgy volt jó szánkózni, hogy mi futottunk velük:))) De nagyo-nagyon jó volt kint velük játszani. Sajnálom, hogy lassan vége a télnek és, hogy csak most adódott rá lehetőség, hogy ilyen sok hóban szánkózhattak.

3/4 órás kintlét után úgy döntöttünk ennyi elég és bejöttünk. A két rosszcsont hatalmasat hancúrozott:))) Fogócskáztak, kukucsoltak, nevetgéltek. Annyira belejöttek a játékba, hogy mikor Gyöngyi szólt Barninak, hogy öltözés és indulás, Barnika nem akart menni. Leült Gréti foteljába, mondta nem és játszott tovább a zenebárkával:)))

Este, miután apa hazajött, elmentünk vásárolni. Kakaópor lett volna a legfontosabb, hogy vegyünk és naná, hogy azt felejtettük el:) De vettünk kaját, kenyeret. Na meg cicusnak egy új mamuszt mert már a másik nagyon elhasználódott.

A tegnapi nap nagyon jó volt. Kiscsibe nem unatkozott egy percet sem:))

Farsang: A családsegítőknél volt a farsang. Már két hete szóltak nehogy elfelejtsük. Kedd este mondtam Grétinek, hogy hová fogunk menni. Kikészítettem a jelmezét is. Reggel már várta, hogy induljunk. A jelmezt még itthon ráadtam és arra kapta az overált, Tündéri kis zsiráf volt:)) Ahogy odaértünk egy kicsit oldódnia kellett de nem tartott sokáig. Mindösszesen 10 perc múlva már felfedezte, hogy Gabi néniék tettek ki nekik kekszet és nápolyit. Hogy milyen sok játék van na meg ott volt a Bogi a Reni és Andris is. Nagyot játszottak együtt a gyerekek. Olyan jó volt nézni őket:))) Annyira belejöttek a játékba, hogy alig akarták abbahagyni. Pedig már nagyon álmosak voltak végére.