Gréti & Gergi

Még augusztus elsején voltunk Gréta és Én.

Én már 2 hónappal ezelőtt kaptam időpontot, Grétikének pár nappal előtte kértem beutalót, hogy még iskola kezdés előtt legyen leellenőrizve, hogy van-e vastartaléka.

Korán keltünk és időben odaértünk. Időpont ellenére 1 órát kellett várni és csak jófejségből vették le Grétitől is a vért, a beutalójáról hiányzott a naplószám és időpontot se kértem neki. Csinike ügyes volt, mint mindig :) Mondjuk egy kicsit nyafizott azért.

Hétfőn mentünk a eredményekért, majd időpontot kell kérni az orvosoktól, hogy lássák Ők is és eldöntsék mit kell vagy épp nem kell csinálni/szedni.

Már hónapok óta van Gergő jobb tenyerén egy tyúkszem (szerinte csirkeláb :) ) Különösebben nem zavarja, de mégis úgy gondoltuk, hogy jobb ha nincs ott. Elvittem doktornénihez és Ő továbbküldött minket a bőrgyógyászatra.

Átmentünk és cirka 2,5 órás várakozás után be is jutottunk!

Ránézett a kezére a doktornő, majd küldte is át a kezelőbe. Lefagyasztották neki a tyúkszemet vagy ahogy a doktornő nevezte: uszodai szemölcsöt. Gergő fájlalta, sírt és csak kétszer engedte, hogy ráfújjon a hölgy a kezére. Kaptunk ecsetelőre receptet, naponta kell itthon kezelni és minden héten visszamenni kezelésre, míg el nem tűnik.

Ha sikeresen megszabadul tőle a minipasi az csak időleges sajnos, bármikor és bárhol újra előjöhet neki. A vírus ami okozza a szervezetében és ott is marad, nem kezelhető.

"-Gyerekek, kértek egy kis kefirt?

-Nem, nem kérünk!

-Oké, drágáim, ahogy akarjátok.

Leültem a kezemben a felbontott nagy doboz kefirrel melléjük. Nem tartottam a második falatnál:

-mit eszel?

-kefirt, de ti nem kértetek.

- de kérünk!"

A nagy doboz kefir elfogyott, én szinte semmit se ettem belőle, ők meg észre se vették, hogy mégiscsak azt ettek amit én szerettem volna, hogy egyenek.

Egy napjuk volt a pihenésre a gyerekeknek, hétfőn reggel 8-ra mentünk velük táborba. Nem ott alvós, csak napközis. Egész nap vízparton, csúszdán. Néha ki kellett jönniük a vízből enni vagy épp inni :).

Gergely a legkisebbek közt volt, Gréta pedig átkérte magát abba a csoportba, mert mellette szeretett volna lenni. Minden nap, mikor mentem értük nagyon fáradtak voltak, csak kókadoztak jobbra-balra :).

Ráadásul szerda dékután eljöttek Mesiék, 3 kicsi várta itthon az én drágáimat. Elég jól bírták az egész napos strapát :). Gergő kidőlt ugyan 7 után valamivel de Gréta még kikísérte 8 után a vendégeket, fürdött és csak utána ájult be.

Péntekre már nagyon-nagyon fáradt volt Gergő. Lili néni kézbe vitte Őt egyik medencéből a másikba, mert Ő nagyon fáradt volt.

A fiamról csak annyit, hogy hétfőn mikor mentem értük Gréta jött elém, mondtam a felügyelőknek, hogy egy szőke minipasi is hozzám tartozik erre a válasz: "ja, A Gergő" :D. Szóval hamar tudta mindenki, hogy ki is a Gergő a táborban :)

A szülinapi bulihétvége után a gyerekek és én nem hazajöttünk hanem elmentünk anyumékhoz. Szombatig voltunk ott, kellően eseménydús hét volt :).

A gyerekek sok időt töltöttek Viviennel, érdekes, hogy milyen sokat változtak, komolyodtak tavalyhoz képest. Vivi kész hölgy de Gréta is sokat komolyodott. Gergő még kellően szeleburdi, na de milyen legyen 4 évesen? :).

Többször voltunk anyósoméknál is a gyerekekkel.

Barátnőmet is meglátogattuk és ugyanott folytattuk a beszélgetést ahol 1 évvel ezelőtt abbahagytuk :). A kisebbik lánya és Gréta is rögtön egymásra hangolódott, jót játszottak nagyon míg mi beszélgettünk. Este volt már mikor eljöttünk tőlük.

Piacozni is piacoztunk. Jó nagy piac volt, vettünk uborkát és anyu elrakta nekünk üvegbe, nekünk csak haza kellett hoznunk és meg kell ennünk. A piac nagyon tetszett mind a három gyereknek, Vivien is volt velünk, mind a hárman választhattak gyümölcsöt amit természetesen meg is vettem. Finomakat választottak ám, őszibarack, málna, áfonya. Isteni volt mind.

Piac után elmentünk a Máltai játszótérre. Szuper jó hely, szép játékokkal, zárt udvarral, eső esetén pedig egy épületbe be lehet menni és van bent sok társasjáték és még felügyelő is. Viktor eltekert hozzánk mikor megtudta hol is vagyunk. Nagyon jót játszottak a gyerekek, Vikit meg jó volt látni, hogy milyen felelősség tudó fiatalember. Szerencsés lesz majd az a csajszi, aki meghódítja a szívét :)

Baleset is történt :( Gergőnek a homloka sérült meg, mert nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a két lány nem szeretne vele fürdeni. Vivike meglökte, elesett és megütötte magát. Anyum volt fent velük, mire én odaértem a fél arca tiszta vér volt és sírt. Lemostam, megnyugtattam, elállítottam a vérzést. Nem volt nagy gond szerencsére. Vivit és Grétát is megnyugtattam majd szép lassan jobb kedvre derült a csapat. Gergőnek lett egy "bibije" Vivi meg megtapasztalta, hogy akaratán kívül is lehet fájdalmat okozni.

A lányok többször együtt aludtak, igaz nem túl sokat :)

Elröpült az egy hét, nagyon gyorsan. Szerettünk volna elmenni Mártélyra, de mikor indultunk volna hatalmas eső esett, kimentünk volna a Gyopárosi erdőbe sétálni, de mire indultunk volna hatalmas vihar kerekedett. Szombaton ebéd után indultunk vissza, a minik aludtak, a forgalom nagy volt, 3 órát tartott a hazaút. Fáradtan de élményekkel teli ugrottak az apjuk nyakába :).

méghozzá Tőserdőn, július első hétvégéjén.

Ott volt a család egy része, anyumék Z szülei, Gabáék és Sanyiék is lejöttek vasárnap.

Grilleztük, sokat sétáltunk, strandoltunk.

Széna vagy Szalma fesztivál volt azon a hétvégén, rengeteg program, lovaglás, szalmalabirintus, kézműveskedés. Az első perctől az utolsóig élvezték a gyerekek. Semmiről se akartak lemaradni, mezitláb sétáltak mint Z, rengeteget fagyiztak, sőt, egyik este sátorban aludtunk :). Nagyon tetszett nekik, pedig majdnem mindenki meg volt róla győződve, hogy majd be akarnak menni a házba de ők mozdulatlanul végigaludták az éjszakát és kipihenten ébredtek :).

A szülinaphoz torta is tartozik. Gergő kívánsága darus torta volt, forma tortákból nem igazán vagyok (még) jó ezért megrajzoltam és színeztem egy képet. A papírt marcipán helyettesítette a színeket pedig ételfesték. Minipasinak nagyon tetszett :). Igazán örült a saját darus tortájának,  megérte az éjszakai rajzolgatást.

Már 4 :)

Nagyon várta azt a napot, izgatott volt, kíváncsi.

Reggel úgy ébredt, hogy: " ma van a szülinapom-pom-pom-pom nap van"

Boldogan bontotta ki az ajándékát, nagy sikere volt a hotweelspályának :)

Grétikétől is kapott ajándékot. Igen, az önző kisnagy lánytól, aki csak kapni szeret de adni nem. Vett! a tesójának egy távcsövet, mert Gergő szerette volna :)

A mai nappal a mi drága kis gyermekeinknek is megkezdődött a nyári szünet.

Volt is vita, veszekedés, hiszti és játék. Újra össze kell szoknunk hármunknak, de jó lesz ez. Az utolsó olyan nyár amikor csini még ovisnak számít, jövőre már iskolás lesz.

Kiköltöztettük a halakat a teraszra, pakolásztunk, saraztak. Mentünk volna bicózniis, de sajna ma elmaradt. Sebaj, holnap bepótoljuk :).

2014. Június 24.-én sikeres vizsgát tettem és most már zománcműves végzettségem (is) van :D.

Nagyon örülök neki és nagyon várom már, hogy meglegyen a műhelyem és tudja még tanulni, tapasztalni, dolgozni.

Aztán ha ebbe belejövök jöhet e következő álom, a Tiffany lámpa készítő kurzus :). Mert az üveg az csodás és fantasztikus dolgokat lehet belőle készíteni.

Most volt szombaton :).

Mikor először mondtam Z.-nak, csak legyintett, szerinte a gyerekeket nem érdekli. Átküldtem neki pár linket és megváltozott a véleménye :).

Szombaton délután fél háromkor autóba ültünk és elindultunk. Az első cél az Álomautó kiállítás volt. Pont tárlatvezetésre értünk oda. Karcsi bácsi lelkesen mesélt minden autóról, majd mindegyiknek volt egy saját kis sztorija :). Gergő kicsit unta, vele leültünk mesét nézni (igen, erre is figyeltek, az unatkozó gyerekeknek indítottak mesét, a tv előtt kényelmes kanapé, fotelek, sok-sok párna, takaró ha fázna a kicsi) majd kicsit később csatlakoztunk újra Grétáékhoz. Közben mini lány nyert egy ajándékot :) mert egy kérdésre Ő adta a legközelebbi választ, sok-sok autómániás felnőttet lepipálva. Kimentünk az udvarra, voltak kint régi, lábbal hajthatós lemezautók. Hát a Gergő oda-vissza volt értük. Alig bírtuk kivenni belőle. Utaztunk 50 éves rózsaszín cadillecben is, no nem sokat de az élmény szenzációs volt :).

Mikor itt végeztünk átmentünk a mesemúzeumba. Ott a gyerekek beöltözhettek lovagnak, királynőnek. Rohangálhattak, játszhattak. Sajnos ahhoz túl sokan voltak, hogy aprólékosan végig sétáljunk bent, de részt tudtunk venni egy Csukás-túrán, ami nagyon jó volt. Apró feladatokat kellett teljesíteni a gyerekeknek, tornáztak teregettek, tanácsot adtak, énekeltek. Jó kis móka volt, a felnőttek is jókat nevettek ám nem csak a minik :)! A túra után ettünk fagyit és sütit majd autóba ültünk és irány Csepel, óvóhely.

Mikor odaértünk meglepődtünk mert kiderült, regisztrálnunk kellett volna. Hm... mi azt bizony kihagytuk. De rendesek voltak, mivel nem jelent meg mindenki akik regisztrált beengedtek minket is. Huh, beléptünk egy ajtón és hirtelen az 1950-es években találtuk magunkat. Furcsa volt látni ott mindent. Mindent megőriztek, ott vannak még a gyógyszerek is az orvosi szobában. Rendszeresen karbantartják, ami ott van minden működik, még ha oly régi is. Ha bármi van, rövid időn belül kerül oda friss élelmiszer és máris biztos helyen lehet a polgármester és az emberei.

Már 9 óra volt mikor onnan kijöttünk. A gyerekek fáradtak voltak és éhesek, úgyhogy hazajöttünk, vacsoráztunk és hamar el is aludt a csapat nagy része, Én tanultam még egy darabig.