Most volt szombaton :).
Mikor először mondtam Z.-nak, csak legyintett, szerinte a gyerekeket nem érdekli. Átküldtem neki pár linket és megváltozott a véleménye :).
Szombaton délután fél háromkor autóba ültünk és elindultunk. Az első cél az Álomautó kiállítás volt. Pont tárlatvezetésre értünk oda. Karcsi bácsi lelkesen mesélt minden autóról, majd mindegyiknek volt egy saját kis sztorija :). Gergő kicsit unta, vele leültünk mesét nézni (igen, erre is figyeltek, az unatkozó gyerekeknek indítottak mesét, a tv előtt kényelmes kanapé, fotelek, sok-sok párna, takaró ha fázna a kicsi) majd kicsit később csatlakoztunk újra Grétáékhoz. Közben mini lány nyert egy ajándékot :) mert egy kérdésre Ő adta a legközelebbi választ, sok-sok autómániás felnőttet lepipálva. Kimentünk az udvarra, voltak kint régi, lábbal hajthatós lemezautók. Hát a Gergő oda-vissza volt értük. Alig bírtuk kivenni belőle. Utaztunk 50 éves rózsaszín cadillecben is, no nem sokat de az élmény szenzációs volt :).
Mikor itt végeztünk átmentünk a mesemúzeumba. Ott a gyerekek beöltözhettek lovagnak, királynőnek. Rohangálhattak, játszhattak. Sajnos ahhoz túl sokan voltak, hogy aprólékosan végig sétáljunk bent, de részt tudtunk venni egy Csukás-túrán, ami nagyon jó volt. Apró feladatokat kellett teljesíteni a gyerekeknek, tornáztak teregettek, tanácsot adtak, énekeltek. Jó kis móka volt, a felnőttek is jókat nevettek ám nem csak a minik :)! A túra után ettünk fagyit és sütit majd autóba ültünk és irány Csepel, óvóhely.
Mikor odaértünk meglepődtünk mert kiderült, regisztrálnunk kellett volna. Hm... mi azt bizony kihagytuk. De rendesek voltak, mivel nem jelent meg mindenki akik regisztrált beengedtek minket is. Huh, beléptünk egy ajtón és hirtelen az 1950-es években találtuk magunkat. Furcsa volt látni ott mindent. Mindent megőriztek, ott vannak még a gyógyszerek is az orvosi szobában. Rendszeresen karbantartják, ami ott van minden működik, még ha oly régi is. Ha bármi van, rövid időn belül kerül oda friss élelmiszer és máris biztos helyen lehet a polgármester és az emberei.
Már 9 óra volt mikor onnan kijöttünk. A gyerekek fáradtak voltak és éhesek, úgyhogy hazajöttünk, vacsoráztunk és hamar el is aludt a csapat nagy része, Én tanultam még egy darabig.
