Gréti & Gergi

Elröpült az év. Csiniéknél megvolt az évzáró. Május 30.-án, szerdán. 

Ünneplős ruhát még reggel bevittük és délután 1/4 4-re kellett mennünk. Én rendeztem a virágot a nevelőknek, így év végén azzal köszöntük meg a munkájukat a szülők nevében.

Egy szép műsorral készültek a gyerekek erre a napra. Csinikém is énekelt, szavalt :) Jó volt nézni őket. Mind a 3 csoport előadott valamit. Így elég hosszúra sikeredett de a kicsiknek volt türelmük kivárni. Gergőkémnek persze nem, folyton próbált odaszökni az Ő cicaborsójához (bizony, így hívja sokszor) Próbált kicselezni, azt mondta nekem megy csúszdázni aztán persze irányt váltott és próbált beszökni csini mellé. Persze nem jött össze neki, valaki mindig elkapta :)

Az évzáró elég hosszúra nyúlt, így a végére tervezett séta és fagyizás elmaradt, de a fagyit itthon bepótolták a kis drágák :)

Már majdnem 7-ig bírtak aludni a gyerekek és ezáltal mi is :) Ébredés után fürdés, pakolászás majd lesétáltunk reggelizni. Gergőnk kicsit túl volt pörögve, a narancsleve a szandáljában landolt. De volt nálunk másik cipő szerencsére. Reggeli után autóba ültünk és elmentünk egy közeli játszótérre.

Az erdő közepén egy szuper és hatalmas játszótér volt. Mindenféle eu-s követelménynek megfelelt, egyetlen fát nem vágtak ki, közéjük rakták a játékokat. Voltak padok a szülőknek, szalonnasütő hely kialakítva, mellé gondosan odakészítve a fa. Na meg persze rengeteg játék, picurtól a tiniig tudnak ott játszani a gyerekek :) A legszebb az egészben, hogy a játszótér magántulajdonban van! Egy Budapesti férfi valósította meg az álmát és hozta létre. Egy büfét üzemeltet a játszótér mellett és imádja nézni a lelkesen rohangáló, boldog gyermekeket :) Nagyon gyorsan elrepült ott az idő, 11 előtt nem sokkal indultunk vissza a hotelba. Lehordtuk a cuccokat a kocsiba és kijelentkeztünk. 

Irány a Zsolnay negyed.

Jó volt nézni azt a sok szépséget. Kézzel készült csodák. Megnéztük a Gyugyi-kiállítást. Hihetetlen az a gyűjtemény. A kezdetektől a napjainkig fantasztikus kerámiák. Volt a negyedben egy labor, ahol fizikai kísérleteket lehetett nézni és kipróbálni. Mind a négyen élveztük. Csinike és minipasi is lelkesen ment az újabb és újabb asztalhoz, csinálta a feladatokat :) Mikor jöttünk el meg is jegyezte a teremőr, hogy évek óta ott dolgozik de ilyen érdeklődő kicsi gyermeket mint a mi kis Gergőkénk még nem látott :)

Még megnéztük a rózsaszín kiállítást, ami ahhoz képest, hogy nagyon rózsaszín volt igazán tetszetősre sikeredett :) Mondjuk a rózsaszín csempekályhát kihagytam volna :) Menet közben kisherceg elaludt a vállamon ( zárójeles, hogy babakocsit nem vittünk, hisz nem tűri, viszont sok volt neki a gyaloglás így bérletet váltott a nyakamba ) kellően elzsibbadtam de aztán Z átvette. Mikor kijöttünk a rózsaszín kiállításról fekete volt az ég. Gyors tempóban mentünk a kocsi felé de így is sikerült egy kicsit megáznunk, de szerencsére a nagy részét már az autóban néztük végig. Szakadt az eső míg kerestünk egy éttermet ahol megkajáltunk, isteni gyümölcslevest ettünk és pizzát utána. Ezután indultunk haza. 

Este 7 -kor gördültünk be a kapun. Mindenki fáradt volt de nagyon jól éreztük magunkat. Jó kis ajándék volt Z-nek és az egész családnak :)

Már gondolkozom a következő célponton.......

Hajnal hatkor arra keltünk, hogy minipasink szökni próbál. Szerencsére kulcsra volt zárva az ajtó, így nem sikerült neki. Lassan ébredeztünk majd lesétáltunk kávézni, reggelizni. Gyönyörködtünk a kilátásban a gyerekek meg hintáztak......

9 körül összepakoltunk pár dolgot és irány a Siklósi vár. Indulás előtt még átadtuk a két kis haramiánknak a gyereknapi meglepiket. Grétikém egy kézműves lepke láncot kapott, Gergőke pedig egy mozdonyt. Mindkettő meglepetés jó volt. Örültek a gyerekek nagyon :) A vár nagyon sokat változott, 17 évesen voltam ott és az Én kedvemért mentünk most oda. Nagyon szépen felújították. Majdnem minden terme meg van nyitva. Kiállítások láthatóak. Szépek és inkább érdekesek, mint szépek. Egész délelőtt ott voltunk. Igyekeztünk bejárni minden kis termet :) Pécsre visszamenet megkerestünk egy helyi lakos által ajánlott pincét és vettünk termelői bort. Olyan finom száraz bort vettünk, hogy...............

Visszaúton láttunk egy jó kis csárdát, be ültünk, hogy megebédelünk ott de Gergőke ezt másképp gondolta. Extrán fáradt volt és túlpörgött, nem tudott nyugton maradni egy fél percre sem. Felmászott, lemászott, kiabált, rohangált... Így fogtuk magunkat és eljöttünk. A kocsiban volt "életmentő" perec azt elmajszoltuk majd sétáltunk egy nagyot a székesegyház körül. Nagyon szép a parkja csak, ami meglepett, hogy az előtte lévő téren lehet parkolni és annak ellenére, hogy teli volt turistákkal és misére siető emberekkel jó páran elég vadul közlekedtek ott. A székesegyház bal oldalán volt egy üvegpadló amire rá lehetett lépni és látni lehetett milyen szinten közlekedtek régen az emberek. Érdekes volt és nagyon furcsa. Manók persze nagyon élvezték :) Rohangáltak, fogócskáztak. 

Visszamentünk a főtérre, ettünk egy finom fagyit még majd irány a szállás. Megvacsoráztunk, kicsit játszottak még a gyerekek a kicsi játszótéren és mentünk fel aludni. Fürdés nélkül kidőltek a manók és aludtak reggelig :)

Még Z kapta tőlem a névnapjára. Tavaly is szerettünk volna eljutni Pécsre de nagyon drága volt a szállás így lemondtunk róla. Most sikerült egy szép hotelben nagyon jó áron hozzájutni a szobához :) Boldogan fizettem ki a szobát és vártuk a pünkösdöt, az indulás napját :)

Reggel korán keltek a gyerekek, mentek Z-vel olajat venni a kocsiba én pedig befejeztem a csomagolást. 10 óra előtt sikerült elindulnunk, csinike végig ébren volt míg minipasink elaludt út közben. Még nem volt dél mikor odaértünk, mivel a szállást csak 2 után lehetett elfoglalni úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a tv toronyhoz. Lifttel lehetett felmenni egy étteremig majd 24 lépcsőfok volt a kilátóig. Fantasztikus volt a kilátás onnan. Csodaszép város Pécs. Kicsit hideg volt fent és fújt a szél de egyikőnket se zavart igazán, csodáltuk a várost. lefelé menet beültünk az étterembe egy kávéra a gyerekek meg egy fagyit ettek. Viszont még mindig volt időnk így útba ejtettünk egy másik kilátót. Nevét nem tudjuk, a szocializmusban készült de onnan is szép volt a kilátás, illetve sok volt a lépcső és a gyerekek tudtak rohangálni rajta :)

Ezután felmentünk a szálláshoz. Az erdő közepén, csodás kilátással volt. Nagyon figyelmesek voltak, a fő épületben egy lakodalom volt és, hogy nem zavarja a gyerekeket a zene éjszaka megkérdezték, hogy kérünk-e másik szobát. Gegőkének egy mini pótágyat tettek be, figyelvén arra, hogy Ő nem szereti a rácsos ágyat. Szuper volt a szobánk, igaz nem sokat tartózkodtunk ott :) Miután Z a fényképezőről átmásolta a képeket a gépre már indultunk is tovább, bementünk a belvárosba. Ettünk és hatalmasat sétáltunk a főtéren. Szerintem Pécsen van a legtöbb szökőkút. Legalábbis minipasi mindet megtalálta, belement, tapicskolt benne:) Persze csinike se maradhatott ki a jóból :) Fáradtan mentünk vissza a hotelbe, megvacsoráztunk majd gyors fürdés és alvás. Gergőke nem igazán találta a helyét, nehezen aludt el. Forgolódott, mászkált sokáig, de hát új hely, meg kellett szoknia a környezetet :)

mostanában ezt mondogatja az én törpHercegem. Persze alvás helyett. Tegnap se aludt napközben és ma sem szándékozik pihenni :(

Így kicsit nehezebb a nap, mert persze estére elfárad nagyon-nagyon. De hiába próbálkozom, vetek be mindent, meseolvasás, zenehallgatás, ringatás, bújás, egyszerűen nem alszik. Mondja, hogy  nem-nem és rohan el, vagy visít, vagy rugdos.

Emlékszem csinike is ennyi idős volt mikor úgy döntött nem kell neki annyit aludnia, de olyan jó volna ha minden nap pihenne egy kicsit. Hisz nem szalad el a világ, megvárja minden randalkázási lehetőség.

Gyönyörű kisnagy lányunk már pótkerék nélkül használja a bicikliét. Még kell gyakorolnia kell egy kicsit de ügyesen egyensúlyoz. Egy kis tréning és máris megszokja, hogy miként is kell egyensúlyozni aztán pedig száguldozni fog :)

Még május 4.-én pénteken délután volt. Akkor pénteken kivételesen bent aludt, így nem kellett visszasétálni az ünnepségre.

Izgultam nagyon, vártam, hogy teljen az idő és láthassam végre milyen műsorral készültek :)

Tüneményesek voltak:) Mindenki csinosan, ünneplőbe felöltözve. Énekeltek, verset mondtak. Egész jól tartottam magam, csak a legvégén potyogtak a könnyeim :)

Kaptam csinikémtől egy csodaszép papírdobozkát, benne szívecskével, fényképpel és kis kártyával. Most ott van a vitrinben, eltéve örök emléknek.

Köszönöm drága kicsi lányom, nagyon jó, hogy vagy/vagytok nekem!

Május 12.-én, szombaton volt.

Az előrejelzés ellenére szuper idő volt aznap délelőtt. A reggeli bevásárlás után együtt elmentünk, a család:).

Szuper volt, mind a két csöpet hatalmasat játszott, volt ugrálóvár, kézműves foglalkozások, vetélkedő, arcfestés. Délben még egy kis paprikás krumplival is megvendégeltek minket.

Z legnagyobb meglepetésére Gergőkét mindenki ismeri, nem csak az óvónénik hanem az összes szülő:) ha épp rossz helyre keveredett (pillanatok alatt képes volt eltűnni) és mi nem volt elérhető közelségbe akkor valaki levette, megállított, amit épp kellett :) Egyikőnk folyamatosan mellette kellett, hogy legyen:)

Nagyon elfáradtak, mind a ketten hatalmasat aludtak délután itthon.

.... legalábbis az első része. Kezd lassan normális, igazi családi udvarnak kinézni. Lassan de biztosan haladnak a gyeprácsok lerakásával, ha minden jól meg hamarosan ültethetek bele füvet:)

Természetesen a két picur kint van segíteni :) Boldogítják az apjukat, estére meg eldugítják a lefolyót :) Eszméletlenül koszosak:)

Hétfőn este, Melinda ötlete alapján, leegyeztettünk egy találkozót Vera barátnőméknél :)

Mesiék, Meliék és Mi mentünk Veráékhoz pizzapartyra. 

Szuper volt:) 

Rengeteget nevettünk, beszélgettünk és nevettünk :) A gyerekek meg játszottak bent és játszottak kint. Néha összekaptak, néha nyafogott  csinikém, de nagyon jól érezték magukat. Minipasi még enni se nagyon evett, csak a játék és a játék.

5 után indultunk haza, addig bírta :) de ahogy kiértünk Verusék utcájából máris aludt, egészen hazáig. Csinikével pedig beszélgettünk útközben, énekeltünk, verseltünk. Nem akartam, hogy elaludjon, hisz akkor oda az estének....