Még május 4.-én pénteken délután volt. Akkor pénteken kivételesen bent aludt, így nem kellett visszasétálni az ünnepségre.
Izgultam nagyon, vártam, hogy teljen az idő és láthassam végre milyen műsorral készültek :)
Tüneményesek voltak:) Mindenki csinosan, ünneplőbe felöltözve. Énekeltek, verset mondtak. Egész jól tartottam magam, csak a legvégén potyogtak a könnyeim :)
Kaptam csinikémtől egy csodaszép papírdobozkát, benne szívecskével, fényképpel és kis kártyával. Most ott van a vitrinben, eltéve örök emléknek.
Köszönöm drága kicsi lányom, nagyon jó, hogy vagy/vagytok nekem!
