Nem más 29 mint csinimini cipőmérete.
Elkezdtem vásárolgatni neki az őszi ruhákat az ovikezdésre. Kellett venni egy váltócipőt is és legnagyobb ledöbbenésemre 29-es volt jó a lábára. Ráment ugyan a 28-as is de az nem volt neki túl kényelmes.
Rengeteget nőtt a lány a nyáron. 117 cm.
116-122-es ruhákat kell neki venni, de szabástól függően vettem már 128-as felsőt is.
Szóval csininek csini de már nem is annyira mini a lány :)
Strandolni szerettünk volna, csavarogni. Együtt tölteni ezt a 3 napot.
A strandolásnak úgy néz ki, most lőttek. Méghozzá énmiattam :(
Reggel arra ébredtem, hogy nagyon szúr a bal szemem. Kimentem megmostam, csepegtettem bele műkönnycseppet és vettem be allergia gyógyszert, hátha segít. Nem segített. Sőt! Résnyire tudtam csak kinyitni a szemem és nagyon csúnyán elkezdett bedagadni. Elmentünk vásárolni és vártunk, hogy javul-e de mivel a helyzet nem változott elmentünk a szemészeti ügyeletre.
A doktornő végtelenül kedves volt. Megvizsgált, mosolyogva! annak ellenére, hogy rengetegen vártak/vártunk rá.
Be van gyulladva a szemem, kaptam rá antibiotikumos szemcseppet, ha ma/holnap nem lesz javulás akkor vissza kell menni és kapok valami mást rá.
Strand mára biztos kilőve, holnap még meglátjuk. Ha jobb lesz a szemem akkor talán, de akkor is csak öregesen a parton ülve és persze szemüvegben. Mert a fények nagyon bántják a szemem.
A gyerekek nem igazán örülnek neki, de ma kárpótoljuk Őket egy Duna parti sétával és fagyizással :)
Minipasink úgy döntött, hogy nem jó dolog a pelus.
Itthon szinte egész nap nélküle van és most már ügyesen szól amikor pisilnie kell és mint a nagyok, a wc-be pisil. A nagydolog is van, hogy oda sikeredik. Mi nem erőltettük, nem piszkáltuk/piszkáljuk vele. Az Ő döntése és mi támogatjuk, segítjük ebben. Azért szívből remélem, hogy mire vége lesz a nyárnak ügyesen leszokik a pelenkáról és teljesen szobatiszta lesz a kis drága :)
Minicsinike ma reggel táborba ment.
No nem bent alvós tábor, hanem csak napközis. Mintha oviba járna, reggel visszük, 4 után pedig elhozzuk. Reggel kicsit elaludtunk, így kapkodva készülődtünk és indultunk el. Kicsit messze van a tábor de azért nem vészes. Minilány percek alatt feltalálta ott magát. Köszönt Edina néninek, Móni néninek, lepakolt majd ment felfedezni a területet. Én még rendeztem az anyagikat, kitöltöttem a papírokat, megbeszéltük amit meg kellett majd eljöttünk Z-vel és minipasival. Csinci épp köszönt nekünk és játszott tovább :).
Torokszorító érzés volt ott hagyni, Olyan kicsi és mégis olyan nagy. Már táborba megy....
Gergőke (is) nagyon megszenvedte a hiányát. Folyton az Ő Borsócskáját kereste, kért menjünk érte, hozzuk haza. Nem is igen evett, nem aludt. Csak várta, hogy teljen az idő. Nagyon nehéz volt figyelem elterelni, pedig rohangálós délelőttünk volt ám. Mikor mondtam neki du, hogy kiteregetek és utána pelust kap és indulunk cicusért, hozta ki nekem a pelust a teraszra, hogy haladjunk már. Rohant a kocsihoz, hogy minél hamarabb lássa Borsócskát.
Mióta itthon cicus, körülötte van, hoz be neki fagyit, vizet. Lesi minden mozdulatát.
Grétikém meg fáradt, ráadásul a karját is megütötte és fájlalja, most vizes borogatás van rajta.
De szuperül érezte magát, várja a holnap reggelt, hogy újra menjen és vannak új barátai is :)
Ez a bejegyzés most nem a gyerekekről szól, hanem az apjukról, Z-ről.
Beteg.
No nem nagyon de Ő meg van róla győződve, hogy igen.
Szerda este hányt és rosszul volt, majd rázta a hideg. Megmérte a hőjét, 36,9 !! és erre közölte, hogy ez már magas. Legalábbis szerinte. Elviselhetetlenül nyűgös, nem lehet hozzá szólni. Mindenért morog és persze "haldoklik".
Elhiszem, hogy rosszul van, hogy gyenge, hogy fájnak a végtagjai. Tudom milyen érzés, hisz egész kedden én is ennek a fránya vírusnak a társaságában voltam. Valószínű tőlem kapta el. Én is gyenge voltam csak épp nekem hasmenésem volt és nem hányingerem. Na meg pluszban társult hozzá egy nagyon kellemetlen lábfájdalom, sok-sok apró tűvel szurkálták folyamatosan a lábaim. Legalábbis úgy éreztem/érzem. Én is nyűglődtem, de mellette voltam bevásárolni a két gyerekkel, főztem, vasaltam. Csináltam amit kellett. Oké, délután aludtam a gyerekekkel és amikor csak lehetett pihentem, de nem feküdtem egész nap és nyűglődtem elviselhetetlenül.
Miért van az, hogy ha egy nő beteg akkor Ő mellette éli tovább az éltét és csinál mindent amit szokott, esetleg lassabban, de megcsinálja, de ha egy férfi beteg akkor az haldoklik a legegyszerűbb kis betegség tünetei miatt is, és persze elvárja a teljes körbeugrálást, kiszolgálást?!
Ez nagyon érthetetlen számomra :/
Z kapott 1 hét szabit, összepakoltunk és lementünk Lakitelek-Tőserdőre.
Négyesben.
Eleinte döcögősen indult. A kis családomnak elég fura elképzelése volt a nyaralásról. Anyu (azaz én) reggelit készít, ebédet főz, mosogat, elpakol. Ha bármit kérnek ugrik, ellenben Ők (Gréti, Gergő, Z) csak és kizárólag pihennek, strandolnak, lazítanak. Nekem ez a felállás nem igazán tetszett de szerencsére sikerült megértetnem velük.
Majd minden nap voltunk strandon. Vagy ott helyben vagy átmentünk Cserkeszőlőre. Utóbbin nagyon jó a strand :) Az élménymedence mind a két picurnak nagyon tetszett. Csinike egyre ügyesebben úszik. A kedvence a hullámfürdő volt és az ugrálás. Mert Ő bizony ugrált az apjával a 2,6 méteres vízbe. Könnyedén, boldogan és büszkén. Na meg nagyon-nagyon ügyesen. Nem sok 5 éves picurt lehetett látni ott ugrálni :) Volt egy tanmedence is, ott boldogan úszkáltak. Volt hogy, esőben fürödtünk, no nem szakadó esőben csak olyan áztatósban :) Mindkét gyerek élte a vizet. Ugráltak, pancsoltak, élvezték minden percét a strandolásoknak. Minipasi oly nagyon, hogy aludni sem akart, aztán egy egyszerű fagyievészetbe belealudt vagyis inkább beleájult :) Tőserdőn ismerték a gyerekeket mint a rossz pénzt :) Mindenki tudta, hogy Grétikét borsónak hívja Gergő. Hogy minipasink imád ugrálni, imád labda lenni (egymáshoz/nak dobáltuk a vízben). Ha már meglátták a két kis szöszi fejet már mosolyogtak :)
Voltunk Kecskeméten is. Sétáltunk, megnéztük a Cifra palotát. fagyiztunk, rohangáltak a gyerekek. Gondolkoztunk, hogy cicus és Z beülnek moziba, megnézni a Jégkorszak 4-et, de elvetettük az ötletet. 1,5 órát kellett volna végigülnie és az még nehezen menne, legalábbis szerintünk....
Voltunk bent a faluban és jó volt látni,hogy mennyire mások az emberek. Nem tudták kik vagyunk de köszöntek, mosolyogtak, segítőkészek voltak. Szép, tiszta volt a falu és volt bent egy szép fa játszótér. Kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt játék. Sok, árnyékot adó fa. Igazán szép volt és be kell valljam irigy is voltam/vagyok, hisz egy kicsi faluban olyan szuper játszótér van, míg itt Lakihegyen (ahol jóval többen laknak) semmi sincs, még csak egy focipálya sem!!!! Az önkormányzat szerint erre nem kell költeni, az itteni gyerekeknek nincs rá szüksége.
Szombaton tereprendezés volt, a nyaraló udvarán volt egy hatalmas törmelék domb. Gábor (Z testvére) szerint azt 1 nap alatt el lehet onnan tüntetni. Hát mi azt erősen vitattuk Z-vel így kerestünk a faluban egy bobcattel rendelkező embert aki segítene megcsinálni. 1 óra ásás után Gábor belátta, hogy nekünk van igazunk és jöhetett az emberke a bobcattel. Hipp-hopp megcsinálta az udvart. Ami kézzel 2 hetes munka lett volna, géppel 5 óra alatt meg lett csinálva. Igaz pénzbe került, de az se lett volna kevés ha minden hétvégén leautózunk míg el nem tűnik a törmelék kupac.
Vasárnap reggel jöttünk haza. A mosógép megállás nélkül ment a minik meg pihentek és pihentek :) Pasika az asztalra mászás közben aludt el :) Csinike pedig hisztizett egykört, majd miután mondtam neki, ha alszik utána lesz fagyi akkor befordult az oldalára és már aludt is :)
Jó volt, szép volt, ennyi volt :)
Jövőre vár ránk Erdély!!!
Mint minden évben idén is hazamentünk anyuékhoz 1 hétre. (Érdekes, hogy már 6 éve elköltöztem Orosházáról de nekem még mindig az a "haza". Ha ott vagyok, akkor otthon vagyok. Azt hiszem ez sosem fog megváltozni.)
Rengeteget készültem rá. Rengeteg ruha, a gyógyszeres, játékok......
Igyekeztem mindenre odafigyelni, elég jól sikerült összehozni :)
Anyuéknál szuper volt, nagyon jól érezte magát minipasi és csinike is. Ráadásul pont jól lett időzítve a hazaút, mert édesapám hosszú váltós volt, így több időt tudtunk vele is tölteni :)
Voltunk Mezőhegyesen, a templom kertben sétáltunk egy nagyot, kerestünk játszóteret de sajnos mind felújítás alatt volt. Megnéztük a lovardát, rengeteg szebbnél szebb ló van ott. Ráadásul valamilyen ünnepségre készültek és hatalmas volt ott a nyüzsgés. De simogattunk pacikat, Grétike és Vivike még etetett is egyet a kezükből :)
Voltunk medencézni Brigiéknél, voltunk piacozni anyukámmal. Grétike meg is állapította, hogy mennyire más a piac vidéken, mint Pesten. Nem néztek rá csúnyán amikor érdeklődve nézett az árúra, megmutatták neki miből, hány féle van :) Egyszerűen csak kedvesek, mosolygósak voltak az emberek. Ez Pesten nagyon-nagyon hiányzik. Ott csak üres tekintetű, mosolygó emberekkel lehet találkozni. Tisztelet a kivételnek, mert azért vannak szerencsére :)
Benéztünk a volt munkahelyemre, rengeteget változott mióta nem jártam arra, de legalább megbizonyosodtam róla, hogy nem csak én öregszem :)
Néztünk kacsákat és láttunk ott pár hónapos foxi kutyust :)
Hihetetlen gyorsan eltelt a hét. Igaz minipasim párszor felvette a hátizsákját és határozottan mondta: "haza, kocsiba ül és haza" de azért maradtunk és jól éreztük magunkat.
Brigus csinált egy cicatortát a miniknek, mert olyan nagyon nyúzták Foltit. Szegény cicus, tuti örül, hogy Gergőke eljött onnan, Grétikét megszerette, hagyta, hogy simogassa, kézbe vegye Őt. Sőt még Folti is megsimogatta csinikét :) Na de Gergő..... Ő még nem igazán tud bánni az állatokkal, és akkor nagyon finoman fogalmaztam :)
Hazafelé Lakitelek-Tőserdő felé jöttünk. Ott találkoztunk Z-vel. Strandoltunk is majd vasárnap jöttünk haza.
Jó volt otthon lenni, jó volt újra gyereknek lenni :)
"Adaptív pedagógia...egy ÉLET van a kezedben!
Ha bírálod: azt tanulja, vessen meg másokat.
Ellenséges vagy: azt tanulja, verje meg a másikat.
Nevetségessé teszed: azt tanulja, húzódjon magába.
Megszégyeníted: azt tanulja: bűnös.
DE
Ha megérted: azt tanulja, legyen türelmes.
Bátorítod: azt tanulja, legyen magabiztos.
Dicséred: azt tanulja, értékeljen másokat.
Tisztességes vagy: azt tanulja, legyen igazságos.
Biztonságot adsz: azt tanulja: higgyen másokban.
Megerősíted: azt tanulja, szeresse önmagát.
Ha elfogadod, és barátsággal közelítesz felé:
Megtanulja: szeretetet talál a világban."
Ismerkedős szöveg a kisfiam szájából.
És bejön neki, naná, hogy barna hajú lányoknál próbálkozik és naná, hogy senki se bírja ki mosoly és szavak nélkül :)
Talált már magának úszópartnert, kapott kölcsön játékokat és milliónyi boldog mosolyt és csillogó szemeket.
Mi lesz később..... Bele se merek gondolni :)
Jaj nektek barna hajú szép lányok :)
Már 2!
Bizony, az én drága minipasim már 2 éves :)
Minden tetszett neki, a tortára mondta, hogy sihuhu torta. a tűzijátékot csillogó szemmel nézte, a gyertyát ügyesen elfújta, még újra is kellett gyújtani mert annyira tetszett neki, hogy újra el akarta fújni :)
Elröpült nagyon ez az év is. Rengeteget tanult, fejlődött Gergőke.
Minden nap elő van véve a bili és ügyesen pisil is bele. Egyre több mindent mond, mondatokat alkot. Verset mond velem, a zsipp-zsuppot már egyedül elmondja. Szeret biciklizni, imádja Ő is a fürdőzést :) Szokott visszabeszélni és hisztizni is :)
Igazi kétéves, imádnivaló minipasi:)
