Minicsinike ma reggel táborba ment.
No nem bent alvós tábor, hanem csak napközis. Mintha oviba járna, reggel visszük, 4 után pedig elhozzuk. Reggel kicsit elaludtunk, így kapkodva készülődtünk és indultunk el. Kicsit messze van a tábor de azért nem vészes. Minilány percek alatt feltalálta ott magát. Köszönt Edina néninek, Móni néninek, lepakolt majd ment felfedezni a területet. Én még rendeztem az anyagikat, kitöltöttem a papírokat, megbeszéltük amit meg kellett majd eljöttünk Z-vel és minipasival. Csinci épp köszönt nekünk és játszott tovább :).
Torokszorító érzés volt ott hagyni, Olyan kicsi és mégis olyan nagy. Már táborba megy....
Gergőke (is) nagyon megszenvedte a hiányát. Folyton az Ő Borsócskáját kereste, kért menjünk érte, hozzuk haza. Nem is igen evett, nem aludt. Csak várta, hogy teljen az idő. Nagyon nehéz volt figyelem elterelni, pedig rohangálós délelőttünk volt ám. Mikor mondtam neki du, hogy kiteregetek és utána pelust kap és indulunk cicusért, hozta ki nekem a pelust a teraszra, hogy haladjunk már. Rohant a kocsihoz, hogy minél hamarabb lássa Borsócskát.
Mióta itthon cicus, körülötte van, hoz be neki fagyit, vizet. Lesi minden mozdulatát.
Grétikém meg fáradt, ráadásul a karját is megütötte és fájlalja, most vizes borogatás van rajta.
De szuperül érezte magát, várja a holnap reggelt, hogy újra menjen és vannak új barátai is :)
