Ma este olyat csináltunk amit még eddig nem.
Elmentünk biciklizni, családilag!
Igen, Csinike, Z, Minipasi és Én.
Z vett magának egy bicajt, irigy volt, hogy Csinikével jártunk.
Hát most már tudunk négyesben is menni.
Ma volt a főpróba, vasárnap pedig családilag letekerünk a Duna-partra.
Kíváncsi vagyok meddig tart a lelkesedése.
Július 31.-én voltunk Gergőkével státusz vizsgálaton a védőnőnél.
Minipasinkkal minden oké :) mondjuk ezt eddig is tudtuk.
Sokkal nagyobb mint a korosztálya. 100 cm, a 4 éves kisfiúk ilyen magasak
Súlya kevesebb mint ami a magasságához kellene. Ennek ellenére mégis a családból többen mondják rá, hogy vaskos. Kilátszanak a bordái.
A szeme jó, ügyesen egyensúlyoz és pillanat alatt szétpakolt Áginál a rendelőben :)
Ha már ott voltunk akkor csinikének is megcsináltuk a státuszt, hisz már csak 5 hét van a 6. szülinapig.
Ő is magasabb a 120 centijével mint az átlag 6 éves.
Súlya kisebb, mint ami a magasságához kell. 1 kilóval kellene többet mutatnia a mérlegnek.
A szeme jó.
Ági által végzett hallásvizsgálat eredménye jó :)
Csinikével is minden rendben van, pont olyan ügyes és okos amilyennek lennie kell.
Gergőkém aludt édesen, összegömbölyödve.
Majd 2 órát.
Ébredezett, odamentem, rámosolyogtam.
Rám nézett, boldogan felnevetett majd azt mondta "szeretlek anya"
Hát az ilyenek miatt jó anyának lenni!
Imádom Őt, Őket :)
Igazi nyár van. Túl vagyunk a műtéten, mozgalmas napok voltak azóta :)
Voltunk hosszú hétvégén Tőserdőn. Nagyon jókor mentünk. Széna vagy Szalma fesztivál volt. Sok-sok program, kézműveskedés, koncert, lovaglás és strand várt ránk :) Mindkét csemete nagyon kimerült, elfáradt azon a hétvégén de semmit se akartak kihagyni. Mentek, mentek és mentek..... Volt, hogy Gergőke egy előadás alatt aludt el a karjaimban, de előtte 2 perccel még a mászóka tetejéről csúszott le "tűzoltó vagyok anyuci" felkiáltással. Grétike egész jól bírta az éjszakákat is. Igaz volt, hogy alvás előtt kért mesét, mire megkerestem már édesen horkolt :)
Kedden reggele véget ért a hosszú hétvégénk. Míg Z visszatért a házhoz és munkához mi hárman elmentünk édesanyámékhoz pár napra :) Ráadásul édesapámnak sikerült szabit kivennie, így végre több időt tudtunk együtt tölteni.
Nagyon jó volt otthon (örökre az marad nekem az OTTHON) Grétike és Vivike jókat játszottak. Anyuéktól kaptak a gyerekek medencét, azt még ott az udvaron felállítottuk és feltöltöttük, hagy tudjanak fürdeni, frissülni a nagy melegben. Sátrat is állítottunk mellé, hagy örüljenek :) Voltunk kirándulni Szabadkígyóson, a "kis" keresztfiam is velünk jött, na meg Vivike is :) Gyönyörű a kastély kertje, nagyon jó volt ott sétálni a hatalmas fák alatt. Eddig azt hittem, hogy Mezőhegyesen van a legnagyobb platánfa ami már akkor 100 éves amikor az Én drága nagymamám kicsi volt, de tévedtem. Hatalmas volt ott a fa öten se tudtuk átfogni a törzsét :) Egy magas ágára felpakoltuk a gyerekeket (2 méter magasra kerültek hirtelen) és onnan vigyorogtak, virgonckodtak lefelé :) Láttunk rengeteg aranyhalat, sétáltunk át hídon és benéztünk a kastélyba is. Maga az épület nem nagy szám, jelenleg felújítják, folyamatosan pályázatokat írnak, hogy legyen pénz a helyrehozatalára. Évekig iskolaként üzemelt és sajnos kellően le is lett lakva emiatt. Na de a torony! Az már fel van újítva és megmásztuk mind a 162 lépcsőfokot (minipasim is ám) és megnéztük a kilátást. Lélegzetelállító. Csodaszép és gondozott a kert, a faluban lévő házak teteje. Nagyon megérte felmenni. Én még a harangot is meghúztam, kissé előrehozva azzal a delet :)
Találkoztam az Én drága Jutka barátnőmmel is, oly ritkán tudunk összefutni de olyan jókat tudunk akkor beszélgetni, mintha nem is hónapok telnének el egy-egy randi közben. Grétikém nagyon jót játszott Reginával, a kisebbik lányával a barátnőmnek. Egy korosztály na :)Ha közel laknánk egymáshoz biztos nagyon jó barátnők lennének.
Voltunk Csorváson is, babanézőben. Barátainknak még a tavasszal megszületett a 4. gyermeke és most végre oda is eljutottunk. Az a pici egy mosolygyár :) Annyi édes mosolyt, vigyort kaptam, hogy azt összeszámolni nem lehet. A minik feltalálták magukat, hatalmas rendetlenséget csináltak, na de az összes játékot ki kellett próbálniuk :)
Sütöttünk szalonnát is, mindkét kicsi boldogan ette :) Segítettek volna a sütésben is de elég kockázatosnak iíéltük, így lebeszéltük Őket róla.
Voltunk Z szüleinél is, megnézték a tyúkokat, malacokat. Kimentek a kertbe. Gréti olyan éretlen paradicsomot szedett le ami 3 nap alatt se ért be később a napon :)
Csináltunk tortát, mert anyósomnak szülinapja volt a hétvégén és az volt az egyik ajándékunk.
Voltunk az új főtéren amit nemrég adtak át. Szép zöld és teli van vízköpővel amik sajnos pont nem mentek de a füvet akkor kezdték el locsolni :) Mind a két gyerek csuromvizes lett ahogy ott rohangáltak a locsoló rendszer körül :)
Grétike legnagyobb örömére eltelt a műtét után 3 hét és fel lett oldva végre a dinnyeevési tilalom. Csak úgy falta :) Azt sem várta meg, hogy meg hűljön. Melegen kellett neki az első pár falat.
Péntek estére Gergőke belázasodott :(
Reggel összepakoltunk és elindultunk Tőserdőre, ott találkoztunk Z-vel na meg ott volt tartva anyósom születésnapja.
A gyerekek boldogan ugrottak Z nyakába :) örültek, hogy újra találkoznak. Hamarosan megjöttek Merséék és indult a nagy játék, bújócskáztak, bunkert építettünk, mesét néztek, szaladgáltak. Délután mi Gabival és apósommal lementünk a strandra, Mersikét sajnos nem engedték le. De a minik így is nagyot hancúroztak, Gergőke pedig elaludt a karjaimban a vízben, szorosan átölelt és a vállamra hajtotta a fejét :)
Vacsi után még elmentünk fagyizni majd fürdés és alvás reggelig. Vasárnap még strandoltunk egy nagyot majd ebéd után összepakoltunk és 10 nap után visszajöttünk a házhoz.
Itt Gergőke szembesült azzal amit apája telefonon mondott neki, a "cápái" akiket oly nagyon szeretett nézni elpusztultak :( De szerencsére meg lehetett neki magyarázni a dolgot, együtt kitakarítottuk az akváriumot és Z vett bele 2 új halacskát. Uszi és Szemes nevet kapták és csodaaranyosak és rengeteget esznek és minden nap ott ül előttük Gergőke és csodálja Őket :)
A héten már jobb volt.
Orvosi engedéllyel biciklizhetünk :) Megyünk is minden nap tekerni, ráadásul most már Gergőke is csatlakozik hozzánk a tricikliével :) Akkor én csak sétálok mellettük.
Engedélyt kapott a kint létre is, azóta délelőtt és délután is kint van játszani, hintázni.
Segít nekem barackot szedni, sőt mosni és magozni is :) (ennek az ára: ma gofrit kell sütnünk :) )
Este megint megyünk kontrollra a doktor bácsihoz. Utána reményeink szerint minden tilalom fel lesz oldva és végre élvezheti a nyarat, a szünetet.
Az azért meglepő volt, hogy pár nap bezártság mit hozott ki belőle, állandóan csak és kizárólag csak a tévét nézte volna. Hisztizett, veszekedett miatta. Erősen le kellett szabályozni, hogy ezen tudjunk változtatni. Most már újra a régi, játszunk, kint vagyunk :)
pontosan ekkor kelt ma reggel minipasi.
De nem kókadozott ám jobbra-balra, de nem ám!
Ugrál, pörög, játszik azóta is.
Hogy mi miatt ébredt nem tudom, én miatta keltem azt tudom, pedig tudtam volna aludni még.
Kíváncsi leszek a mai napra, mennyire lesz nyűgös pár óra múlva.....
Ráadásul ma este visszük csinikét kontrollra.
Még javában tart a műtét utáni szobafogság.
Hát mit mondjak, 2,5 éve márciusban mikor kint hideg volt sokkal, de sokkal könnyebb volt elviselni a két gyerekkel a bezártságot.
Most szenvedés van és unatkozás. Pedig próbálkozom ám. Kísérletezünk csinivel, társasozunk minipasit is bevonva, olvasok nekik, feladat lapozunk.........
De hiába találok Én ki bármilyen jó kis dolgot, kint száz ágra süt a nap, igazi strandidő van, itt a nagybetűs NYÁR és Mi nem mehetünk sehová. Tudom, csak 2 hét, tudja ezt csinike is és Gergőke is, mégis csigalassúsággal telnek a percek, órák, napok. Állandóan vitatkoznak, marakodnak. Gergőm csábítaná ki játszani Grétikét, de Ő hősiesen mondja, hogy nem mehet, mert nem engedi a doktor bácsi.
Be is betartjuk, nem fogunk menni sehová, nem kockáztatunk egy esetleges fertőzést vagy épp sebfelszakadást. Most az a cél, hogy Grétike jól halljon, ha ennek ez az ára akkor ezt csináljuk végig, együtt :) Közben reménykedünk, hogy tisztul az arcüreg és nem lesz szükség ősszel az endoszkópos műtétre.
Tegnap apanap volt Gergőkének.
Már napok óta mondogattam neki, hogy pénteken egész nap kettesben lesznek Én pedig csinivel leszek a kórházban.
Mikor jöttek el kicsit zokon vette, sírt utánam, hozzám akart bújni, de egy idő után lenyugodott majd el is aludt a kocsiban.
Ébredés után megbeszélték Z-vel, hogy mik a lehetséges programok és Gergőke a tropicariumot választotta. Mentek cápát nézni :) Mostanában ez a sláger nála, a halacskák a minden.
több mint 2 órát voltak bent és Ő lelkesen mindent megnézett.
Délután jöttek be a kórházba. Hoztak nekem reggeli-ebéd-vacsora gyrost rizs nélkül. A kórházban is jól érezte magát Gergő, játszott, rohangált. Mikor Z mondta, hogy indulá akkor elköszönt tőle és mondta, hogy szia apa, mehetsz. Persze Ő is ment. Kicsit sírt, hogy Én maradtam de megnyugodott.
Itthon ügyesen aludt, csak hajnalban ment át apájához. Aztán már hipp-hopp eltelt az idő és indultak értünk.
Most igyekszik ott lenni minipasi ahol én vagyok. Szemmel tart :) Hívta Z, hogy menjenek együtt vásárolni, de közölte, hogy megy vásárolni de csak velem :)
Tegnap volt július 5.-e, a műtét napja.
Reggel korán keltünk, gyorsan összeszedtük magunkat és már indultunk is a kórházba. Időben érkeztünk, megkaptuk a szükséges papírokat és le kellett menni bejelentkezni az osztályra. Még mielőtt elfoglalhatta csinike a szobát volt egy hallásvizsgálat. Az eredmény biztató :) Ahol eddig síkság volt most egy kis domb van. 1avult egy keveset a hallása Grétikének.
Megkaptuk a szobát, itt Én is kaptam rendes ágyat, nem úgy mint a Heim Pálban. Kipakoltunk, majd megmérték csinike vérnyomását és adtak neki egy kis lazító gyógyszert. Mosolygott és szédelgett tőle rendesen :) Időközben elmentek apáék és csak mi maradtunk. A nővérkék és az orvos azt mondták, 9-kor kezdődnek a műtétek és a kiírás szerint Grétikével kezdenek.
És igen!
8:58-kor bejött a szobába a műtős fiú, átraktam az én szépségem a hordágyra és már tolta is a műtő felé. Velük mentem, Grétike mosolyogva ment be a műtőbe :) még előző este mondta, hogy nagyon-nagyon várja mert akkor újra hallani fog rendesen, mint régen. Mielőtt eltűntek az ajtó mögött körbepusziltam, megsimogattam, mondtam neki, hogy ott kint fogom várni Őt az ajtónál.
27 hosszú perc volt a műtét. Minden ajtónyitásra, apró zajra azt hittem, hogy Őt hozzák ki, de nem.... Lassan teltek a percek de végre kinyílt az ajtó és hozták a kis drágám :)
Együtt mentünk vissza a szobába. Ott átrakták az ágyára, odaadták nekem a kis kártyát, amit az altató orvostól kapott majd már vitték is a műtőbe a kis szobatársát.
Csinike nagyon rosszul ébredt, sírt kiabált. Fájt a torka ahol a tubus volt, a kanült ki akarta venni a kezéből mert zavarta, minden rossz volt bármit csináltunk. Felvettem, ringattam, énekeltem neki. Lassan ugyan de lenyugodott, kapcsoltam neki mesét a laptopon és azt nézte félig kábultan. Ivott volna, de nem lehetett, húztam az időt, próbáltam elterelni a figyelmét. A nővérkék nagyon kedvesek voltak, figyeltek rá, igyekeztek a kedvébe járni. Déltől már ihatott végre Gréti, kapott is teát, mégiscsak finomabb mint az ásványvíz. Viszont ekkor már nagyon éhes volt, mivel jól érezte magát és minden rendben volt vele, a nővérkék meggyőzték az orvost, hogy 4 óra helyett már 3-kor ehessen. Meg is kent neki a nővérke egy szelet kenyeret vajjal. Jóízűen el is rágcsálta Gréti.
Később eszébe jutott, hogy vittem be neki pudingot és kérte. Én pedig vittem volna be neki ha lett volna mit. A közös hűtőből, a névvel, szobaszámmal ellátott pudingot és tejberizst valaki kivette és megette! Mindezt úgy, hogy a szobaszámból tudni lehetett, a gyerekszoba egyik lakójáé a finomság. Gréti majdnem sírt én meg nagyon mérges voltam. Szerencsére nyitva volt a büfé, úgyhogy gyorsan lementem és vettem neki habos pudingot.
A nővérkék bocsánatot kértek, mintha Ők tehetnének arról, hogy az egyik beteg olyan gerinctelen, hogy megeszi a kisgyerek elől az ételt. Amúgy végtelenül kedvesek és figyelmesek voltak a kórházban az orvosok és a nővérek egyaránt. Odafigyeltek de nem voltak idegesítőek. Ha kellett rögtön ott voltak és mindig mosolyogva! Pedig rengeteg munkájuk volt de mégis............. Jó volt mosolygós, biztató arcokat látni a sok beteg ember között.
Délután bejöttek apáék, csinike nagyon örült nekik :) de hamar elfáradt, mesét akart nézni és a géppel játszani. Este az ágyat összetoltuk és 9-kor már aludt a kis drágám. Nagyon mélyen egészen fél 7-ig, utána még szundizott majd játszott egy keveset, mesét olvastam. Nyűglődött, semmi sem volt jó, éhes volt de a reggelit nem hozták és még csak le se tudtam menni, hogy vegyek valamit, mert zárva volt a büfé. Ismét a nővérkék segítettek, kapott kenyeret és hozzá egy kis húskrémet, majd a szobatársunk lement az időközben kinyitott büfébe és hozott a gyerekeknek reggelit. A kórházi csak 1/2 9 után lett kiosztva....
Közben volt vizit, kivették a kanült a kézfejéből majd nem sokkal később behívták a vizsgálóba és a kezünkbe kaptuk a zárójelentést :) Még nem volt 9 óra!
Éljen, jöhetünk haza!
Telefon apáéknak, Ők pedig mondták, hogy indulhatunk lefelé, perceken belül itt vannak.
Az udvaron találkoztunk velük. Csinike rohant az apjához és a nyakába ugrott, Gergőke meg rohant hozzám és az Én nyakamba ugrott :)
Túl vagyunk a műtéten. Csinike igazi kis hős volt, nagyon ügyesen viselkedett. Csütörtökön kontroll, addig is szobafogság és pihi és pihi. Puha, nem túl fűszeres ételek. Fagyi engedélyezett :) Mert naná, hogy meg kellett kérdezni :)
Most alszik a drága, piheni a kórházat, az izgalmakat. Na meg várja az estét, mert azt beszéltük Z-vel, hogy sütünk egy kis szalonnát, mert jó idő van és miért is ne :)
Igen, pontosan 15 km-t tekert le az Én drága kis virágszálam velem kedden délután.
Betekertünk a Csepeli plázához fagyizni majd szépen hazajöttünk.
2,5 órás út volt. Kellett közben kicsit pihenni, na meg a fagyizás alatt is pihent a drága de nagyon ügyes volt és nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá!!!
Minipasink mögöttem "utazott" míg befelé mentünk aludt, akkor ébredt fel mikor a hév mellé értünk. A fagyit boldogan elfogadta, kicsit rohangált majd lelkesített minket visszafelé :)
Jó kis túra volt.
Csinike nagyon elfáradt a végére, de reggel már ébredés után rögtön kérdezte, hogy megyünk-e biciklizni.
Naná, hogy mentünk :) Igaz, nem olyan hosszú távra de 5 km azért megvolt szerdán is. Ahogy meglesz ma is.
Holnap már nem, akkor lesz a műtét. Utána pár nap lábadozás mielőtt újra bicajra szállunk.
