Tegnap volt július 5.-e, a műtét napja.
Reggel korán keltünk, gyorsan összeszedtük magunkat és már indultunk is a kórházba. Időben érkeztünk, megkaptuk a szükséges papírokat és le kellett menni bejelentkezni az osztályra. Még mielőtt elfoglalhatta csinike a szobát volt egy hallásvizsgálat. Az eredmény biztató :) Ahol eddig síkság volt most egy kis domb van. 1avult egy keveset a hallása Grétikének.
Megkaptuk a szobát, itt Én is kaptam rendes ágyat, nem úgy mint a Heim Pálban. Kipakoltunk, majd megmérték csinike vérnyomását és adtak neki egy kis lazító gyógyszert. Mosolygott és szédelgett tőle rendesen :) Időközben elmentek apáék és csak mi maradtunk. A nővérkék és az orvos azt mondták, 9-kor kezdődnek a műtétek és a kiírás szerint Grétikével kezdenek.
És igen!
8:58-kor bejött a szobába a műtős fiú, átraktam az én szépségem a hordágyra és már tolta is a műtő felé. Velük mentem, Grétike mosolyogva ment be a műtőbe :) még előző este mondta, hogy nagyon-nagyon várja mert akkor újra hallani fog rendesen, mint régen. Mielőtt eltűntek az ajtó mögött körbepusziltam, megsimogattam, mondtam neki, hogy ott kint fogom várni Őt az ajtónál.
27 hosszú perc volt a műtét. Minden ajtónyitásra, apró zajra azt hittem, hogy Őt hozzák ki, de nem.... Lassan teltek a percek de végre kinyílt az ajtó és hozták a kis drágám :)
Együtt mentünk vissza a szobába. Ott átrakták az ágyára, odaadták nekem a kis kártyát, amit az altató orvostól kapott majd már vitték is a műtőbe a kis szobatársát.
Csinike nagyon rosszul ébredt, sírt kiabált. Fájt a torka ahol a tubus volt, a kanült ki akarta venni a kezéből mert zavarta, minden rossz volt bármit csináltunk. Felvettem, ringattam, énekeltem neki. Lassan ugyan de lenyugodott, kapcsoltam neki mesét a laptopon és azt nézte félig kábultan. Ivott volna, de nem lehetett, húztam az időt, próbáltam elterelni a figyelmét. A nővérkék nagyon kedvesek voltak, figyeltek rá, igyekeztek a kedvébe járni. Déltől már ihatott végre Gréti, kapott is teát, mégiscsak finomabb mint az ásványvíz. Viszont ekkor már nagyon éhes volt, mivel jól érezte magát és minden rendben volt vele, a nővérkék meggyőzték az orvost, hogy 4 óra helyett már 3-kor ehessen. Meg is kent neki a nővérke egy szelet kenyeret vajjal. Jóízűen el is rágcsálta Gréti.
Később eszébe jutott, hogy vittem be neki pudingot és kérte. Én pedig vittem volna be neki ha lett volna mit. A közös hűtőből, a névvel, szobaszámmal ellátott pudingot és tejberizst valaki kivette és megette! Mindezt úgy, hogy a szobaszámból tudni lehetett, a gyerekszoba egyik lakójáé a finomság. Gréti majdnem sírt én meg nagyon mérges voltam. Szerencsére nyitva volt a büfé, úgyhogy gyorsan lementem és vettem neki habos pudingot.
A nővérkék bocsánatot kértek, mintha Ők tehetnének arról, hogy az egyik beteg olyan gerinctelen, hogy megeszi a kisgyerek elől az ételt. Amúgy végtelenül kedvesek és figyelmesek voltak a kórházban az orvosok és a nővérek egyaránt. Odafigyeltek de nem voltak idegesítőek. Ha kellett rögtön ott voltak és mindig mosolyogva! Pedig rengeteg munkájuk volt de mégis............. Jó volt mosolygós, biztató arcokat látni a sok beteg ember között.
Délután bejöttek apáék, csinike nagyon örült nekik :) de hamar elfáradt, mesét akart nézni és a géppel játszani. Este az ágyat összetoltuk és 9-kor már aludt a kis drágám. Nagyon mélyen egészen fél 7-ig, utána még szundizott majd játszott egy keveset, mesét olvastam. Nyűglődött, semmi sem volt jó, éhes volt de a reggelit nem hozták és még csak le se tudtam menni, hogy vegyek valamit, mert zárva volt a büfé. Ismét a nővérkék segítettek, kapott kenyeret és hozzá egy kis húskrémet, majd a szobatársunk lement az időközben kinyitott büfébe és hozott a gyerekeknek reggelit. A kórházi csak 1/2 9 után lett kiosztva....
Közben volt vizit, kivették a kanült a kézfejéből majd nem sokkal később behívták a vizsgálóba és a kezünkbe kaptuk a zárójelentést :) Még nem volt 9 óra!
Éljen, jöhetünk haza!
Telefon apáéknak, Ők pedig mondták, hogy indulhatunk lefelé, perceken belül itt vannak.
Az udvaron találkoztunk velük. Csinike rohant az apjához és a nyakába ugrott, Gergőke meg rohant hozzám és az Én nyakamba ugrott :)
Túl vagyunk a műtéten. Csinike igazi kis hős volt, nagyon ügyesen viselkedett. Csütörtökön kontroll, addig is szobafogság és pihi és pihi. Puha, nem túl fűszeres ételek. Fagyi engedélyezett :) Mert naná, hogy meg kellett kérdezni :)
Most alszik a drága, piheni a kórházat, az izgalmakat. Na meg várja az estét, mert azt beszéltük Z-vel, hogy sütünk egy kis szalonnát, mert jó idő van és miért is ne :)
