Gréti & Gergi

A mai napon nem csak Gergőnél voltam. Gréti osztályába is jelenésem volt. Méghozzá én tartottam a 4. órájukat Barbi nénivel együtt.

Bizony :).

A pedagógus napra készülünk és a gyerekek által készített ajándékot csináltuk meg. Vagyis csinálták meg a drágák, mi meg segítettünk ha kellett. Erika néni nem ellenkezett, boldogan átadta nekünk az osztályt arra az 1 órára, a srácok is örültek a változatosságnak. Még jól is viselkedtek és igyekeztek a virágokat is szépre csinálni.

Már lassan minden gyermek nevét tudom és ők is ismernek engem. Öleléseket kapok, mosolyokat, simogatást. Elfogadták, hogy sokszor feltűnök, segítek. Lehet tőlem kérdezni és válaszokat is fognak kapni. Jó köztük lenni.

Elröpült nagyon hamar az az 1 óra, szívesen maradtam volna még velük, de már mentek ebédelni és utána még tanulni.

Na majd legközelebb, mert biztos lesz.

Szeretnék és szeretném :).

Gergő ovijában ősszel és nyáron szoktak vásárokat tartani. A gyerekek és szüleik által készített apróságokat lehet megvenni fabatkáért. Most mi is készültünk, ceruzatartókat készítettem (10 db-ot) a mai napra.  Ma a vásárral együtt volt a nagycsoportosok ballagása is.

A nap szokásosan indult, mindkét gyermeket noszogatni kellett, hogy végre indulhassunk. Meg is lett a noszogatás eredménye. Már majdnem az ovinál voltunk, mikor eszembe jutott: otthon maradt Gergő ünneplője. Az óvónővel beszélve kiderült, már nem érnék vissza időre, valami más megoldás kell. Akkor eszembe jutott, hogy amúgy is vettem volna egy új inget, hisz a jelenlegi ünneplőse utolsó alkalmas. Kinőtte a drága. Irány a bolt, zárva volt. Irány a piac. Ha nem is fehér inget, de nagyon szuper kockásat sikerült vennem, amihez még egy jó kis térdnadrág és egy trikó is tartozik. Gergő meg volt vele elégedve :).

Ügyesen mondta a verset a többiekkel majd a vásáron lelkesen válogatott. Amire külön büszke voltam, sok mindent vett Grétának. Egy virágos képet el sem volt hajlandó engedni, ránézett és közölte, hogy az a Grétié és adjam csak oda érte a fabatkát :).

A vásár után megünnepelték az ovi 35. születésnapját. Naná, hogy tortával, méghozzá olyan tortával amit együtt sütött a csoport. Az egyik szülő jóvoltából még fagyit is kapott a gyereksereg. Nem is volt panasz semmire :).

Ebéd után hoztam el a drágámat, és lelkesen mesélt a napjáról.

Jól érezte magát és örült, hogy ott voltam vele.

Még csak 5 éves lesz 1,5 hónap múlva de már most is a lányokon jár az esze.

Nadinkának azt mondta szereti és meg is puszilta. A kislány pedig visszapuszilta :)

Emmának még nem vallott szerelmet de szándékában van. Szeretne neki puszit adni, de nem a szájára, mert még nem akar csókolózni, hiszen azt a nagyok szokták csinálni.

A kérdésre, hogy melyik lányt szereti jobban a válasz: mind a kettőt szereti és kész.

Szóval, nagy zsivány :D.

Ma délelőtt levelet kaptam az iskolától. A mi kicsi lányunk rajzait nevezte a rajztanára a Csepeli Művészeti szemlén és az egyikkel díjat nyert!

Olvastam és boldogan felnevettem.

Díjat nyert a mi kis drágánk :).

Nagyon büszkék vagyunk rá!

Hétfőn délután fogják neki átadni a művészi szemle megnyitóján.

Én viszem el Őt és a kis osztálytársát, aki különdíjat kapott.

Már nagyon várom :).

Tegnap este a lány elővett pár fényképalbumot. Nézegettük, kérdezgettek. Előkerültek azok a képek amik Gergő születéskor készültek. A lefotózott óra, ahogy lemérték, ahogy bebugyolálva odaadták nekem. Gergő teljesen meghatódott majd sírni kezdett :). Nem tudott mit kezdeni az érzéssel hirtelen.

Tovább nézegettük a fotókat, Korfu, Horvátország, Garadna, Mártély. Sok-sok kép, még több emlék.

A gyerekek is szeretik, boldogan hallgatják amiket mesélünk nekik, csillog a szemük, mintha Ők is ott volnának.

Néha úgy gondolom rengetek fényképünk van, de néha meg pont az ellenkezőjét érzem. Túl kevés. Annyi mindent le lehetne fotózni, majd előhívva betenni egy albumba. De valahogy elmarad, pedig olyan jó nosztalgiázni. Hogy mi volt régen, a barátok, a család.

Csodás dolog egy fotó. Visszarepíti az embert a múltba és könnyes szemmel, boldogan lehet emlékezni általa.

Kedden reggel már volt egy kis hasmenése, de vidám volt és máskor is volt már ilyen, így Z elvitte az oviba. Majd nem sokkal később telefonált. Gergő hányt a kocsiban :(

Újratervezés.

Hazahozta, én közben időpontot kértem a doktornőhöz, majd elvittük Z-t a buszhoz.

Látszott Gergőn, hogy beteg, csak ült mellettem vagy épp az ölemben. Nézte a mesét, sápadt volt, de nem hányt már, úgy tűnt rendben van. Délután megvizsgálta a doktornő és azt mondta, szerinte csütörtökön már mehet az oviba.

Szerdán viszont még hasmenése volt és sokat fájlalta a pocakját. Étvágya nem volt, csak némi sósat evett. Felhívtam a doktornőt és kértem még a hétre igazolást.

Péntekre jött rendbe :) Most már olyan mint "rég" hisztizik, játszik, eszik :).

Kellett neki ez a pár anyanap.

Még múlt héten, február 17.-én volt, Gréta iskolájában.

Január elején a szülői értekezleten említette Erika néni, Gréta hol elakart rá menni, hol nem. Azért kerestem egy verset neki.Ügyesen megtanultuk, igen, mind a ketten :). Nem erőltettem, volt, hogy napok teltek el és nem is mondtuk el a verset. Egyszer csak írt a Tanító néni nekem levelet, hogy akkor mi lesz, szerepel-e a Gréta. Csini pedig azt mondta, igen :).

Nem igazán izgult, én nagyon. Erika néni mondta, hogy ha ráérek elmehetek megnézni a gyerekeket.

Elmentem :).

Ledöbbentem.

46 gyerek készült a szemlére, és csak az 1 és 2. osztályosokat hallgatták meg aznap.

Gréta eléggé az elején volt. Nyugodtan felállt, kiállt a közönség elé, majd tisztán és hangosan és nagyon-nagyon ügyesen elmondta a verset. Én meg csak ültem és hallgattam és nagyon büszke voltam rá! Sajnos nem Ő nyert, de ez várható is volt. Nem volt túl igazságos a két évfolyamot egy kalap alá venni. A részvétel volt a lényeg, az, hogy megtanult egy szép verset, hogy büszke volt magára, hogy büszkék vagyunk rá :).

És akkor a vers, hogy sok-sok év múlva is emlékezzen rá:

K. László Szilvia

A LUSTA KISKAKAS

Egyszer volt egy kiskakas,
piros csőrű, tarajas.
Külsejében éppen olyan,
mint a többi kiskakas.
Mégis furcsa, mégis más volt,
nem olyan, mint társai.
Hajnalkeltő kukurikút
nem tudott ő mondani.

Aggódott az anyukája:
biztos beteg fiacskája.
Dorgálta az apukája:
szégyent hoz rá fiacskája!
Nevetett a Nap, a Hold:
mert a kakas lusta volt.
Délig aludt az ágyában,
nem ébredt fel semmire,
pedig tudta, jó kakasnak
hajnalban kell kelnie.
A Napocska cirógatta,
mégis aludt, mint a bunda.
Anyukája keltegette,
mégis durmolt, mint egy medve.

Egyszer aztán, egy szép napon,
olyasmi történt vele,
amitől a kiskakasnak
megváltozott élete.
Felrepült a szemétdombra,
és ahogy ott kapirgált,
szemétdombnak közepében
ébresztőórát talált.

Megismerte, megszerette
ágya mellé le is tette.
Hogy csörögjön, fel is húzta,
ébresztőre állította.
Örült anyja, örült apja,
nem ismertek a kakasra!
Ettől kezdve fürge volt,
ő keltette a Napot!

Már régóta szerettem volna hordani Gergőt valamilyen küzdősportra, de nagyon tiltakozott ellene. Tulajdonképpen még most is nemet mondott csak én nem engedtem neki.

Hétfőn délután elvittem élete első karate edzésére.

Az oviban még alkudozott, hogy nem akar menni, hogy Ő fáradt, vigyem inkább haza. Nem engedtem, megmondtam neki, hogy megegyeztem az edzővel. Ha nem tetszik neki az első alkalom akkor többet nem kell mennie. Időben ott voltunk. Átöltözött majd elkezdődött. Csinikével mi kint vártunk az előtérben, türelmesen.

Mikor vége lett lelkesen, boldogan jött ki.

-Anyu, ez jó volt, jövök máskor is.

:) :)

Első akadály könnyen ment :), ma is megyünk. Ruhája már összekészítve vár az indulásra. Remélem sikerül önfegyelmet tanulnia az edzéseken. Ráfér :).

155

Pontosan ennyi csillaga van a mi kis csinibabánknak :).

Legalábbis szerinte, én nem számoltam utána de hiszek neki :)

Imádja az iskolát, imád tanulni :)

Olyan nagyon ügyes!

Gréta pénteken megkapta élete első félévi bizonyítványát!

Mikor kijött az iskolából, már alig vártam, hogy a kezembe fogjam, hogy lássam, milyen értékelést kapott Erika nénitől és Szilvi nénintől. Olyan volt, mintha a sajátomra várnék, talán még jobban is izgultam. Az autóban kivettem a táskájából és remegő kezekkel kinyitottam.

A mi kis drága csodalányunk kitünő tanuló, még dicsérő oklevelet is kapott! :).

Néztem a bizonyítványt és boldog voltam, na meg nagyon büszke! A mi kicsi lányunk :). Még ott az autóban fotóztam az oklevelet és elküldtem Z-nek.

Ő is nagyon örült, büszke a kicsi lányára.

Gréti boldogan mesélte, hogy oklevelet csak páran kaptak az osztályból. Teljesen belelkesedett, mert Erika néni mondta, hogy ha továbbra is ilyen ügyes lesz akkor év végén kaphat arany színű oklevelet és egy szép könyvet.

Most az a cél. Már tervezgeti, hogy hol fogja tartani:)