Már régóta szerettem volna hordani Gergőt valamilyen küzdősportra, de nagyon tiltakozott ellene. Tulajdonképpen még most is nemet mondott csak én nem engedtem neki.
Hétfőn délután elvittem élete első karate edzésére.
Az oviban még alkudozott, hogy nem akar menni, hogy Ő fáradt, vigyem inkább haza. Nem engedtem, megmondtam neki, hogy megegyeztem az edzővel. Ha nem tetszik neki az első alkalom akkor többet nem kell mennie. Időben ott voltunk. Átöltözött majd elkezdődött. Csinikével mi kint vártunk az előtérben, türelmesen.
Mikor vége lett lelkesen, boldogan jött ki.
-Anyu, ez jó volt, jövök máskor is.
:) :)
Első akadály könnyen ment :), ma is megyünk. Ruhája már összekészítve vár az indulásra. Remélem sikerül önfegyelmet tanulnia az edzéseken. Ráfér :).
