Gréti & Gergi

Úgy elrepült az idő, pedig sokszor úgy éreztem csak vánszorognak a napok, mikor azt vártuk, hogy túl legyünk azon a bizonyos 10 héten.

Már a 18.-at is betöltöttem. Megvan az AFP eredménye. Doki szerint tökéletes. Megkaptam a beutalót a genetikai uh-ra. Valószínű jövőhét kedden megyünk. Remélem Z. is tud szabit intézni magának és Ő is láthatja végre Pötikénket. Eddig csak fotón gyönyörködhetett benne.

Cicus imádnivalóan viselkedik. Puszilgatja a hasam, ráteszi a fejét óvatosan és mintha beszélgetne Pötivel:)) Ha rosszul vagyok, mondja, hogy vigyázzál ám anyura Pötike. Egyre többet játszik a babáival, eteti, pelenkázza őket:) A kedvenc könyve az Anna és Peti lett. Amit mi csak Gréti és Pöti történeteiként olvasunk fel neki:)

Amit viszont sokan nem akarnak megérteni! Mi nem kisfiút vagy kislányt várunk! Egyszerűen és boldogan: GYERMEKET várunk. Nem fontos, hogy mi lesz. A lényeg, hogy velünk van és egészséges. Semmi más nem számít.

Idegesítenek a: hogy van a kisöcsi? kérdések. Nem kisöcsi. Lehet, hogy kislány. 50% esély van mindkettőre. De ha fiú is lesz akkor sem fogjuk öcsizni. Ha már tudni fogjuk a nemét akkor már a neve is tudható lesz. Addig is Pötike:)))

Más ám. Nem akar kimenni a csinike. Pedig éjszaka esett sok hó. Mehetnénk hóembert építeni, szánkózni. De Ő nem:( Nem igazán értem de nem erőltetem. Lehet fáradt. Éjjel nyűgösen aludt, többször felsírt. Ami a legfurább, álmában attól rettegett, hogy elmegy az apja dolgozni és nem köszön el tőle. Sajnos már volt rá példa és nagyon zokonvette csincike.

Most az esküvői videónkat nézi, már sokadjára, és közben túró rudit eszik.

Imádja ezt a videót. Boldog ha felismer rajta valakit:)

Én viszont minden alkalommal megkapom tőle azt a bókot, hogy: csodaszép vagy anyucikám:))

Bogyimamitól kaptam:)

Kreatív blogger díj, nem igazán érdemlem meg (irul-pirul) nem mondhatni, hogy nagyon sokat tudok mostanság a kreatívkodással foglalkozni.

A díj "kézhezvétele" után el kell árulnom magamról 7 dolgot.

Huh, ez nehéz lesz.

1, ugyanis elég nehezen nyílok meg. Nem vagyok túl közvetlen fajta, de azért vannak barátaim akikhez ragaszkodom:)  Nem szoktam elutasítani az ismerkedéseket, örömmel veszem az új embereket magam körül.

2, a gyermekem az életem. Mióta Grétike megszületett érzem azt, hogy vagyok valaki. Az Ő anyukája. Nagyon-nagyon várom, hogy megszülessen júniusban a testvére:)

3, hiányzik a kreatívkodás. A kézzel készült apróságok, a festegetés. Szívesen hímeznék, csinálnék képkeretet.... Erre még egy darabig nagyon kevés idő jut. Karácsony előtt azért jó érzés volt, csináltam mindenkinek mézeskalács dobozkákat. Kicsit tőltődtem tőle.

4, imádok autót vezetni. Csak van egy párom aki önző módon nem hagy érvényesülni.

5, hiányzik a családom

6, Sosem hittem volna, hogy én leszek ilyen, de igaz. Szeretek sütni, főzni a családomnak. Heti 2-3 alkalommal is van valami finom süti, valami újdonság. Anyumék boldogan válogatnak a receptjeim között:)) A hétvégi kiszemeltem egy meggyes kalács. Az ebéd meg sörben sült tarja:)

7, zajfüggő vagyok. Valaminek mindig szólnia kell körülöttem. Rádió, tévé, cd. Mindegy mi. Mostanában az alapzajt csinikém adja:)) A hajnali ébredéstől az esti lefekvésig:)

Listát sajnos nem tudok írni, hogy kinek adnám tovább. Akiket olvasgatok már szinte mindnyájan megkapták ezt a díjat.

2006.05.13.

Régen volt már. Ma eszembe jutott és megkerestem a videót. Furcsa volt végignézni. Könnyes szemmel néztem, annyi minden történt azóta. Jó és rossz. Voltunk válságban, a válás szélén és voltak szép pillanatok.

Remélem lesznek is.

Ma úszás után mentünk fodrászhoz. Z és cicus be volt jelentve, én csak kisérőnek mentem, hogy lekössem Grétikém és ne rohangáljon hajvágás közben.

Nos segítség nem kellett. A mi kis gyönyörűségünk fantasztikusan jól viselkedett. Úgy ült ott a székben, mint egy igazi nagylány. Türelmesen és érdeklődve nézte, ahogy Reni vágott a hajának a végéből pár centit. Nagyon büszkék voltunk rá mind a ketten:)

Aztán hirtelen ötlettől vezérelve én ültem másodikként a székbe. Hátul vágott belőle egy keveset, meg a töredezést vágta ki. Előkészítette a terepet a növesztésre. Ha megszületik Pöti sokkal egyszerübb lesz számomra a hosszú haj azt hiszem. Aztán majd ha Ő nagyobb lesz és több mindenre jut majd időm, akkor megint lehet majd rövid. Grétikém születése után sokszor megmosni nem volt időm a hajamat, nemhogy megszárítani. Júniustól meg már két kis csöpet lesz itt velem/velünk:))

Végül Z. ült a székbe. Jó lett az Ő haja is. Jó rövid, de neki ez áll jól:) Szerintem.

A végén a fizetésnél kellemes meglepetésben volt részünk. Hármunk hajának levágásáért csak 3000 ft-ot kért Reni. Pesten csak nekem nem vágták le ennyiért, nemhogy még a családomnak is:)

Egy új játék aminek a lényege, hogy ismerjük meg kicsit jobban egymást. A kedvenc filmjeim.

Hirtelen sok eszembe jutott, de aztán szortíroztam. van egy nagyon nagy kedvenc. A Micsoda nő, rengetegszer megnéztem, szinte kivülről tudom a szöveget. Ha hang nélkül nézem is "hallom" hogy miről beszélnek.

A Forest Gump is egy csodálatos film, bármikor meg tudom nézni. Tom Hanks fantasztikusan jól játszotta el azt a szerepet.

A Jó reggelt, Vietnám. Robin Williams csodálatos szinész. Ezen a filmjén sokat nevettem és sírtam.

Hogy a magyar filmek se maradjanak ki:) Az Üvegtiris I-II. Rudolf Péter gyerekkorom óta a kedvenc szinészeim közé tartozik. Nagyon sokat nevettem ezen a két filmen:)) Akárhányszor néztem/nézem meg.

Végül pedig a  Valami Amerika. Az első része nagyon szuper. A második egy kicsit erőltetett de azért még jó:)

Ma mentem volna védőnőhöz de le kellett mondanom. Z elárulta csinikének, hogy ma eljönnek hozzánk Bálóék és Zsozsiék. Na törppicúrt onnantól kezdve le se lehetett lőni. Folyton az ablakot leste,  5 percenként kérdezte, hogy mikor érnek már ide. Hát így besózva nem mentem vele sehová. Csak nyűglődött volna meg végigcipeltette volna magát. Z ugyanis vitte a kocsit a BKV sztrájk miatt.

Na volt ám öröm mikor megérkeztek a kis vendégei:)) Hirtelen 5 kis csöpet zajongott a házban:)) Csodálatos hangzavar volt. Hatalmasat játszottak a gyerekek. Volt veszekedés, kiabálás, ölelés, nevetés, sírás. Nagyon-nagyon jó volt. Mi anyucik egy jót beszélgettünk na meg próbáltuk a játékokat néha el-el pakolgatni, hogy legyen hely a többinek:)) Voltak lent és fent. Egy percet sem unatkoztak. A végén ha za se akartak menni a kis vendégek:))

Cicus extrán kifáradt. Miután elmentek ledőlt a kanapéra és beájult seperc alatt:))

Kíváncsi vagyok mit fog mesélni az apukájának:))

Daninak hívják barátnőm kisfiát. Novemberben született és pár alkalommal már találkoztunk velük azóta.

Cicusom most Dani lázban ég. A rózsaszín babáját elnevezte Dani babának. Altatja, tisztába teszi, cicizteti és büfizteti. Este Ő is bújik hozzánk, úgy alszunk. Néha ringatni is kell mert nyűgös és meg kell vigasztalni. Van, hogy fáj a pocija és meg kell masszírozni.

Reggel az első gondolata a baba, keresi rögtön, hogy hol van.

Megkért, hogy varjak neki ruhát. Már néztem, hogy miből tudom majd megcsinálni, szerintem hétvégén megpróbálom.

Remélem ez a lelkesedése meglesz akkor is ha megszületik Pöti és Őt is fogja babusgatni, simogatni, szeretni.

Z pár napra rá, hogy megírtam a posztot átküldte a képeket, csak nem volt időm vele foglalkozni.

Aztán meg fogtam a fejem, mert nem ilyen fotókhoz vagyok szokva. G csak kattintgatott. Nagyon sok az elmosódott kép. Nincs téma, belógó kezek, lábak. Sok fotót csinált de alig találtam jót.

Bocsánat Gábor. Nem akarlak megbántani de sajnos ez az igazság.

Kedden kora reggel nagy hóra ébredtünk:) Imádom a havat. A legszebb dolgok közé tartozik, ahogy nagy pelyhekben hullik a hó.

Miután elvittuk Z-t a hévhez és visszaértünk a házhoz, nem is jöttünk be. Irány az udvar. Hógolyózás, játék na meg hóember építés. Hát nem volt könnyű menet. Az a fránya hó nem igazán akart tapadni. Én meg nem vagyok nagy művész és sikerült egy nagyon ronda hóembert csinálni:)) De Grétikémnek tetszett. Nagyon örült neki. Végigaszisztálta a műveletet. Ő is hordta oda a kis kezével a havat, na meg közben párszor megdobálta Kepit meg Titit, sőt még én is kaptam.))

Dió lett a szeme, répa az orra és a szája. Egy edény a kalapja. Elég viccesen nézett ki:))

Sajnos nem "élt" sokáig az emberkénk. A két kutyánk lerombolta:( Fontosnak érezték, hogy megegyék a diót és a répát.

De azért pótoltuk másnap. Akkor már faszén lett a szeme, szája gombjai.

Barátnőm nevetőgörcsöt kapott mikor meglátta :)))