Úgy elrepült az idő, pedig sokszor úgy éreztem csak vánszorognak a napok, mikor azt vártuk, hogy túl legyünk azon a bizonyos 10 héten.
Már a 18.-at is betöltöttem. Megvan az AFP eredménye. Doki szerint tökéletes. Megkaptam a beutalót a genetikai uh-ra. Valószínű jövőhét kedden megyünk. Remélem Z. is tud szabit intézni magának és Ő is láthatja végre Pötikénket. Eddig csak fotón gyönyörködhetett benne.
Cicus imádnivalóan viselkedik. Puszilgatja a hasam, ráteszi a fejét óvatosan és mintha beszélgetne Pötivel:)) Ha rosszul vagyok, mondja, hogy vigyázzál ám anyura Pötike. Egyre többet játszik a babáival, eteti, pelenkázza őket:) A kedvenc könyve az Anna és Peti lett. Amit mi csak Gréti és Pöti történeteiként olvasunk fel neki:)
Amit viszont sokan nem akarnak megérteni! Mi nem kisfiút vagy kislányt várunk! Egyszerűen és boldogan: GYERMEKET várunk. Nem fontos, hogy mi lesz. A lényeg, hogy velünk van és egészséges. Semmi más nem számít.
Idegesítenek a: hogy van a kisöcsi? kérdések. Nem kisöcsi. Lehet, hogy kislány. 50% esély van mindkettőre. De ha fiú is lesz akkor sem fogjuk öcsizni. Ha már tudni fogjuk a nemét akkor már a neve is tudható lesz. Addig is Pötike:)))
