Gréti & Gergi

Elképesztő, hogy mennyire mások az emberek.

Tegnap itt voltak kicserélni az ajtókat ablakokat. Ketten jöttek és csodás összhangban dolgoztak. Eszméletlen tempóban haladtak. Kicserélték a gyerekszoba és a háló nyílászáróit, na meg a bejárati ajtót. A nappalit azért nem csinálták meg, mert hibás volt az ajtó és azt újra rendeltük. Vagy pénteken vagy hétfőn cserélik ki. Ahogy ideér a nyílászáró Lengyelországból. Délután 4-kor összepakoltak és elmentek. Maguk után igyekeztek feltakarítani, elpakolni. Pénzt nem kértek, majd ha mindent kicserélnek.

Még tegnap este 6-ra igérte magát a kőműves, hogy visszarakjon nem egész 1m2 falat, mivel a gyerekszobába varriáltunk, sokkal jobb elrendezésbe tetettünk ablakot. Hat óra helyett ma délelőtt 1/2 9-kor beállított!!!!! Első nekifutásra majd leharaptam a fejét. Majd szörnyen lassú tempóban elkezdtek dolgozni. Már 2 órája csinálják de még a fele se áll a falnak. Cserébe viszont az egyik már elment pár percre! Lusták voltak lehozni az erkélyről a téglát és ott kezdték el tisztítani. Az erkélyről elkezdett lehullani a csempe és még az öregnek állt feljebb, hogy szóltam, lent folytassa, illetve csak úgy mehet el ha azt kijavította!!!! Nem csodálom, hogy nincs tartós munkájuk. Így nem lehet dolgozni. Pénzt kap érte de meg van sértődve mert valamit tenni is kell érte. Nem is említve azt, hogy úgy akart az egyéves lamináltpadló mellett elkezdeni bontani illetve falazni, hogy esze ágában sem volt használni a kb 50 cm távolságra lévő védőfóliát. Ki volt kadva mert rászóltam.

Egy biztos. Ezek soha többé ide nem!!!!!

Ha kicsrélik a nappaliban is az ajtót és esetleg lesz javítani való a falon azt inkább megcsinálom én. Annyit már tanultam apukámtól, hogy ennyit én is tudok. De ez a két ember nem dolgozik hanem szenved. Ide mégegyszer nem jönnek. Legalábbis nem az én aszisztálásom mellett. Az tuti.

Update: Na ná, hogy nem végeztek ma!! Maradt holnapra is. 17:10-kor azt mondták ennyi mára és elmentek. Remélem Z azt mondja, hogy majd Ő le gletteli és akkor nem is kell jönniük holnap. Egy dolgos kőműves ennyi idő alatt kicsempéz egy fürdőszobát. Ezek ketten voltak és 1 m2 fal + egy kis javítás kifogott rajtuk!

...cicussal. Mi ketten.

Z a változatosság kedvéért dolgozott.

Itt most egy hosszabb poszt következett volna, de sajnos nincs időm és türelmem megírni (pirul)

De beszéljenek helyettem a képek, Csilla barátnőmékkel találkoztunk és igazán jól sikerült a délelőtt:)) A fotókat Sanyi csinálta, Csilla férje:) Én szokásomhoz híven elfelejtettem vinni fényképezőt.

Sőt, még kompon is utaztunk:)

Drága anyukám, köszönöm neked, hogy vagy. Próbáltam keresni egy szép verset de nem találtam olyat, ami igazán neked szólna.

Szívből sajnálom, hogy ma reggel nem tudtam ott lenni nálad, nem tudtalak átölelni és személyesen megköszönni az elmúlt éveket. A segítséget, a türelmet, a szeretetet.

Remélem tudod, érzed hogy mennyire szeretlek téged. Ilyenkor nagyon fáj a távolság, az a sok-sok kilóméter. De lélekben veled vagyok most is. Képzeld, hogy fogom a kezed és azt suttogom a füledbe: SZERETLEK

Az én édes kicsi lányom szövetkezett az apukájával.

Bizony.

De egy csodálatos dologban:))

Ma van Anyák napja. Grétusom nem sokkal ébredés után kiosont az apjával majd pár pillanat múlva visszajöttek. Gréti kezében egy szép virág a lila akácról. Átadta nekem és mellé mondott egy csodaszép verset. Annyira nagyon ügyes, potyogtak a könnyeim. Fantasztikus meglepetésben volt részem:)) Cicus nagyon büszke volt magára. Végre elmondthatta nekem a titkos verset, amit az apukája segítségével tanult meg. Titkos vers. Suttogva mondta, hisz úgy tanúlta. Én meg sírtam. Annyira fantasztikus érzés volt hallgatni az én drága kicsi lányom. Nekem mondta, miattam tanulta ezt a szép verset:

Két kép a csúszdázó cicusunkról.

Ezeken normál módon igyekszik használni, de csúszott már le hason, fejjel lefelé + még ami az eszébe jut. Minden módon kipróbálja:)

.... cicusunk az ovodába:)))

Z. ma délelőtt emiatt nem ment dolgozni, hogy ezt elintézze. Neki kellett. Ha meglátják az én hatalmas pocakomat, biztos alapból elutasítják a felvételét Grétikének. Így van egy kis esély rá, hogy bekerül.

Május végefelé kell érdeklődni.

Reméljük a legjobbakat és szeptembertől Grétikénk a közeli óvodába járhat és nem kell neki máshol keresgélni:)

Még múlthéten szerdán meghozták töppicúrunk csúszdalapját Lengyelországból. Igen, onnan. Házhozszállítással olcsóbb volt, mintha itthon, Magyarországon, vettük volna. Szombaton csináltunk neki egy ideinglenes lécsőt és emelvényt, hogy tudja használni csinike, extrán örült neki:))

Próbáltuk az udvaron fellelhető anyagból megcsinálni a lépcsőt, még célszerszámokat is vettünk hozzá. De sajnos nem tudtunk úgy hozzájutni a raklapból a fához, hogy az megfelelő legyen. A szomszéd viszont kisegített minket. Délelőtt Ők lebontottak egy sufnit és onnan adott 2 db gerendát. Z még este legyalulta őket és megbeszéltük, hogy miként is lesz megcsinálva a lépcső.

Aztán vasárnap fél 1 körül, besokalva a szellemi munkától, lement a műhelybe és megcsinálta:)) Csiszolt, kalapált, mért, vágott.......

A végeredmény pedig egy szuper, stabil lépcső lett a csúszdához:)))

Nekem már csak le kell festeni, na meg majd egy kapaszkodót fogunk rátenni :))

Ma még fotók is lesznek, kicsit később:)

Toritextiltől egy nagyon szép fülbevalót :))) A sok-sok játékra jelentkező közül én lettem a szerencsés:)) Nagyon örülök neki és alig várom, hogy meghozza a postás. Addig is egy kép a nyereményemről:))

Íme :

Z rengeteget dolgozik, alig van itt a háznál. Gyakorlatilag csak aludni jár ide. Reggel korán kel (általában hajnal 3-kor csörög az órája), dolgozik majd 7 körül elvisszük a HÉV-hez. Az esetek többségében csak este ér vissza. Nem egyszer előfordul, hogy csinike akkor már rég alszik. Az esti fürdetés, ami hosszú ideig csak Z dolga volt, szinte csak az enyém. A hétvégék se mások. Talán annyiban, hogy ha cigiszünetet tart akkor foglalkozik azalatt az 5!!!! perc alatt Grétikével majd vonul fel újra dolgozni.

Csibi ezt roppant nehezen viseli. Eszméletlenül hiányolja az apját egész nap, sokszor emlegeti. Délután 5 után már hozza a telefonom, hátha csörög az apja, hogy menjünk érte. Ha kettesben megyünk valahová rögtön mondja, hogy menjünk el apáért és Ő is jöjjön velünk. De hát ez nem lehetséges.

Amikor meg találkoznak akkor csinike dühös az apjára. Tolja el magától, nem engedi, hogy megpuszilja vagy megsimogassa Őt Z. De hozzám se érhet. Fúródik közénk, hangot ad a féltékenységének. "Anya csak az enyém" Ő legalábbis így gondolja és mivel most régóta nélkülözi Z-t egyre jobban úgy érzi csak én vagyok neki a biztos pont.

Tegnap este 9-kor hatalmas hisztit vágott mert Z és Én beszélgettünk. Bebújt a takarója alá és nem lehetett először hozzá érni. Majd elkezdett sírni, hangosan panaszosan. Ütött, vágott, csapkodott. Nagyon nehezen tudtuk csak lenyugtatni. Bebugyolálva hozzám bújt és szorosan hozzám tapadt. Az apja hozzá sem érhetett. Eltelt egy kis idő mire rávettem, hogy menjen oda Z-hez és adjon neki puszit. Megtette nagy nehezen és utána már rohant is vissza hozzám. Egész éjjel tapadókorong volt. Mikor reggel vittük az apját a Hév-hez szorongatta a kezemet. Kis idő elteltével már elfogadta az apjáét is.

Nagyon sajnálom a kialakult helyzetet. Csibi nem érti az apja miért nincs. Z meg azért dolgozik, hogy meg legyen csinálva a ház. Ablakcsere május első hetében, majd belső festés, a gyerekszobába kellenek bútorok. Gyakorlatilag még semmit sem vettünk és 2 hónap múlva szülök. Aztán még a nyáron a házat körbe kell szigetelni. Ehhez jönnek még olyan "apróságok" hogy haldoklik a hűtőnk. Minden nap ajándék tőle amikor halljuk, hogy beindul. Venni kéne szivattyút a locsoláshoz. Az udvarral is kéne foglakozni, fűvet ültetni, a hátsó kerítést megcsinálni. Stb, stb....................

Patthelyzet. De reméljük hamar lesz belőle kiút és újra tudnak majd egymással értékes és csodás perceket, órákat eltölteni. Munka, hiszti, féltékenység nélkül.