Z rengeteget dolgozik, alig van itt a háznál. Gyakorlatilag csak aludni jár ide. Reggel korán kel (általában hajnal 3-kor csörög az órája), dolgozik majd 7 körül elvisszük a HÉV-hez. Az esetek többségében csak este ér vissza. Nem egyszer előfordul, hogy csinike akkor már rég alszik. Az esti fürdetés, ami hosszú ideig csak Z dolga volt, szinte csak az enyém. A hétvégék se mások. Talán annyiban, hogy ha cigiszünetet tart akkor foglalkozik azalatt az 5!!!! perc alatt Grétikével majd vonul fel újra dolgozni.
Csibi ezt roppant nehezen viseli. Eszméletlenül hiányolja az apját egész nap, sokszor emlegeti. Délután 5 után már hozza a telefonom, hátha csörög az apja, hogy menjünk érte. Ha kettesben megyünk valahová rögtön mondja, hogy menjünk el apáért és Ő is jöjjön velünk. De hát ez nem lehetséges.
Amikor meg találkoznak akkor csinike dühös az apjára. Tolja el magától, nem engedi, hogy megpuszilja vagy megsimogassa Őt Z. De hozzám se érhet. Fúródik közénk, hangot ad a féltékenységének. "Anya csak az enyém" Ő legalábbis így gondolja és mivel most régóta nélkülözi Z-t egyre jobban úgy érzi csak én vagyok neki a biztos pont.
Tegnap este 9-kor hatalmas hisztit vágott mert Z és Én beszélgettünk. Bebújt a takarója alá és nem lehetett először hozzá érni. Majd elkezdett sírni, hangosan panaszosan. Ütött, vágott, csapkodott. Nagyon nehezen tudtuk csak lenyugtatni. Bebugyolálva hozzám bújt és szorosan hozzám tapadt. Az apja hozzá sem érhetett. Eltelt egy kis idő mire rávettem, hogy menjen oda Z-hez és adjon neki puszit. Megtette nagy nehezen és utána már rohant is vissza hozzám. Egész éjjel tapadókorong volt. Mikor reggel vittük az apját a Hév-hez szorongatta a kezemet. Kis idő elteltével már elfogadta az apjáét is.
Nagyon sajnálom a kialakult helyzetet. Csibi nem érti az apja miért nincs. Z meg azért dolgozik, hogy meg legyen csinálva a ház. Ablakcsere május első hetében, majd belső festés, a gyerekszobába kellenek bútorok. Gyakorlatilag még semmit sem vettünk és 2 hónap múlva szülök. Aztán még a nyáron a házat körbe kell szigetelni. Ehhez jönnek még olyan "apróságok" hogy haldoklik a hűtőnk. Minden nap ajándék tőle amikor halljuk, hogy beindul. Venni kéne szivattyút a locsoláshoz. Az udvarral is kéne foglakozni, fűvet ültetni, a hátsó kerítést megcsinálni. Stb, stb....................
Patthelyzet. De reméljük hamar lesz belőle kiút és újra tudnak majd egymással értékes és csodás perceket, órákat eltölteni. Munka, hiszti, féltékenység nélkül.
