Gréti & Gergi

Tegnap este Z-nek programja volt. Találkozott egy barátjával aki kint él Angliában és pár napra hazajött. A számítógépét nem akarta magával vinni de a munkahelyén se akarta hagyni. Felajánlottam, hogy bemegyek a gyerekekkel a Boráros térre hév-vel és ott átveszem a táskát. Ő utána mehet szórakozni mi pedig jövünk vissza a házhoz.

Úgy is lett. 6 után autóba ültem a gyerekekkel és bementünk Csepelre a a hév végállomásra. Nem volt szerencsénk, az orrunk előtt ment el a vonat. Sebaj, legalább vettünk pluszba jegyet és így került a tárcámba tartalék is :) Mindkét mini izgatott volt, várták, hogy felszálljunk a vonatra és induljunk. Gergőke nem értette, hogy miután leült és kényelembe helyezte magát miért is nem indul a vonat. Próbáltam elmagyarázni neki, mondta, hogy érti is de induljunk már ..................

Tetszett a gyerekeknek, nézelődtek ki az ablakon, láttak hajókat, kivilágított épületeket. Z-vel csak 2-3 perc erejéig találkoztak. Felszállt a vonatra, odaadta a táskáját, integetett nekik és már ott sem volt. (az már zárójeles, hogy mi segítettünk neki, de Ő morgott, hogy annyi idő alatt míg mi beértünk a Borárosra Ő hazaér. Elég rosszul esett.)

Hazafelé már fáradt volt Gergi, mindenáron le akart szállni és beülni az autóba. Este már majd 8 volt mire visszaértünk a házhoz. Gyors vacsora, fürdés és már aludtak is.

Csini aludt el elsőnek, ezért ma Ő döntheti el, hogy mi legyen a finomság ami a konyhába készül :)

Van egy nagy tigris itthon, még csinike kaptam anyuméktól mikor született. Időnként lekerül a szekrény tetejéről :) Az utóbbi hetekben vissza se lehet rakni oda. Minipasi imádja:

"anya nézd! Ő tigris, a barátom, nem eszi meg a csokimat és bújik" 

Mesét néz, természetesen tigris is mellette van, egyszer csak megfordítja:

"tigris, ezt ne nézd. Nem szereted a halat"

Mióta visszajöttünk Orosházáról mind a két gyerek apán "lóg". Mennek legózni, mesét olvastatnak vele, hozzá bújva nézik a tévét. Próbálják bepótolni azokat a napokat amikor a sok munka miatt szinte nem is láthatták vagy csak perce találkoztak.

Öröm nézni Őket :)

Végre akkor tudnak bújni amikor akarnak, és annyi időre ameddig akarnak. 

Szükségük volt már rá, mind a hármuknak.

Édes, kicsi fiam mondta ezt, mikor Ő épp karácsony fát akart nézni :).

Szépen teltek az ünnepek, jól érezték magukat a gyerekek és jól éreztük magunkat mi is.

A forgatókönyv a szokásos volt:

Szenteste itthon, négyesben. Nagyon jó volt :) Csinikével díszítettem fel a fát ( a gömbdíszek eléggé egy helyre koncentrálódnak, Ő csak oda pakolt) minipasink addig apával fent legózott. Mikor lejöttek ámulva nézte a karácsonyfát és elénekelte a "kiskarácsony, nagykarácsony......." dalocskát. Persze nekünk is kellett vele énekelni, nem is egyszer. Több alkalommal odajött, fogta a kezem és mondta, "Anyu, nézzük meg a karácsonyt". Vacsora közben jött a Jézuska :) Kaptak legot, kifestőt, csinike matricafesték készletet minipasi meg vonatkészletet. Még este összeraktuk a legókat közösen, jót játszottunk. Gergőke összerakta a vasutat a már meglévővel és igencsak tisztességes méretű vasútvonala jött össze. Grétike meg festegetett. Este beájult mind a kettő, hisz a déli alvás kimaradt.

Első napján bepakoltunk az autóba és irány Orosháza. Anyuméknak csak beköszöntünk majd mentünk anyósomékhoz, ott töltöttük azt a napot. Ott voltak Sanyiék és Hugikáék is. Ajándék hegyek voltak a gyerekeknek, kisautók, baba, hajráfkészítő készlet, repülő, kopter és még sorolhatnám :) Hatalmasat tombolt a 3 kicsi. Élvezték, hogy tudnak játszani. Nyúzták Z-t és G-t rendesen. Sanyi csak azért maradt ki a nyúzásból mert beteg volt és ezt tiszteletben tartották a gyerekek. Alvásról persze szó sem lehetett de egész jól bírták, mondjuk néha leültek és már kezdtünk reménykedni, de aztán újra játékba lendültek. Persze volt rengeteg sütemény amit folyton ettek volna, legalábbis az én két haramiám, kellett hozzá egy kis szülői ráhatás, hogy a sok üti közt egyenek rendes ételt is. Azért sikerült :) Este 6 után mentünk át anyumékhoz. Ott is megtalálták az ajándékokat a fa alatt :) Ennyi játék a játékboltban sincs, mint amennyit kaptak és hazahoztunk. Vacsoráztunk, igaz csak én ettem, Isteni kocsonyát, nem holmi zsírosat, hanem csirkéből készültet. Anyum így csinálja, én meg így imádom :) Fürdés és utána még jött a szenvedés a gyerekeknek. Nehezen aludtak el az új hely miatt. Z volt az első aki kidőlt a sorból, még nem volt fél 9 és horkolt :)

Második nap anyuméknál voltunk. Jöttek tesómék is a három gyerekkel. Hm, gyerek.... mit ne mondjak. Viktor és Dávid lazán magasabb Z-nél. Vivike és Grétike jót játszottak. Néha csatlakozott hozzájuk Gergőke, már ha hagyták. Nem nagyon akarták, hogy a babázásba beleszóljon minipasi. Ott is volt terülj terülj asztalkám, volt sok ajándék. Beszélgettünk, kártyáztunk. Apu sajnos délutános volt, így hamar elment dolgozni, nem sokat tudtunk vele beszélgetni. Délután már aludt valamennyit Gergőke, beájult a fotelban játék közben :) Este meg átmentünk még egy kicsit anyósomékhoz.

Csütörtökön hosszú évek után rászántuk magunkat és kimentünk Gyopárosra az élményfürdőbe. Jött velünk Viktorka azaz már csak Viktor, na meg Vivike és Z testvére Gábor is. Nem a legjobb de nem is a legrosszabb fürdő, Gergőke nagyon jól érezte magát, annak ellenére, hogy hajnali fél 5-kor!! kelt. Végül is Grétikén kívül mindenki jól érezte magát. Csinink nagyon hisztis volt a fáradtság miatt. Strand után anyuméknál kajáltunk, bepakoltunk majd átmentünk anyósékhoz. Ott is bepakoltunk majd indulás haza. Este 7 körül gurultunk be az udvarra. Gyerekek végigaludták az utat majd az éjszakát is. 

Sőt, pénteken nem akartak kimozdulni itthonról, csak pihentek és aludtak egész nap.

Ami szép és jó. Minik nagyon örülnek neki :)

Voltunk délután szánkózni, Grétike és Gergőke is lelkesen ült a szánkón és fülig érő szájjal nyugtázta, hogy végre...... :) :)

Be akartunk menni a városba, megnézni a kivilágított karácsonyi vásárt, sétálni a hóesésben, forrócsokit iszogatni de ez sajnos nem jött össze.

Beöltöztettük a gyerekeket, beültünk az autóba és elindultunk, de miután láttuk, hogy milyenek az utak inkább visszafordultunk. Gyakorlatilag sehol sem takarítanak. Még a nullás is csúszós, latyakos, hókásás. 

Így hazafelé bementünk egy cukrászdába ami nemrég nyílt, vettünk pár sütit és hazajöttünk. Mikor itthon ettük akkor megállapítottuk, hogy oda soha többet nem megyünk. A csokis mignon pl olyan szára volt, hogy a villát se tudtam beleszúrni....

Na de a hó a lényeg :)

Remélem ha már leesett akkor megmarad holnapra és végre, hosszú évek után, fehér karácsonyunk lesz :) 

Éjjel 1 óra. 

Ébren vagyunk, minipasim és én.

Már korábban sírva kelt és bújt, de megnyugodott és visszaaludt.

Most felsírt és szólt, "anyu fáj, anyu nem múlik"

A füle :(

Gyorsan le, fájdalom csillapító elő. Kapott egy adagot majd megmelegítettem a patront a fülsapkához.

Nagyon nem szereti, le akarja venni de nem lehet. 

Nem gyulladhat be a fülecske!

Most Bogyó és Babócát nézünk.

Figyelemelterelek.

Már majd 15 perce a fülén a sapka. Hamarosan újra melegítem a patront.

Nagyon nem akarom az ügyeleten tölteni a karácsonyt vele!

Már nagyon nagyon várja mind a két gyönyörűség. 

Grétike kérdezgeti, hogy mennyit is kell még aludni, hogy jöjjön a Jézuska. Szép lassan készülődünk. 

Tegnap éjjel sikerült becsomagolnom az összes ajándékot míg a többiek aludtak. Ennyivel is előrébb vagyok :) Azért még van hátra pár dolog amit meg kell csinálni. De van még valamennyi idő.

Csini azzal jött, hogy segíteni szeretne az angyalkáknak a fát feldíszíteni 24.-én. hmm... erre nem mondhatok nemet, mondtam neki, hogy az angyalok biztos örülni fognak ha nálunk már nem kell díszíteniük, hanem mehetnek más kisbabás házhoz. Na de ezzel meg kishercegünk örömét vesszük el, lehet, hogy Gergőkével elmegy majd Z kerülni egyet és addig mi fel díszítjük a fát csinivel....

De másban is segít ám Gréti. Díszített mézeskalácsot, ragasztotta össze a sütiket lelkesen (persze néha a szájába is került egy-egy falat, meg kellett kóstolni). Kérés nélkül jön és csinálja. Persze minipasi is próbálkozik :) mondjuk neki még nem mindig úgy jönnek össze a dolgok ahogy eltervezi... Na de majd belenő!

A lényeg, hogy Ő is és Grétike is átéli a karácsony előtti édes várakozás napjait.

Naná, hogy ma éjjel is volt népvándorlás. Minipasi és csinike is a hálónkba kötött ki.

Egyszerűen nem tudom mi ez náluk.

Jobban mondva csininél sejtem, egyre fáradtabb, sok neki az ovi és ha hozzám bújik akkor jobban tud pihenni. Már csak pár nap és itt a szünet. Szerdán már karácsonyi ünnepség lesz az oviban. Ha szeretne is csütörtökön és pénteken oviba menni max. délig engedem. Utána velem lesz itthon :) Úgyis csinálnánk gasztrós ajándékokat. Akkor már itthon lesz velem, tud pihenni amikor akar, tud bújni amikor akar.

Minipasi viszont rejtély, egész nap velem van, akkor bújik amikor akar. Játszunk, mondókázunk. Mesélek neki de mégis.....

áááááá, ez már nem derül ki de remélem rendeződik rövid időn belül.

.... mégpedig éjszakánként.

Ráadásul általában mind a két picur :(

Felriadnak valamikor hajnalban, majd jönnek át és bújnak. Ezzel általában az apjukat vagy épp engem kitúrnak a hálóból, mert bizony hely az kevés marad mellettük.

A legdurvább hajnalunk vasárnapra virradóra volt. Keltek 4:24-kor, csinike nagy nehezen visszaaludt de minipasi nem. Bírta egész délig ébren. Én meg hajnalban ott kókadoztam mellette.

Remélem rendeződni fognak ezek a vándorlások és maradnak a helyükön reggelig.

Mindenkinek jobb volna.....

Még pénteken délelőtt voltam bent Grétikém csoportjában és a gyerekekkel együtt mézeskalácsokat sütöttünk.

Csudajó volt :)

A kicsit ott tolongtak körülöttem, mindenki nyújtott egy kicsit a tésztán, mindenki segített kiszúrni a formákat, mindenki segített díszíteni. Teljesen feltöltődtem a csöpetektől, egyáltalán nem bántam meg, hogy elvállaltam :) Egyetlen dolgot sajnáltam csupán, hiába dolgoztunk a gyerekekkel, mert Gabi néni nem engedte, hogy megkóstolják, Ő úgy döntött, hogy a gyerekek a szülőknek adják majd oda, mint karácsonyi ajándékot. Ha ezt tudom vittem volna a piciknek itthonról kisült mézest, legalább 1-1 darabot.......

Grétikém nagyon büszke és boldog volt, hogy én ott vagyok. Gergőkém pedig meglepően viselkedett, ha nem vagyok ott és látom a saját szememmel, akkor bizony nem hiszem el. Ügyesen játszott, nem volt semmi gond. Néha lecsekkolta, hogy ott vagyok-e. Mikor úgy érezte, hogy már túl sok kicsi bújik hozzám, akkor odajött, átölelt, megpuszilt, jelezte mindenkinek, hogy hozzá tartozom :)