Még pénteken délelőtt voltam bent Grétikém csoportjában és a gyerekekkel együtt mézeskalácsokat sütöttünk.
Csudajó volt :)
A kicsit ott tolongtak körülöttem, mindenki nyújtott egy kicsit a tésztán, mindenki segített kiszúrni a formákat, mindenki segített díszíteni. Teljesen feltöltődtem a csöpetektől, egyáltalán nem bántam meg, hogy elvállaltam :) Egyetlen dolgot sajnáltam csupán, hiába dolgoztunk a gyerekekkel, mert Gabi néni nem engedte, hogy megkóstolják, Ő úgy döntött, hogy a gyerekek a szülőknek adják majd oda, mint karácsonyi ajándékot. Ha ezt tudom vittem volna a piciknek itthonról kisült mézest, legalább 1-1 darabot.......
Grétikém nagyon büszke és boldog volt, hogy én ott vagyok. Gergőkém pedig meglepően viselkedett, ha nem vagyok ott és látom a saját szememmel, akkor bizony nem hiszem el. Ügyesen játszott, nem volt semmi gond. Néha lecsekkolta, hogy ott vagyok-e. Mikor úgy érezte, hogy már túl sok kicsi bújik hozzám, akkor odajött, átölelt, megpuszilt, jelezte mindenkinek, hogy hozzá tartozom :)
