Nagyon sokadik, egyre közeleg a negyedik X, de hát nem lehetek örökké fiatal :)
Már éjjel egykor megvolt az első köszöntőm, Z személyében :) Hajnalban pedig édesanyám küldött nekem üzenetet majd a gyerekek is felköszöntöttek.
Grétikém varrt nekem egy papírszütyőt és rajzolt két szépséget is :) Gergő meg csak téblábolt és azt mondta, Boldogat anya :)
Imádom Őket!
Már nagyon-nagyon várják mind a ketten. Minipasi is és a kis hercegnőm is :)A nagy várakozásba segítenek is nekem. Mézeskalácsot szaggatni, díszíteni. Dobozt festeni vagy épp a fenyőfát elültetni.
Ültetés közben pedig megbeszéltük, hogy idén hagyjuk pihenni az angyalkákat és Mi fogjuk feldíszíteni a karácsonyfát :) Tavaly már segített Grétike és Gergőnek meglepi volt de idén már Gergő is szeretne részt venni benne. Szerintem ezzel is siettetni szeretné az időt :)
Ma varrogattam ezt azt, lyukas zoknit, elszakadt nadrágot.... Grétikém odajött és kérte tanítsam meg Őt is varrni.
Nosza, rajta.
Fogtam egy nagyobbacska tűt, fűztünk bele cérnát, persze rózsaszínt mi mást, és egy ketté hajtott papírral kezdtünk. Megmutattam neki miként is csinálja majd nagyon ügyesen és nagyon sok türelemmel és szorgalommal varrogatott. Teljesen körbevarrta a papírt :)
Azt hiszem majd keresek neki valami egyszerű mintát amit körbevarrhat, ha már ilyen lelkes akkor legyen sikerélménye is :)
Idén is, mint tavaly, bementem az oviba Grétike csoportjába mézeskalácsot sütni.
Kitörő örömmel fogadtak a gyerekek, rohantak hozzám, öleltek át. Rögtön tudták miért is mentem megint hozzájuk :)
Olyan jó volt velük, lelkesen segítettek nekem. Szaggatták a szebbnél szebb formákat, tették át a tepsibe, volt aki többször is odajött és csinálta, volt aki rövid idő után megunta és elment játszani.
Miután tepsibe kerültek a mézeskalácsok leültek tízóraizni a gyerekek, pár percig csend volt :) Még ettek mikor Marika néni hozott be kisült mézest. Megbeszéltem Gabi nénivel, hogy kaphatnak a gyerekek (tavaly nem ehettek belőle) kiszámoltuk, hogy mennyit tesznek a karácsonyi meglepetésbe, mennyi kerül a fára, majd minden gyermek kapott 2-2 darab mézest és így megkóstolták. Mindenkinek nagyon ízlett :) A dadusok elkérték a receptet és bent lévő anyuka is.
A díszítés volt már csak hátra, de nagyon ügyesen megcsinálták azt is a gyerekek,
Nagyon jó volt velük. Grétim büszke és boldog volt, hogy ott vagyok, sok gyermek meg azért örült mert már egy éve nem sütött semmit (nem kommentálom a szülőket) és most velem ismét tudott. Az egyik kislány odasúgta a fülembe, hogy menjek el hozzájuk és ott is süssek vele valamit mert az olyan jó lenne és ott sose szoktak.................
Ma elmentem a gyerekekkel vásárolni és most kipróbáltam valami újat.
Grétike állandóan nyafog, hogy ezt vegyek, azt vegyek.... Most kivettem a perselyükből 300-300 ft-ot és azon a pénzen azt vehettek amit akartak. Nem szóltam bele, egy kikötés volt. Nem lehet édesség, hisz az rengeteg van még itthon a Mikulás csomagokból.
Gréti mindent megvett volna, de 300 ft volt csak nála :) Szomorúan vette tudomásul, hogy nem vehet babát, világítós fogkefét, hello kittys bögrét...... Aztán nagy nehezen kiválasztott egy csomag lufit és egy hajgumit. Végül csak a hajgumi maradt, de beleizzadt a drága. Rájött, hogy az a 300 ft nem nagy összeg és amiket Ő szeretne az mind-mind többe kerül.
Gergőkém nem nézelődött sokat, Ő leragadt a kocsiknál, darus autó, rendőr autó, tűzoltó autó és társai. Hát ezek is többe kerültek mint 300 ft. Nézelődés közben láttam egy kicsike led izzós zseblámpát. Megmutattam neki, felcsillant a szeme, a döntés megszületett :) Ő azt választotta.
A pénztárnál Ők fizették ki amit választottak, annak ellenére, hogy sokan voltak a boltban a pénztáros nagyon kedves és türelmes volt. Külön blokkolta nekik amit vásároltak, a kezükbe adta a blokkot és megdicsérte őket, hogy milyen ügyesek. A sorban meg a türelmetlen emberek fintorogtak :(
Pedig valamikor Ők is voltak gyerekek, Ők is tanultak vásárolni, sőt, Ők is tanították a gyermeküket vásárolni.....
Na de a lényeg, bevált a terv. A gyerekek rájöttek, hogy sokba kerülnek a játékok, hogy nem csak annyi, hogy leveszem a polcról és kész.
Szerintem ezt időről időre ismételni fogjuk. Majd azt is megmondom nekik, hogy ha nem vesznek semmit, hanem félreteszik a pénzt akkor a következő alkalommal már nagyobb értékben tudnak vásárolni.
Tegnap este későn értünk haza Z munkahelyéről, karácsonyi ünnepség volt nálunk. Csak mi hárman jöttünk, Ő még ott maradt.
Mikor hazaértünk mind a két picur álmos volt nagyon, még a fürdés is kimaradt.
Reggel fél 8 körül keltek, éhesen.
Palacsintát kértek. Szépen kérték én meg hagytam magam "bepalizni", annak ellenére, hogy volt már a héten palacsinta.
8 után pár perccel már ehették is a friss, meleg kakaós palacsintát :)
.... el kell. A mi kis drága minipasink megint nincs jól :(
Már a nap folyamán panaszkodott a kis drága, hogy fáj a pocakja. Enni nem nagyon evett, inkább csak mazsolát, gyümölcsöt. Azt hittem a tegnapi nagy csokievés után van ez.
Hát úgy néz ki nem :(
Este már nyolckor hozzám bújva elaludt, még nem is volt felöltözve fürdés után. Felvittem az ágyába, betakargattam. Nem sokkal később hallottam, hogy sír. Felsiettem, akkor láttam, hogy hányt. nagyon-nagyon sokat hányt. Őt lehoztam és a kádba raktam, Z fürdette le, Én meg felmentem ls lehúztam az ágyát, kisúroltam a szőnyeget, letakarítottam az ágyat, a matracot. A lépcsőházat :(
Egy ilyen ici-pici kis ember, hogy tud ilyen sokat hányni? Ráadásul úgy, hogy egész nap alig evett valamit?
Szép lassan megnyugodott. Adtam neki fájdalomcsillapítót, mert fájlalta a pocakját. Lehoztunk egy matracot, itt alszom most vele lent, ha megint rosszul lesz innen hamarabb kiérek vele a fürdőbe, na meg az ágyának amúgy is száradnia kell.....
Már visszaaludt, előtte ivott fél pohár teát. Remélem ez jót jelent.
Remélem nem valami vírus, hisz a torokgyulladás eléggé kimerítette a kis szervezetét, ez most sok lenne neki.
Tegnap volt Miklós nap, a két mininek egész napra jutott a jóból :)
Reggel ahogy kinyitották a szemüket rögtön jöttek le és csillogó szemmel nézték az ajándékot. Mindenki csizmájába rakott a Mikulás bácsi.
Grétike megkapta a gyűrűt amit szeretett volna, Gergő egy játékrepülőt, Z sok-sok gumicukros szaloncukrot, Én pedig cukormentes finomságokat.
Ilyen se sűrűn van, de már ovi előtt bemelegítettek és ettek édességet meg mogyorót na és persze játszottak is.
Irány az ovi. Még előző nap szólt Gabi néni, Gergőm óvó nénije, hogy ha már nem beteg a minipasi akkor vigyük be a Mikuláshoz. Megkérdeztem hányra is menjünk vissza és bizony bementünk :) Pont időben érkeztünk és a megszeppent és csendes Gergőke találkozhatott a Mikulással. Persze Ő nem énekelt ám mint a többiek, meg nem is mondott verset. Azt nekem mondta el itthon...... Már öltöztettem Gergőt mikor hallottam, hogy Grétiék csoportjába van a Mikulás bácsi. Tisztán hallottam a kis-nagy lányom hangját ahogy mondja a verset.
Hazajöttünk, délben vissza Grétiért. Itthon nagyot játszottak, veszekedtek majd 4 után indulót fújtam. Azt mondtam nekik, hogy rám csörgött Z és be kell mennünk érte.
Részben igaz is volt :)
Épp időben érkeztünk, pont akkor kezdték a Mikulás napi műsort a gyerekeknek. Énekeltek, játszottak, majd egy közös dallal előcsaltuk a krampuszt és a Mikulást.
Név szerint szólította a gyerekeket és bizony mindent tudott róluk :) Meg is szeppent Gréti mikor mondta neki, hogy ne legyen annyira rendetlen.....
Elég későn értünk haza, minik tele voltak lelkesedéssel és édességgel. Egy nagy táska csak csokival és cukorkával lett tele. Pedig még a tavalyiból is volt egy kevés, illetve a húsvéti csokinyuszikból is van még.............
Jó kis Mikulás nap volt :) Talán az utolsó amikor még Grétike is igazi gyermeki ártatlansággal elhitte a csodát.
Reggel a lázat hamar sikerült csillapítani a kedve jónak tűnt és még randalkázott is. Azt hittük minden oké.
Hát nem :(
Dél körül elmúlt a jókedv, nyűgös volt nagyon. Voltunk bent a városban, sikerült kicseréltetni ruhát, méretprobléma volt a gond. Hazafelé Grétike kérésére benéztünk a camponába a Mikulásváró napra, ott már nagyon kész volt Gergő. Siettünk haza, itthon csak sírt és bújt. Hőemelkedése volt. Mikor leültünk enni odabújt az ölembe és a nyakamat átölelve elaludt. 1,5 órát szundizott. Sírva kelt.
Próbáltunk vele almalevet itatni, sírt, nem kérte. Megnéztük a torkát, nagyon-nagyon csúnya :( Tele van hólyagokkal. Nem csodálkozom, hogy nem akar enni és inni.
Kortyonként diktáljuk bele a folyadékot, pár apró falat ételt is sikerült beleerőltetni.
Nagyon várom, hogy holnap legyen, hátha a doktornő tud adni neki valamit, ami enyhíti a fájdalmát és elmulasztja a hólyagokat.
Elkiabáltam :(
Alighogy leírtam, hogy javulnak a drágáim Gergőke belázasodott :(
Kapott lázcsillapítót, lassan lejjebb megy neki, remélem.
