Gréti & Gergi

Ma a változatosság kedvéért megint egyedül evett. Mondjuk mostanában mindig úgy szeretne. De ma paradicsomos-zöldséges tészta volt. Először próbálkozott kanállal de az a fránya tészta mindig kicsúszott belőle mire a szájához emelte. Villával még nem tud enni, inkább magát szúrja meg vele mint az ételt szúrná rá. Így maradt a keze. Még jó, hogy adtam rá "kényszer zubbonyt" így legalább Őt nem kellett átöltözteni. De az etetőszéket takarítani és a lányt kimosdatni bezzeg kellett.))) Na meg a szék körül is volt mit összeszedni. De nagyon jól evett. Két tálka tészta elfogyott. Na uzsira nem is evett sokat:))) inkább csak pihegett ott nekem.

De ha már étkezésnél tartunk. Tegnap este az apja házi hamburgert kért és kapott. Cicus se szeretett volna kimaradni a jóból és mohon rávetette magát. Öröm volt nézni:))) Na meg fotózni is:)))

Kapott tőlünk karácsonyra egy fotelt, anyukáméktól meg egy hóembert. A legújabb szokása az, hogy úgy nézi a mesét, hogy leül a foteljába és szorosan magához öleli a hóemberét. De úgy, hogy el sem lehet venni tőle. Még sosem kötődött így eggyetlen játékához sem. Legalábbis nem ennyi ideig. Merthogy ez már napok óta tart. Akármikor ül le mesét nézni, magához szorítja és már nyugton ül is :))

A ma reggelünk csodás volt. 1/4 8-ig aludt:)) Jókedvűen ébredt. Rögtön be kellett kapcsolni neki a lepkéjét. Egy világító fali dísz ami szerintem nem szép de Grétike rajong érte. Ezt is most kapta krácsonykor a nővéreméktől.

Ma voltunk együtt vásárolni, kellettek elemek az új játékába meg egy új ébresztőóra. Hát kiscica végigdumálta az egészet:)) Be sem állt a szája. De legalább az oly nagyon mogorva emberek arcára is mosolyr csalt. Nem tudtak mellette szó nélkül elmenni:)) Csodás kisugárzása van a kicsikémnek.

Ebéd után hatalmasat aludt. Olyan ájulás szerűen dőlt ki. Felült a kanapéra, odaültem mellé megkérdeztem szeretne-e bújni. Hozzámsímúlt és 1 percen belül már horkolt is. 2 órán keresztül. Aztán sétáltunk egy nagyot hármasban a parkban. Minden kutyát megcsodált. Magyarázott nekik, versenyt ugatott velük.

Most már fáradt, mindjárt jön az esti rutin.

1; Szep :)))

24.-én délelőtt már izgatott volt a kis drágám. Érezte, hogy ez a nap más mint a többi. Alig bírtuk elaltani napközben. Összesen 45 percet aludt olyan 10 körül és onnantól kezdve pörgött. Segített (hátráltatott) nekem a konyhában, az apját fárasztotta. Teljes izgalomba jött amikor az apja behozta a szobába a fenyőt. 3 óra körül elmentek kettesben, apa és lánya sétálni én meg gyorsan feldíszítettem a fát. Amikor hazaértek teljesen extázisba esett:))) Boldogan rohant oda a csillogó karácsonyfához úgy ahogy volt. Kabátban, csizmában. Mutatta nekünk, magyarázott és érthetően kimondta: szep.

2; Ajándék hegyek

Nézte a sok becsomagolt dobozt, hogy az vajon mi:)) Elkezdtük vele kibontogatni az ajándékokat. Kapott hangszerkészletet, könyvet, kocka kirakót, kisfotelt. Ezeket tőlünk. A párom szüleitől meg egy kis aztalt két székkel. Azt sem tudta melyikkel játszon. Melyikhez rohanjon. Végiaszisztálta az asztal összeszerelését. Természetesen megfogott és megkóstolt minden csavart. Kipróbálta a kalapácsot, csavarhúzót. Semmiből sem maradhatott ki:))

3; A zugivó

A vacsorához apa is meg én is ittunk egy kis vörösbort. Mivel nem ittam meg mindet az ételhez fogtam a poharam és odatettem a számítógép asztalára. Mi elkezdtük összeszerelni a kis asztalát és nem vettük észre mit csinál a lány. Amikor már a harmadik kört mente, gyanús volt. Hát a haramia levette az asztalról a poharamat és megkostólta a vörösbort. Háromszor kortyolt belőle mire észbekaptunk. Persze a vízet nem tudja síma pohárból inni.

4; Apa szüleinél

25.-én reggel már korán összepakoltunk és mentünk Orosházára a szülővárosunkba. Mindkettőnk szülei ott élnek és karácsony lévén meglátogattuk őket. Első nap Zoli szüleinél voltunk. Itt is még ajándék özönök. Apa szerint egy plussz szobát kell építeni Gréti játékainak. Kapott kiskonyhát, takarító szettet, könyveket, kistelefont. Még felsorolni is sok. Haza már nem is mi hoztuk, hanem sogoromék.

5; A legszebb ajándékot én kaptam

Az én drága kicsi kis szerelmem olyan csodás dolgot adott nekem karácsonyra amit sosem feledek el :)) Beszélgettün anyósoméknál az étkező asztalnál. Ő oda jött hozzám, felkérete magát az ölembe, hozzámbújt és teljesen tisztán kimondta azt a szép 8 betűs szót ami a szívemnek a legkedvesebb. SZERETLEK. Ezt mondta nekem az én kis Grétám. Csak nekem és senki másnak, még az apukája sem hallotta tőle ezt a gyönyörű szót.

6; Pánik

25. este édesanyáméknál aludtunk. Természetesen előtte még volt hancurozás a nagyiékkal. Már készültünk volna fürdeni, Gréti anyuval volt kint a konyhában, a hűtőn rendezgette a mágneseket, és meg apuval beszélgettem az étkezőben. Anya kiment a teraszra még egy kis husiért, hogy másnap annyit tudjon készíteni, hogy mindenféleképpen tudjunk belőle hazahozni. Mindössze fél percre hagyta magára Grétát aki lelkesen játszott a hűtőnél. Mikor egy sugallatra hallgatva odafordultam a konyha felé azt láttam, hogy az én haramiám egy cillites dobozt emel a szájához. Teljesen lemerevedtem majd szinte ugyan appan a másodpercben már kikaptam a kezéből és eldobtam a dobozt. Nem tudtam, hogy ivott-e vagy sem. Fogtam és rögtön mostam ki a száját közben már a helyi kórház telefonszámán járt az agyam, hogy vajon megvan-e anyukáméknak. Senkinek sem kívánom, hogy egy ilyen kép fogadja. Ekkor jött be Zoli, megnézte a flakont és azt mondta szerinte a legjobbkor néztem rá Cicára és nagy valószínűséggel nem sikerült kibontania. Aztán megszagoltuk a leheletét és azon se érződött semmi. Megitattam amit hüppögve elfogadott., így már biztosak voltunk benne, hogy nem ivott belőle mert akkor nem tudott volna nyelni. Szegénykém nagyon megijedt de szerintem ezt az esetet megjegyezte magának Ő is :(

7; Újabb ajándékhegyek

Ma anyuéknál voltunk. Odajöttek nővéremék is és együtt volt a család. Cicus kapott egy szép szánkót egy majdnem akkora hóembert mint Ő maga (plüss persze) kávés készletet, törölközőket. Közöse kaptak a gyerekek a nővéremtől egy szép mézeskalács házat. Amit együttes erővel kezdtek szétszedni:)))

Hatalmasat játszott az unoka testvéreivel, alig bírtam elaltatni. Fél óra erejéig azért én nyertem.

8; Újra itthon

Három óra után indultunk vissza pestre. Az autóban persze bealudt és már majdnem teljesen itthon voltunk mikor felébredt. Ahogy hazaértünk rögtön mindent leellenőrzött, hogy megvan-e. Az új játékait, a karácsonyfát, a könyveit. Miután lent mindent megtalált felmentünk az emeletre és ott is minden stimmelt:))) Megnyugodott majd elégedett sóhajjal leült játszani. Mégiscsak itthon a legjobb:))

Az éjszakánk jó volt:)) Este már 8-kor aludt és reggel 7-ig bírta, csak egyszer ébredt. Utána pedig vidáman indult a nap. Mondjuk még mindig érződik rajta a 15 hós oltás utóhatása. Jelenleg tele van apró, piros pöttyökkel. A védőnőt megkérdeztem és azt mondta az oltástól van. Már volt láz, köhögés. Most ez. Na meg az, hogy napok óta rossz az étvágya a kis drágámnak. Gyakorlatilag gyümölcsön és joghurton él. De abból sem eszik sokat. Ma bepróbálkoztam nála egy kis kukoricás, kechapos rizzsel és bejött. Igaz csak egyedül ette. Nem türte, hogy én adjam neki. Körülötte mindenhol rizs volt de azért a szájába is jutott belőle:))

Az alvás nap közben nem volt az erőssége. Mindösszesen 1 és 1/4 órát aludt. Most meg kóvályog a fáradtságtól. Apa persze még sehol és Ő szokott fürdetni. Hívtuk, azt mondta 1/2 8 körül jön csak. Szerintem addigra már aludni fog. Legfeljebb ma kimarad a fürdés.

Ma ezerrel készültünk a karácsonyra. Segített nekem és a Jézuskának :))) becsomagolni az ajándékokat. Nagyon érdekelték a masnik. A csomagolópapírba meg beletekerte magát és úgy rohangált a lakásban:)))

Elég nehéz leírni, hogy mi is történt velünk. Nem is tudom hol kezdjem
pontosan.
Hát, talán röviden a kapcsolatunkról. 1994 december 31.-én egy szilveszteri
buliban találkoztunk először és rá pár napra kezdtünk el randizgatni. Mi
magunk is meglepődtünk, hogy teltek a hetek, hónapok, évek és még mindig
együtt voltunk. Szerettük egymást és nem akart elmúlni a szemünk előtt lévő
rózsaszín köd. Azért voltak kisebb-nagyobb veszekedések. Melyik kapcsolatban
nincsenek de mégis kitartottunk egymás mellett. 5 év után döntöttünk az
összeköltözés mellett. Boldogan kezdtük csinálgatni a közös otthonunkat. A
párom szüleinek régi házába költöztünk. Egy öreg kis vályogház, rengeteg
munka volt vele de csak mi éltünk ott. 2002 januárjában úgy döntöttünk, hogy
jöhet a baba. Lelkesen láttunk neki, nem akartuk görcsösen, úgy voltunk vele
ha jön mi leszünk a legboldogabbak. Másfél év után már kezdtem aggódni,
elmentem az orvosomhoz aki minden hormonvizsgálat és egyéb vizsgálat nélkül
írt fel nekem clostybegitet. Három hónapig szedtem azalatt se egy ultrahang
nem volt, se egy vérvizsgálat. Semmi. Mikor mondtam neki, hogy nem-e lehetne
mást kipróbálni, azt mondta ő az orvos ő tudja mit csinál. Nagyon rosszul
esett. Sokáig rágódtam mit csináljak, aztán döntöttem. Keresek egy másik
orvost.
2004 januárjában mentem el az új orvosomhoz. Először kicsit flegma volt, de
mikor mondtam neki, hogy már 2 éve szeretnénk a babát és a másik orvos hogy
állt hozzá, megváltozott. Ő is felírta a clostybegitet, de kért teljes
vérképet, hormontükröt. Kiderült, hogy nagyon magas a prolaktin szintem.
Elküldött MR vizsgálatra és írt fel bromocriptint. Rendszeresen ellenőrizte,
ciklusonként többször is, hogy mikor van peteérésem. Így sem sikerült:(

Egy alkalommal mikor bementem hozzá, megkérdezte mit szólnák a Kaáli
intézethez. Mondtam ha ez segít akkor igen. Felhívta az egyik kollégáját a
Kaáliban és megkérdezte milyen vizsgálatok szükségesek. Mindent megcsinált
és semmiért sem kért pénzt, azt mondta nem érdemli meg, mert nem tudott
nekünk segíteni. 2004 szeptember 13.-án mentem először az intézetbe. Mivel
minden vizsgálatom megvolt rögtön nekiláthattunk:)
Inszeminációval kezdtük, 3 alkalommal csináltuk végig, aztán a doktornő azt
mondta inkább a lombik.2005 januárjában indultunk neki az első beültetésnek.
Megkaptam az injekciókat, napi 2 alkalommal kellett beadnom. nemigazán akart
beindulni a peteérésem, növeltek a gyógyszeradagon. A következő uh-on 3
érett tüszőt lehetett látni. Nagyon örültünk neki. Január közepén vették le
a petesejteket és a megtermékenyítés után január 19.-én ültették vissza.
18.-án este kirúgtak a munkahelyemről, azt mondta a főnököm, ha nem leszek
terhes visszavesz februárban! Elég rossz lelkiállapotban mentem a
beültetésre, de ott minden megváltozott. megnézhettem a piciket a mikroszkóp
alatt. Csodálatos volt!
Sajnos nem sikerült, pedig végigfeküdtem a két hetet:(
Kihagytunk 3 hónapot aztán indult a következő.Már sokkal erősebb
gyógyszereket kaptam, meglett az eredménye:)19 érett petesejtet vettek le
tőlem:) kettőt visszaültettek a többit lefagyasztattuk. Újabb két hét
várakozás, most dolgoztam egy új munkahelyen. Nagyon pozítívan álltak
hozzá.Nem sikerült! A második sem. Ezt nagyon nehezen viseltem, azt hittem
sosem lábalok ki belőle. Az orvos azt mondta próbáljuk újra, nem szabad
feladni. Belementünk. Újabb beültetés, ezúttal lefagyasztott embriókat
ültettek vissza. Újabb 2 hét várakozás, késett pár napot már kezdtünk
reménykedni mikor megjött. Iszonyatosan éreztem magam, hazamentem
kikapcsoltam a telefont, elakartam bújni a világ elől. Úgy éreztem mindennek
vége. Nem lett! Zoli időben hazaért, elvette a kezemből a gyógyszereket...
Megbeszéltük, hogy hanyagoljuk a babatémát. Azt mondta valamivel foglaljam
el magam, kérdeztem mivel. Azt válaszolta szervezzem meg az esküvőnket.
Megtettem. A szervezés közben voltam belgyógyászati kivizsgáláson. a sok
hormon tönkretette a szervezetemet, újabb gyógyszereket akartak felírni. Azt
mondtam a dokinak nagyon határozottan, hogy NEM. Elmentem egy másik orvoshoz
aki akupunktúrával hozta rendbe a szervezetem. Drágább volt mint a gyógyszer
de szerintem megérte! Sokat beszélgettem vele, mondtam mi bajom van, azt
mondta megpróbál segíteni, de csodára ő sem képes. 20 kezelést kaptam tőle
és 2 féle homeopátiás szert. Miután végigcsináltuk a kúrát azt mondta, hogy
most már várjunk a természetre.

Vártunk. Közben 2006 május 13.-án megvolt az esküvőnk. nagyon szép volt,
nagyon boldogok voltunk aznap és másnap indultunk nászútra. Prágában voltunk
és egy feledhetetlen hetet töltöttünk el ott:) Nagyon eredményesen! Június
16. án pozitív lett a teszt. Szinte sokkot kaptunk az örömtől. Ám sors
valamilyen oknál fogva haragudott ránk. 19.én elkezdem nagyon görcsölni és
kicsit véreztem is. Irány a kórház, megvizsgáltak azt mondták sokat pihenjek
és menjek vissza 2 hét múlva kontrollra. Még aznap este visszamentünk,
elvetéltem!
Egy újabb összeomlás, de ebből már volt kiút. Tudok spontán terhes lenni! Ez
erőt adott. Időközben új városba költöztünk, új orvost kellett keresni, de
én húztam az időt. Mindig csak halogattam. Jobbnál jobb specialistákat
ajánlottak nekünk, volt akit megpróbáltam felhívni, de nem sikerült. Jelnek
vettem. Sikerült munkát találnom, nem igazán szerettem, de legalább
elfoglaltam magam:)
Karácsonykor hazamentünk a családhoz, én akkor már elviselhetetlen voltam,
mindenbe és mindenkibe belekötöttem. Mikor januárba visszamentem dolgozni az
egyik kedves kolléganőm rám nézett, elmosolyogta magát és megkérdezte hogy
terhes vagyok-e. Zavarba jöttem, mondtam nem tudom. Igaz akkor már 1 hete
késett, de nem nagyon mertem reménykedni. Január 14.-én hajnalban
megcsináltam a tesztet, Pozitív lett. Nagyon örültünk, de nem mertük mondani
senkinek. Csak a kolléganőmnek súgtam meg, hogy jól látta rajtam. Január
18.-án elmentem orvoshoz. Megvizsgált és megállapította hogy 7 hetes terhes
vagyok. Én csak néztem és elkezdett folyni a könnyem. Megnézett uh-on is és
még fel is hangosította, hogy hallhassam a szívverését. Fogalmam sincs hogy
jöttem haza, végig sírtam az utat. Az első perctől kezdve veszélyeztetett
terhesként táppénzre vett. Duphastont kellett szednem a 13. hétig, és sokat
feküdnöm.

A terhesség alatt végig kímélve voltam. Zoli igyekezett mindent megcsinálni
helyettem, óvott mindentől már szinte kórosan. Szeptember 5.-ére voltam
kiírva de a mi kis csöppségünk nagyon jól érezte magát odabent. Nem akart
kibújni. Ahogy betöltöttem a 40. hetet naponta kellet menni NST-re. A
szülést bendítandó én mindig sétálva mentem. Általában 45-50 perces séta
volt. Aztán még gyalog fel a 3.-ra a vizsgálatra majd gyalog le :))) Mindent
megtettem, hogy ne keljen befeküdnöm és az orvosok ne szóljanak bele a
természet rendjébe. Sikerrel :))) Szeptember 9.-én délre mentem NST-re,
mikor mentem fel a lépcsőn már éreztem fájásokat de nem igazán figyeltem rá.
Rám rakták a kütyüket és magamra hagytak. na ekkor már éreztem, hogy ezek
azért elég határozott fájások. Bejött fél óra múlva a szülésznő, hogy
megnézze a papíromat és utána rögtön hívta az orvost. Ő megvizsgált és
legnagyobb örömömre az mondta, hogy ma SZÜLNI FOGOK :))) Estére meglesz a
baba. Mondtam neki, hogy ez szuper, de ha csak estére akkor inkább
hazamennék megnézném a Forma1.et és utána a párommal és a csomaggal jövök.
Azt mondta oké de azért még gyorsan megnézi, nem csordogál-e a magzatvíz. Az
5 perc beszélgetés alatt is tágultam és ráadásul elkezdtem vérezni, úgyhogy
nem engedett haza mégsem. Hívtam a párom, hogy tegye be a kocsiba a csomagom
és jöjjön utánam mert ma a karjainkba tarthatjuk végre a kislányunkat. Mire
beért megcsinálta a szülésznő a beöntést majd elküldött zuhanyozni is.
Zuhanyzás után ért be a párom. A doki azt mondta dolga van kicsit elmegy
előtte azért megvizsgál, de szerinte csak este lesz baba! Ekkor már 3 újnyi
voltam. Nem ment el. Még korzóztunk a párommal fél órát majd újabb vizsgálat
és burokrepesztés. Ekkor már 4 újnyi volt a tágulás. Végre belefeküdhettem a
kádba, Fantasztikus érzés volt, csak ajánlani tudom. Nagyon sokat tompított
a fájásokon. Nem feküdhettem a vízben sokáig. Kicsivel 3 óra után kiszóltam
a dokinak, hogy úgy érzem nyomnom kell. Ő épp a korlapomat töltögette ki.
Bejött megvizsgált. Eltűnt a méhszáj. Szülünk. Menjek ki a vízből és másszak
fel az ágyra. Hát, egyedül nem bírtam kiszállni, Apa és a doki segített két
fájás között. Átmentünk az ágyra és már nyomhattam is. Az elsőt elszúrtam és
abba kellett hagynom. Nem engedte az orvos, hogy úgy folytassam mert félt,
hogy újra romlik a szemem. A következőnél már jól nyomtam és pár nyomás után
megszületett Ő a mi kis csodánk. Gyönyörű volt és nyöszörgött. Rögtön a
pocakomra tették még úgy véresen és még a köldökzsinór sem volt elvágva.
15:35 perc volt és onnantól kezdve egy új család született. A doki tréfásan
megjegyezte, hogy én nyertem a futamot. A F1-et a kislányom születése után
intették le.

A kórházban jó volt csak már jöttünk volna haza, én elég különc anyukának
számítottam. A kicsikém 1 percet sem volt bent egyedül a csecsemősöknél akik
csak akkor látták amikor az esti fürdetés volt. Már az első este velem
aludt. Megküzdöttünk azért, hogy beinduljon a tejcsi de nem kapott a drágám
se cukros vizet se tápot. Csak a tudatos anyukaként emlegettek. Azt hittem
nagyon utálnak és kellemesen csalódtam. Mikor jöttünk el odajött hozzám a
csecsemősök vezetője és megkért írjak pár pozitív sort arról, hogy mennyire
bababarát a kórház hátha így több anyuka fog úgy állni a dolgokhoz ahogy én.

2007.09.12-én délelőtt jöhettünk haza és kezdőthetett az igazi. Nagybetűs
CSALÁDI ÉLETÜNK.

Felülmúlta az elképzeléseimet az anyaság. Az életem legszebb 15 hónapja van
mögöttem. Csodás dolog szülőnek lenni. Egy csöpp kis embernek mi jelentjük a
világot és Ő is nekünk. Kicsi lányom igazi haramia palánta :) Nem megy a
szomszédba elevenségért :)
Most nevelgetjük Őt és közben reménykedünk egy újabb csodában, egy
testvérkét szeretnénk.

Drága kis huncutkánk :))