Elég nehéz leírni, hogy mi is történt velünk. Nem is tudom hol kezdjem
pontosan.
Hát, talán röviden a kapcsolatunkról. 1994 december 31.-én egy szilveszteri
buliban találkoztunk először és rá pár napra kezdtünk el randizgatni. Mi
magunk is meglepődtünk, hogy teltek a hetek, hónapok, évek és még mindig
együtt voltunk. Szerettük egymást és nem akart elmúlni a szemünk előtt lévő
rózsaszín köd. Azért voltak kisebb-nagyobb veszekedések. Melyik kapcsolatban
nincsenek de mégis kitartottunk egymás mellett. 5 év után döntöttünk az
összeköltözés mellett. Boldogan kezdtük csinálgatni a közös otthonunkat. A
párom szüleinek régi házába költöztünk. Egy öreg kis vályogház, rengeteg
munka volt vele de csak mi éltünk ott. 2002 januárjában úgy döntöttünk, hogy
jöhet a baba. Lelkesen láttunk neki, nem akartuk görcsösen, úgy voltunk vele
ha jön mi leszünk a legboldogabbak. Másfél év után már kezdtem aggódni,
elmentem az orvosomhoz aki minden hormonvizsgálat és egyéb vizsgálat nélkül
írt fel nekem clostybegitet. Három hónapig szedtem azalatt se egy ultrahang
nem volt, se egy vérvizsgálat. Semmi. Mikor mondtam neki, hogy nem-e lehetne
mást kipróbálni, azt mondta ő az orvos ő tudja mit csinál. Nagyon rosszul
esett. Sokáig rágódtam mit csináljak, aztán döntöttem. Keresek egy másik
orvost.
2004 januárjában mentem el az új orvosomhoz. Először kicsit flegma volt, de
mikor mondtam neki, hogy már 2 éve szeretnénk a babát és a másik orvos hogy
állt hozzá, megváltozott. Ő is felírta a clostybegitet, de kért teljes
vérképet, hormontükröt. Kiderült, hogy nagyon magas a prolaktin szintem.
Elküldött MR vizsgálatra és írt fel bromocriptint. Rendszeresen ellenőrizte,
ciklusonként többször is, hogy mikor van peteérésem. Így sem sikerült:(

Egy alkalommal mikor bementem hozzá, megkérdezte mit szólnák a Kaáli
intézethez. Mondtam ha ez segít akkor igen. Felhívta az egyik kollégáját a
Kaáliban és megkérdezte milyen vizsgálatok szükségesek. Mindent megcsinált
és semmiért sem kért pénzt, azt mondta nem érdemli meg, mert nem tudott
nekünk segíteni. 2004 szeptember 13.-án mentem először az intézetbe. Mivel
minden vizsgálatom megvolt rögtön nekiláthattunk:)
Inszeminációval kezdtük, 3 alkalommal csináltuk végig, aztán a doktornő azt
mondta inkább a lombik.2005 januárjában indultunk neki az első beültetésnek.
Megkaptam az injekciókat, napi 2 alkalommal kellett beadnom. nemigazán akart
beindulni a peteérésem, növeltek a gyógyszeradagon. A következő uh-on 3
érett tüszőt lehetett látni. Nagyon örültünk neki. Január közepén vették le
a petesejteket és a megtermékenyítés után január 19.-én ültették vissza.
18.-án este kirúgtak a munkahelyemről, azt mondta a főnököm, ha nem leszek
terhes visszavesz februárban! Elég rossz lelkiállapotban mentem a
beültetésre, de ott minden megváltozott. megnézhettem a piciket a mikroszkóp
alatt. Csodálatos volt!
Sajnos nem sikerült, pedig végigfeküdtem a két hetet:(
Kihagytunk 3 hónapot aztán indult a következő.Már sokkal erősebb
gyógyszereket kaptam, meglett az eredménye:)19 érett petesejtet vettek le
tőlem:) kettőt visszaültettek a többit lefagyasztattuk. Újabb két hét
várakozás, most dolgoztam egy új munkahelyen. Nagyon pozítívan álltak
hozzá.Nem sikerült! A második sem. Ezt nagyon nehezen viseltem, azt hittem
sosem lábalok ki belőle. Az orvos azt mondta próbáljuk újra, nem szabad
feladni. Belementünk. Újabb beültetés, ezúttal lefagyasztott embriókat
ültettek vissza. Újabb 2 hét várakozás, késett pár napot már kezdtünk
reménykedni mikor megjött. Iszonyatosan éreztem magam, hazamentem
kikapcsoltam a telefont, elakartam bújni a világ elől. Úgy éreztem mindennek
vége. Nem lett! Zoli időben hazaért, elvette a kezemből a gyógyszereket...
Megbeszéltük, hogy hanyagoljuk a babatémát. Azt mondta valamivel foglaljam
el magam, kérdeztem mivel. Azt válaszolta szervezzem meg az esküvőnket.
Megtettem. A szervezés közben voltam belgyógyászati kivizsgáláson. a sok
hormon tönkretette a szervezetemet, újabb gyógyszereket akartak felírni. Azt
mondtam a dokinak nagyon határozottan, hogy NEM. Elmentem egy másik orvoshoz
aki akupunktúrával hozta rendbe a szervezetem. Drágább volt mint a gyógyszer
de szerintem megérte! Sokat beszélgettem vele, mondtam mi bajom van, azt
mondta megpróbál segíteni, de csodára ő sem képes. 20 kezelést kaptam tőle
és 2 féle homeopátiás szert. Miután végigcsináltuk a kúrát azt mondta, hogy
most már várjunk a természetre.

Vártunk. Közben 2006 május 13.-án megvolt az esküvőnk. nagyon szép volt,
nagyon boldogok voltunk aznap és másnap indultunk nászútra. Prágában voltunk
és egy feledhetetlen hetet töltöttünk el ott:) Nagyon eredményesen! Június
16. án pozitív lett a teszt. Szinte sokkot kaptunk az örömtől. Ám sors
valamilyen oknál fogva haragudott ránk. 19.én elkezdem nagyon görcsölni és
kicsit véreztem is. Irány a kórház, megvizsgáltak azt mondták sokat pihenjek
és menjek vissza 2 hét múlva kontrollra. Még aznap este visszamentünk,
elvetéltem!
Egy újabb összeomlás, de ebből már volt kiút. Tudok spontán terhes lenni! Ez
erőt adott. Időközben új városba költöztünk, új orvost kellett keresni, de
én húztam az időt. Mindig csak halogattam. Jobbnál jobb specialistákat
ajánlottak nekünk, volt akit megpróbáltam felhívni, de nem sikerült. Jelnek
vettem. Sikerült munkát találnom, nem igazán szerettem, de legalább
elfoglaltam magam:)
Karácsonykor hazamentünk a családhoz, én akkor már elviselhetetlen voltam,
mindenbe és mindenkibe belekötöttem. Mikor januárba visszamentem dolgozni az
egyik kedves kolléganőm rám nézett, elmosolyogta magát és megkérdezte hogy
terhes vagyok-e. Zavarba jöttem, mondtam nem tudom. Igaz akkor már 1 hete
késett, de nem nagyon mertem reménykedni. Január 14.-én hajnalban
megcsináltam a tesztet, Pozitív lett. Nagyon örültünk, de nem mertük mondani
senkinek. Csak a kolléganőmnek súgtam meg, hogy jól látta rajtam. Január
18.-án elmentem orvoshoz. Megvizsgált és megállapította hogy 7 hetes terhes
vagyok. Én csak néztem és elkezdett folyni a könnyem. Megnézett uh-on is és
még fel is hangosította, hogy hallhassam a szívverését. Fogalmam sincs hogy
jöttem haza, végig sírtam az utat. Az első perctől kezdve veszélyeztetett
terhesként táppénzre vett. Duphastont kellett szednem a 13. hétig, és sokat
feküdnöm.

A terhesség alatt végig kímélve voltam. Zoli igyekezett mindent megcsinálni
helyettem, óvott mindentől már szinte kórosan. Szeptember 5.-ére voltam
kiírva de a mi kis csöppségünk nagyon jól érezte magát odabent. Nem akart
kibújni. Ahogy betöltöttem a 40. hetet naponta kellet menni NST-re. A
szülést bendítandó én mindig sétálva mentem. Általában 45-50 perces séta
volt. Aztán még gyalog fel a 3.-ra a vizsgálatra majd gyalog le :))) Mindent
megtettem, hogy ne keljen befeküdnöm és az orvosok ne szóljanak bele a
természet rendjébe. Sikerrel :))) Szeptember 9.-én délre mentem NST-re,
mikor mentem fel a lépcsőn már éreztem fájásokat de nem igazán figyeltem rá.
Rám rakták a kütyüket és magamra hagytak. na ekkor már éreztem, hogy ezek
azért elég határozott fájások. Bejött fél óra múlva a szülésznő, hogy
megnézze a papíromat és utána rögtön hívta az orvost. Ő megvizsgált és
legnagyobb örömömre az mondta, hogy ma SZÜLNI FOGOK :))) Estére meglesz a
baba. Mondtam neki, hogy ez szuper, de ha csak estére akkor inkább
hazamennék megnézném a Forma1.et és utána a párommal és a csomaggal jövök.
Azt mondta oké de azért még gyorsan megnézi, nem csordogál-e a magzatvíz. Az
5 perc beszélgetés alatt is tágultam és ráadásul elkezdtem vérezni, úgyhogy
nem engedett haza mégsem. Hívtam a párom, hogy tegye be a kocsiba a csomagom
és jöjjön utánam mert ma a karjainkba tarthatjuk végre a kislányunkat. Mire
beért megcsinálta a szülésznő a beöntést majd elküldött zuhanyozni is.
Zuhanyzás után ért be a párom. A doki azt mondta dolga van kicsit elmegy
előtte azért megvizsgál, de szerinte csak este lesz baba! Ekkor már 3 újnyi
voltam. Nem ment el. Még korzóztunk a párommal fél órát majd újabb vizsgálat
és burokrepesztés. Ekkor már 4 újnyi volt a tágulás. Végre belefeküdhettem a
kádba, Fantasztikus érzés volt, csak ajánlani tudom. Nagyon sokat tompított
a fájásokon. Nem feküdhettem a vízben sokáig. Kicsivel 3 óra után kiszóltam
a dokinak, hogy úgy érzem nyomnom kell. Ő épp a korlapomat töltögette ki.
Bejött megvizsgált. Eltűnt a méhszáj. Szülünk. Menjek ki a vízből és másszak
fel az ágyra. Hát, egyedül nem bírtam kiszállni, Apa és a doki segített két
fájás között. Átmentünk az ágyra és már nyomhattam is. Az elsőt elszúrtam és
abba kellett hagynom. Nem engedte az orvos, hogy úgy folytassam mert félt,
hogy újra romlik a szemem. A következőnél már jól nyomtam és pár nyomás után
megszületett Ő a mi kis csodánk. Gyönyörű volt és nyöszörgött. Rögtön a
pocakomra tették még úgy véresen és még a köldökzsinór sem volt elvágva.
15:35 perc volt és onnantól kezdve egy új család született. A doki tréfásan
megjegyezte, hogy én nyertem a futamot. A F1-et a kislányom születése után
intették le.

A kórházban jó volt csak már jöttünk volna haza, én elég különc anyukának
számítottam. A kicsikém 1 percet sem volt bent egyedül a csecsemősöknél akik
csak akkor látták amikor az esti fürdetés volt. Már az első este velem
aludt. Megküzdöttünk azért, hogy beinduljon a tejcsi de nem kapott a drágám
se cukros vizet se tápot. Csak a tudatos anyukaként emlegettek. Azt hittem
nagyon utálnak és kellemesen csalódtam. Mikor jöttünk el odajött hozzám a
csecsemősök vezetője és megkért írjak pár pozitív sort arról, hogy mennyire
bababarát a kórház hátha így több anyuka fog úgy állni a dolgokhoz ahogy én.

2007.09.12-én délelőtt jöhettünk haza és kezdőthetett az igazi. Nagybetűs
CSALÁDI ÉLETÜNK.

Felülmúlta az elképzeléseimet az anyaság. Az életem legszebb 15 hónapja van
mögöttem. Csodás dolog szülőnek lenni. Egy csöpp kis embernek mi jelentjük a
világot és Ő is nekünk. Kicsi lányom igazi haramia palánta :) Nem megy a
szomszédba elevenségért :)
Most nevelgetjük Őt és közben reménykedünk egy újabb csodában, egy
testvérkét szeretnénk.

Drága kis huncutkánk :))