Az én drága kicsi fiam minden nap volt oviban a héten.
Szereti nagyon.
Reggel egyedül öltözik és várja, hogy apája vagy én vigyük.
Viszont!
Egyenlőre bőven elég neki délig. Ebéd után bizony jön haza. Egyszer se ingott meg, hogy esetleg maradna. Meglát, ugrik a nyakamba és úgy ölel, hogy el se akar engedni. Itthon is csak bújik és bújik.
Ma sírt is az oviban délelőtt. Kint voltak az udvaron és ott igaz nem játszott Grétikével de nyugtázta magában, hogy ott van és mikor bejöttek kereste Őt. Hozzá akart menni. Sírt, alig bírták megvigasztalni. Bea néni azt mondta sokáig sírt, hatalmas könnyekkel.
Mikor mentem érte köszöntem az ott lévő anyukáknak, Gergőke meghallotta a hangom és feltépte az ajtót, ugrott a nyakamba "anyucim" felkiáltással.
Hiányoztam neki :)
Jövőhéten hétfőn megint ovi, megint csak délig lesz de lehet kedden már megpróbáljuk, hogy bent alszik. Persze ha nem megy akkor nem megy. Erőltetni nem akarom, nem szeretném, hogy sérüljön a kis lelke.
