Csütörtök délután volt Gergőkém első szülői értekezlete. Z épp, hogy ideért, így az utolsó percben estem be.
A forgatókönyv a szokásos, eljönnek az óvó nénik meglátogatni Gergőkét. Másnap nyílt nap a kiscsoportnak amikor is velem együtt bent lesz az oviban a kis drága 2 órán keresztül majd hétfőn kezdődik a beszoktatás.
Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, hogy miként éli meg a kis drágám. Várni várja de nagyon. Szeret bent lenni, de eddig akármikor ott volt én is ott voltam és ezt mindig le is ellenőrizte.
A jele perec lesz. Hétvégén veszünk textil filcet és szépen belerajzolgatom majd a ruhácskáiba. A váltó cipőt már pénteken bevisszük és ott is hagyjuk, hogy szokja majd, hogy bent maradnak a dolgai. Már nagyon igényli a közösséget, ugyanakkor van amikor magától félrevonul és kizár mindenkit csak egyedül játszik.
Jaj, olyan furcsa érzés ez. Nem is tudom igazán megfogalmazni. Az én kicsi kis fiam már ovis! Nem is kisfiú hanem "nagyfiú vagyok anya" ahogy Ő mondja.
Nagy lépés ez neki is, nekünk is :)
