Z visszajött a házhoz mi hárman pedig maradtunk anyuméknál. Visszamentem gyereknek:)
El lettem kényeztetve azalatt a pár nap alatt. Csak pötikémnek kellett főznöm. Mosás, pakolás, takarítás anyumé volt. Én csak élveztem a jó időt, nagyokat beszélgettem nővérkémmel, Dávidommal. Csodálkoztam, hogy Vivikém mennyit nőt és hogy milyen nagyon rajong még mindig a lovakért. Sütöttünk szalonnát, ettünk reggelire lángost. Oly nagyon szokatlan volt számomra ez az életmód, hogy még a vérnyomásom is leesett. Kávé után lett mérve és 83/69 volt. Anyu meg is ijedt egy kicsit.
Grétikém imádata az unokanővére iránt töretlen. Sőt!
Állandóan a nyomában volt, rengeteget játszottak, együtt is aludtak. Minden nap találkoztak míg ott voltunk. Volt, hogy csak csendben játszottak vagy macskát simogattak de volt bizony olyan is amikor csak rohangáltak és rohangáltak és rohangáltak:))
Gergőkém Dáviddal szimpatizált nagyon. Mikor sétáltunk az Ő kezét fogta, hintáztatta őt Dávid, incselkedtek együtt:) Gergőke még a nevét is megtanulta kimondani, Dájdi, dájdi, dájdi hajtogatta folyton. Még itthon is emlegeti sokszor.
