Egy éjjel a kutyák nagyon-nagyon ugattak. Egyszerűen nem lehetett nekik csendet parancsolni. Kómás fejjel, a sokadik rájuk szólás után kimentem és megnéztem mi is a gond. Hát fogtak egy sünit. Elvettem tőlük. Teljesen élettelen volt ezért bertaktam a kukába majd bejöttem és végre csend volt.
Reggel mondta Z, hogy a sünike nem halt meg csak nagyon meg volt ijedve és épp a kuka alján randalírozik:)
Ha már életben maradt akkor legyen is esélye a boldogságra gondolattal először beleraktam egy dobozba és Grétike körbecsodálta. Adtunk neki egy kis ételt is meg behoztuk a házba, hogy teljesen meg tudjon nyugodni.
Miután csinike kiörömködte magát és szegény sünBalázs túlélte a szeretet rohamokat, átraktuk Őt egy vödörbe és elvittük egy közeli üres telekre. Útközben Grétike mindenkinek lelkesen mondogatta, hogy épp megmentjük a sünike életét, mert az udvarunkba a kutyák széttépték volna. Előre rohant és mire én odaértem már a vödörből ki is rakta a sünit a fűre.
Búcsúzóul még megsimogatta, elköszönt tőle. Boldog életet kívánt neki és már sétálhattunk is vissza a házhoz.
Hát így mentettük meg mi hárman, Gréti+Gergi+Én, SünBalázst:))
