.......de a mi kis drága Pötikénk nem szeretne még megszületni.

Pedig nagyon reménykedtem ám, hogy Őt nem fogom túlhordani úgy mint cicusom. De hát ez van. Ezt kell elfogadnunk. Ha úgyérzi, hogy itt az idő majd kibújik Ő.

Szerencsére az orvosom nem az a "befekszik anyuka a kórházba és indítjuk" fajta.

Tegnap voltunk nála. Pénteken szülésznő és ha netán a hétvégén se szülünk akkor kedden találkozok vele és megbeszéljük a továbbiakat. A befektetéssel és indítással még várunk. Júliusig. Addig meg csak kibújik már ez a drága kis legény:)

Pedig ha tudná, hogy milyen nagyon várjuk itt kint. A nővérkéje folyamatosan mondogatja neki, hogy bújjon már ki végre:)) Hétfőn mentünk be Z-ért a HÉV-hez és egyszercsak megszólalt Gréti: anyuci menjünk be a kórházba és szüljük meg Pötikét és Őt is vigyük haza:))

A hétfő elég nehéz volt számomra. Most már sokkal jobb. Elfogadtam, hogy ismételten nem én irányítok és ez van. Azért furcsa, hogy kellően megdöbbennek a környezetemben. Hogy merek még boltba menni? Egyedül mentem az orvoshoz, de hisz bármikor beindulhat a szülés, nem félek? Miért vezetek még? Egyáltalán, vezetek még????

Nem igazán értik meg, hogy ez egy állapot és nem betegség:)) Hogy nem mehetek úgy boltba, hogy mögöttem az orvosom és a szülésznőm mindenre felkészülve. Hogy Z-nek dolgoznia kell és nem ér rá mellettem ücsörögni és arra a mondatomra várni, hogy irány a kórház drágám, szülünk:)) Hogy Grétikével játszani kell, főzni miatta és nem elkenődni. A Grétikével való foglalkozás a legédesebb:)) Naponta többször átölel, azt suttogja a fülembe, hogy nagyon szeret. Puszilgatja a pocakom. Énekel neki, verset mond :)) 100%-ban ott van mellettem. Igazi nagytestvér módjára viselkedik:)) Nagyon büszke vagyok rá.

Sokkal könnyebb ám a mostani túlhordás. Most jobban elfoglalom magam. Grétinél csak vártam, hogy teljenek a napok most meg gyorsan elröpülnek. Reggeli, ebéd, vacsi. Közte szórakoztatás mert a változatosság kedvéért esik az eső folyton és szobaprogramra vagyunk itélve. Ha alszik akkor vasalni kell, vagy Z-nek segíteni amiben tudok. Hipp-hopp délután van. Lassan indulunk apáért és már este, fürdés, altatás. majd indul újra a nap.

Ma egy kicsit más. Végre süt a nap:))) na meg ma sütit kell sütni, mert csibén már elvonási tünetek találhatók. Folyton emlegeti, hogy süssünk valamit anyuci. Na meg takarítani kell, és ha szárad a kert egy kicsit akkor gazolni mert az eső miatt több a gaz mint a zöldség.

Szóval várunk türelemmel és közben tesszük a dolgunkat. Remélem hamarosan megláthatju Pötike arcát:)