Csak, hogy megmutassa. Ő Ilyet is tud.
Pedig olyan szépen indult a délelőtt. Miután Z-t és Fecót kivittük a HÉV-hez mi visszajöttünk a házhoz. Reggeli és indultunk a camponába. Én ott néztem ki cica névnapi ajándékát. Meg gondoltam ott kicsit gyorsabban, mókásabban eltelik a délelőtt. Így is volt. Vásároltam. Cicának meglepetéseket, Pötinek pelenkát, cumisüveget. Magamnak kórházba pár dolgot. Gréti játszhatott a játékokkal. Felajánlottam naki a játszóházat is de nem akarta.
Kérte ebédeljünk ott. Beleegyeztem. Körbementünk az étteremsoron. Mindegyiknél megálltam és elmondtam neki miből választhat. Egyik se kellett neki, csak a játékok érdekelték. Közben telefonált Fecó, hogy már a ház felé tart. Mondtam Grétinek, hogy akkor úgysem választott, így a háznál eszünk. Együtt főzünk ebédet. Induljunk.
Na és akkor jött a hiszti. Sírt. Üvőltött. Toporzékolt. Fetrengett. Ő ott akar enni menjünk vissza. Mondtam neki, hogy ott volt a lehetősége de Ő csak játszott. Nem hagyta abba. Zengett a campona. Megpróbáltam felvenni. Rugdosott és közben üvöltött velem. Kellően mérges lettem rá. Végig ordított míg nem értünk a kocsihoz. Ott lelocsoltam. Nem sokat segített. Folytatta a hisztit hazáig.
Itt nem szólt hozzám. Duzzogott. 1 után kérdeztem hol szeretne aludni. Mondta fent.
Mondom oké. Előtte pisiljen.
Megtette majd hozzámbújt.
Elhelyezkedett, mint aki hazaért és egy nagy sóhaj kiséretében elaludt.
Életem leghosszabb 45 perce volt.
Nehéz volt kikapcsolni vezetés közben a "háttérzajt", hogy nem rá figyeljek, hanem a vezetésre koncentráljak.
