Kimentem megetetni a kutyákat. Hallottam, hogy síkít a csini majd, hogy zokog. Rohantam be mi a gond.
Fent volt a kanapé tetején, teljesen a falhoz símúlva. Mikor beléptem rögtön mondta mi a gond, de én alig értettem. Sikerült kicsit megnyugtatnom és akkor érthetően mondta már, hogy látott egy pókot. Néztem rá nagy komolyan. Meg tudom érteni. Én is rettegek a pókoktól, igaz előtte ezt sosem mutattam ki.
Összeszedtem magam és megkérdeztem hol látta. Mutatta, hogy a padlón. Megkerestem. Fél centi lehett a pók. Agyontapostam és felpórszívóztam a maradványit. Ezek után teljesen megnyugodott, én, meg elmagyaráztam neki, hogy legközelebb ne pánikoljon, hanem csak símán hívjon. Jövök és segítek. Na meg nem túl hitelesen elmondtam neki, hogy a Magyarországon található pókok között nincs mérgező és hogy Ők jobban félnek tőlünk mint mi tőlük.
Azért egy beszélgetés még vár rá az apukájával. Ő tényleg nem fél tőlük. Tuti hitelesebben és sokkal hihetőbben fogja neki elmondani, és talán segít neki megérteni is a dolgokat a pókokkal kapcsolatban.
