Tegnap reggel telefonált nővérkém. Erre dolgozik a férje Ő ma szabadnapos és vele jön és ha belefér az időbe akkor beugranak. Ne éljem bele magam, mert inkább nem, nagyon sok a munka, de ha mégis akkor legyünk itthon, ne jöjjenek hiába.
Majd délután csörgött a telefon és eljöttek:)))) Olyan nagyon-nagyon boldog voltam. Sírtam örömömben (pirul).
Mikor ideértek cicus még aludt. A beszélgetésünkre ébredt. Először csak nézett ki van itt, majd kis idő múlva feloldódott és már vette is elő a kirakóit, hívta Imit ugrálni az emeletre. Boldogan próbálta fel a dalmata jelmezt amit tőlük kapott. Na meg hatalmas piros pontot szerzett Brigi azzal, hogy olvasott neki fel az AnnaPetiből. A két ajándékba kapott micimackó könyvről már nem is beszélve. Jót beszélgettünk, úgy elrepült az az alig 2 óra. Imi szólt, hogy indulniuk kell mert nagyon későn érnek haza. Persze, megértem. na meg neki még dolga is volt utána.
Hiányoznak nagyon, sokat beszélünk telefonon, skypon de a személyes találkozó mégiscsak más. A gyermekeik úgy nőnek fel, hogy alig találkozom velük, pedig mindhármat imádom és míg ott laktunk nagyon sokat voltam velük. Most döbbenten hallgattam, hogy Viktorom már csajozik, Dávid végre megtalálta a kedvenc sportját és rendszeresen jár edzésekre, legalább arra az időre kilép az álomvilágából :)) Az édes kis Vivike pedig már kezd "nagylányosodni" és "szerelmes" is egy kicsit:)))
Zajlik az élet körölöttük is:))
Nagyon szépen köszönöm drága nővérkém, hogy itt voltatok:)) Csodás meglepetés volt:)))