Olyan hamar eltelt az idő. Szembesülnöm kell vele, hogy az én kicsi kis lányom nem is olyan kicsi.
Tegnap úszáson apa unszolására kipróbáltuk, hogy leér-e a lába a medence elején. Könnyes szemmel vettem tudomásul, hogy csinikém lába leér, feje szépen kint van a vízből és tud ott sétálgatni:( Ez azt jelenti, hogy ha Kriszti visszajön szülés után cicusunk már a nagycsoportba fog járni. Ami jó is meg rossz is. Jó, mert akkor már ténylegesen az úszást fogja tanulni. Rossz, mert akkor mi már nem lehetünk bent vele a vízben. Akkor csak az oktató lesz vele/velük. Úgy jobban tudnak figyelni és tanulni a gyerekek.
Tegnap este megint én fürdettem csinit. Z a változatosság kedvéért dolgozott így csak én maradtam kizárásos alapon. Este kérdeztem csincitól, hogy engedjem-e a fürdővízet. Erre Ő elkezdett rögtön vetkőzni és a következő percben azt hallom, hogy anyucika kapcsold fel a villanyt, félek. majd hallom a vízcsobogást is. Törpikém egyedül bement a kádba, becsukta a zuhanykabin ajtaját és kinyitotta a csapot. A víz hőmérsékletét is jól lőtte be. Csak félt a sötétben. Mikor úgy érezte elég a víz neki elzárta a csapot. Majd miután megunta a fürdést kiszállt a kádból és jött szólni, hogy anyucika elég volt.
Ő már nagylány, egyre több dolgot csinál meg segítség nélkül. Ügyesedik, tanul sokat. Én/Mi meg csak aszisztálunkk neki.
