Még most is olyan hihetetlennek tűnik, pedig igaz. Itt vagy a pocakomba. Már 14 hete:))

Túl vagyunk az első hetek aggódásain, őrlődésein. Nem azon őrlődtünk, hogy szeretnénk-e téged, hanem mert nehéz volt elhinni, hogy vagy, hogy minden rendben, hogy júniusban megszületsz és itt leszel velünk. Nagyon-nagyon várunk mind a hárman. Apu, Grétike és én.

Karácsonyi meglepetés leszel a családnak is. Én elmondtam volna már a genetikai uh után, de Zoli kérése volt, hogy ne. Mondjuk el személyesen. Karácsonykor. Hisz az olyan közel van már. Végül is igaza van. Ámbár nekem van egy kis lelkiismeret furdalásom emiatt. Nem szeretnék megbántani senkit. De a 12 hét titoktartás az Én kérésem volt. Elég volt a saját lelkemmel viaskodni, önmagam bíztatni, bátorítani és végül elhinni a csodát.

Istenem, mikor megcsináltam a tesztet október 15.-én nem hittem a szememnek. Csak néztem és remegtem, könnyes volt a szemem. Sose csináltam olyan korán tesztet. Mindig vártam minimum 1 hetet. Takarítás közben találtam a fürdőben. Gondoltam elhasználom, hisz 1 napja késik. Majd lehülyéztem magam és kidobtam. De azért 20 perc múlva elővettem a kuka aljából és ….........................

Szegény dokinak biztos az agyára megyek. Sűrűn megjelentünk nála, nézni, hogy minden rendben van-e. Nagy nehezen túlléptünk azon a bizonyos 10. héten. De te velünk vagy. Túl vagyunk a genetikai uh-on és ott is minden rendben volt. Januárban megyünk az AFP-re majd újabb uh, stb, stb.....................

Grétike mindenhová jön velem, vigyáz rám:)) Csípőre tett kézzel figyelte mikor csinálták, az EKG-t, a belgyógyászaton visszakérdezett a doktornéninek, hogy biztos minden rendben-e:)) Mindenkit elbűvöl, senki se hagyja Őt mosoly nélkül. Még a legmogorvább orvos is kedvesen szól hozzá.

Már tudja a rendszert. Megyünk doktor bácsihoz majd utána játszóház:))

Pár hónap múlva csatlakozol a mi kis családunkhoz. Te is fogsz velünk jönni mindenfelé. Már nagyon-nagyon várom/várjuk, hogy eljöjjön az az idő:))